Mit tegyek, ha valaki a környezetemben az öngyilkosságot fontolgatja?

Ezekre a jelekre figyelj oda!

Az öngyilkosság rettenetes dolog. Az pedig enyhe kifejezés, ha azt mondjuk, nyomasztó, amikor valaki, akit ismerünk és szeretünk, esetleg az öngyilkosságot fontolgatja. Hogyan közelítsük meg a helyzetet, és hogyan tegyünk különbséget az egyes esetek között?

Íme, a jelek, amikre érdemes odafigyelni a barátaink és családunk körében, ha arra gyanakszunk, hogy valakiben felmerülhet az öngyilkosság gondolata, illetve a legfontosabbak arról, hogyan tudunk rajta segíteni.

Intő jelek

Gyakori, hogy valakinek megváltozik a napi rutinja, ha mély depresszióba esik. Visszahúzódóvá válhat és kerüli a társasági interakciókat. Lemondja a találkozóit és még a közösségi média felületeken is törölheti a fiókjait.

A hangulatváltozás természetes jelenség, de ha egyre gyakoribbá és hevesebbé válik, akkor az lehet a jele annak, hogy az adott személy mentális problémákkal küzd.

Ha valaki nagyon mélyen van, akkor könnyen az alkohol és a drogok felé fordulhat. Habár ezek a szerek segítenek az ellazulásban, de hangulatzavarokat vagy mentális problémákat okozhatnak, mint például a pszichózis. És azzal is számolni kell, hogy ezen szerek hatása alatt megfontolatlanul cselekedhetünk és olyan dolgokat is megtehetünk, amelyeket normál esetben nem tennénk. Minden egyes eset egyedi, de én úgy kezelem azokat az embereket, akik alkohol vagy drog befolyása alatt ártottak önmaguknak, hogy azt normál, józan körülmények között nem tennék meg. Azon túl, hogy túlterheljük a májunkat és a szívünket, a túlzott alkoholfogyasztás súlyosan károsíthatja a mentális egészségünket és tovább ronthat a már egyébként is rossz kedélyállapoton.

Időnként mindannyian érzünk bűntudatot, de ha egy barátunk vagy egy családtagunk folyamatosan aggódik amiatt, hogy valami rosszat mondott vagy cserbenhagyott valakit, és ez nyomasztja, akkor ez lehet figyelmeztető jele annak, hogy szorongással küzd. Érdemes odafigyelni arra, aki folyamatosan aggodalmaskodik, vagy a félelmeken rágódik, valamint izgatottnak, gondterheltnek látszik.

Sokunkat ér életünk során olyan esemény, mint például egy szerelmi csalódás, vagy gyász, ami miatt kétségbeesünk. Ha valaki megnyílik és kifejezi elégedetlenségét az életével kapcsolatban, már az is lehet figyelmeztető jel. Ha aggódunk egy barátunkért vagy egy rokonunkért, akkor az teljesen rendben van, hogyha finoman rákérdezünk, képes-e arra , hogy vigyázzon magára vagy sem.

Ha észrevesszük, hogy valakit már önmaga sem érdekel, nem zuhanyozik, nem mos hajat, koszos ruhákat hord, akkor gyanakodhatunk arra, hogy mély depresszióba zuhant, ugyanis ezek gyakori jelei a betegségnek. Habár ez még nem utal közvetlenül öngyilkosságra, de jelezheti annak tényét, hogy valaki hangulatzavarral küzd, és esetleg segítségre szorul. Fontos, hogy ilyenkor biztosítva legyen számára a kiegyensúlyozott étrend.

Ha valaki, akit ismerünk, elmondja nekünk, hogy arra vágyik, hogy véget vessen az életének, akkor erősen bátorítanék mindenkit arra, hogy kérje ki egy szakértő tanácsát. Nagyon fontos, hogy ne próbáljuk meg saját magunk kezelni a helyzetet. Ehelyett inkább maradjunk a barátunk mellett mindaddig, amíg egy szakértő be tud avatkozni és csökkenteni tudja a reménytelenség érzetét, valamint biztosítani tudja az illető biztonságát.

Hogyan tudunk segíteni?

„Az egyetlen tanács, amit annak szoktam adni, aki segíteni próbál egy mentális betegségben szenvedőn az az, hogy csak legyen ott és hallgassa meg ítélkezés nélkül” – mondja Pablo Vandenabeelet, az egyesült királyságbeli Bupa egészségbiztosító mentális egészségért felelős igazgatója az ELLE-nek. „Lehet, hogy nehéz felhozni a témát, de talán az is épp elegendő, ha annyit kérdezünk „Minden rendben?”. Ez egy jó kezdet lehet” – mondja.

Arra hogy mikor és hol érdemes segítséget nyújtani, a szakember a következőket tanácsolja: „Ne próbálkozzunk a párbeszéddel, ha mások is jelen vannak. Az adott illető ettől kényelmetlenül érezheti magát és még visszahúzódóbb lesz.”

Nem kell úgy éreznünk, hogy megoldást kell kínálnunk az illető problémájára. „Figyeljünk rá oda és legyünk empatikusak. Ez sokkal több segítséget jelent, mintha megpróbálnánk orvosolni a problémáit” – mondja Vandenabeele.

„A segítségnyújtásnak nem kell túlzónak lennie” – teszi hozzá. „Vihetünk neki vacsorát, vagy elhívhatjuk egy sétára. Ha a magunk módján kimutatjuk, hogy mellette állunk, az a legtöbb esetben segít abban, hogy megnyíljanak előttünk.”

(forrás: ELLE UK)