Minden eddiginél nagyobb veszélyben a női egészségügy

Számos aggasztó hatást gyakorolt a Covid-19 a kifejezetten nőket érintő egészségügyi ellátásokra.

2020. március 30-án – a lezárások kezdetét követően – a 25 éves, karitatív munkát végző Sarah Labrechts könnyek között rogyott a földre, miután olyan telefonhívást kapott, amelytől rettegett – írja cikkében a brit Elle.

A kórházból hívták, és bocsánatkérések közepette arról informálták, az endometriózis műtétjét, ami április 1-jén lett volna esedékes, határozatlan időre elhalasztják a Covid-19 járvány miatt. Sarah már összepakolt, minden előzetes tesztet elvégeztetett, és mentálisan felkészült az operációra, ami 13 év szenvedés és 1 év várólista után a megváltást jelentette volna. „Ebbe kapaszkodtam évek óta. Úgy tűnt, azt a kis fényt az alagút végén is elvették tőlem” – nyilatkozta testvérlapunknak.

Sarah megértette és támogatta is a nem elengedhetetlen műtétek leállítását, hiszen az egészségügynek katasztrófát kellett elhárítania úgy, hogy még az orvosoknak és az ápolóknak sem volt elég védőfelszerelés, akik közül így sokan megbetegedtek, sőt akár bele is haltak a koronavírusba. Megértette, hogy az egészségügyi személyzetnek minden szaktudását az intenzív osztályon fekvő betegekre kellett fordítania, akiknek nehezére esett lélegezni. Az anyukája ápolóként dolgozik, így sokaknál komplexebben is átlátta a problémát. Mégis, az időzítés kegyetlen volt.

„Amikor jobb napom van, megpróbálom perspektívába helyezni a dolgokat: sokakat nálam jóval rosszabbul érintett a járvány – magyarázta. – De amikor a fájdalom elviselhetetlen, depressziós leszek. Úgy érzem, mintha szünetelne az életem. Mintha csak levelekre várnék, amik megmondják, mikor, hol kell lennem. Ezt nehéz elfogadnom, hiszen most kellene csak igazán élnem az életem.”

Sarah tünetei a menstruációjával együtt kezdődtek. Az édesanyjának egyszer be kellett törnie egy manchesteri kávézó mosdójának ajtaját, miután a 12 éves Sarah elájult a fájdalomtól. A következő 10 évben, ahogy a tünetek erősödtek, félrediagnosztizálták irritábilis bél szindrómával, PCOS-sel és fibromyalgiával, mielőtt 2017-ben rájöttek, hogy endometriózisról van szó. A betegség nemrég került címlapokra, mivel átlagosan körülbelül 8 évbe telik diagnosztizálni. Annak ellenére, hogy tízből egy nőt érint, még mindig sokszor félreértik, az ezt vizsgáló kutatások pedig ritkák és alulfinanszírozottak. Egy több pártot tömörítő brit parlamenti csoport endometriózisról készült, 2020-as felmérése szerint egy évtizede nem történt előrehaladás a probléma diagnosztizálásában.

Persze az endometriózis csak egy azok közül az állapotok közül, amelyek miatt az emberek kezelését a pandémiának köszönhetően elhalasztották vagy törölték. Még néhány szervátültetést is késleltettek. De mivel azok a problémák, amelyek nőket, illetve méhhel rendelkező embereket érintenek – PCOS, menopauza, fibróma – az egészségügynek olyan szegmensét jelentik, amely már a világjárvány előtt is alulfinanszírozott és forrásokban szegény volt, valamint sok esetben tabuként kezelték, sőt, figyelembe sem vették, a koronavírus által okozott további negatívumok aggodalomra adnak okot.

Mi volt a Covid-19 előtt? Több fájdalom a nőknek, de kevesebb fájdalomcsillapító

A nők a popkultúra és a tudomány szerint is több fájdalomnak vannak kitéve, mint a férfiak. Egy 2016-os, a British Medical Journalban megjelent metaanalízis szerint a nőket a krónikus fájdalmak jobban érintik, mint a férfiakat. Ráadásul kevésbé írnak fel nekik fájdalomcsillapítót annak ellenére, hogy egy 2008-as amerikai felmérés szerint ugyanolyan intenzitással érzik a fájdalmat.

Egy 2017-es angol közegészségügyi helyzetet felmérő kutatás arra jutott, hogy a nők ugyan tovább élnek a férfiaknál, de több időt töltenek „rossz egészségügyi állapotban” is (2.9 évvel). Persze nem feledkezhetünk meg az inkább a férfiakat érintő problémákról sem. A rövidebb várható élettartam mellett az öngyilkosság, a Parkison-kór és a bőrrák is gyakoribb náluk.

Ezek a betegségek azonban azonosíthatók, és a rájuk fordított megfelelő figyelemből is profitálnak. Van azonban egy nemek közötti egészségügyi szakadék, ami a nőket hozza hátrányos helyzetbe, főleg ha kutatásról és finanszírozásról van szó.

Kutatásbeli különbségek

A Wellbeing of Women (WOW) közpénzből finanszírozott felmérése szerint a kutatásoknak csak 2.1 %-át fordítják a nők reproduktív egészségére és a gyermekszülésre, holott a nők alkotják a népesség 51 %-át.

„Rengeteg nőket érintő egészségügyi probléma (mint az erős menstruációs vérzés, az endometriózis vagy a menopauza) nagyon kevés támogatást kap, ha kutatásokról beszélünk” – mondta a szervezet CEO-ja, Janet Lindsay.

A különbségek ezen kívül a nőket és férfiakat egyaránt érintő egészségügyi problémák esetén is megfigyelhetők. „Nagyon fontos lenne az egészségügyi kutatásokban a nemek közötti egyenlőség biztosítása, de a nők még mindig alulreprezentáltak. Például a szívbetegségek vagy a rák vizsgálata még mindig férfiak által dominált, holott ugyanolyan arányban érinti a nőket is – folytatta Lindsay. – Azt javasoljuk, hogy minden kutatás vegye figyelembe az egyes betegségek nemek közötti elterjedtségét, valamint véleményünk szerint az etnikai különbségeknek is tükröződniük kellene.”

A vizsgálatok hiánya hatással van arra, ahogy az egészségügyi dolgozók a nők fájdalmát kezelik, hiszen előfordulhat, hogy nem ismerik a körülményeket, mert nem tanulmányozták alaposan őket. Például az endometriózis lassú diagnózisát a háziorvosok, barátok és családtagok nők fájdalmát elutasító magatartására, valamint a túlterhelt nőgyógyászati osztályokra fogják. A kezelések hosszú várólistái már a pandémia előtt is gondot jelentettek, amint az Sarah történetében is kivehető, hiszen annak ellenére, hogy negyedik stádiumú endometriózissal diagnosztizálták, amely annak legsúlyosabb formája, egy évet kellett várnia a műtétre.

„A sebészem szerint az okozza a hosszú várólistát, hogy rengeteg nő szenved ettől az állapottól, viszont kevés orvos ért a kezeléséhez – magyarázta Sarah. – Mivel ez választható műtét, nem minősítették elengedhetetlennek, amit megértek, de ahogy idősödtem, a betegségem határozta meg az életem. Előfordult, hogy a barátaim esküvőjén vissza kellett rohannom a hotelszobába, mert mindenem fájt. Sokan azt hiszik, ez csak a menstruációm idején gond – havonta öt-hét nap, és vége – de igazából mindenre hatással van, állandóan.”

Miért a női problémák várólistáit érintette leginkább a járvány?

„Sajnos a nőket tovább hagyják fájdalmas tünetektől szenvedni, mint kellene – mondta Edward Morris, a Royal College of Obstetricians ans Gynaecologists (RCOG, vagyis a Szülészek és Nőgyógyászok Királyi Kollégiuma) elnöke a brit Elle-nek. – A nőgyógyászati várólisták már a világjárvány előtt folyamatosan nőttek, és sokan vártak elengedhetetlen kezelésre. A hosszú várólisták mellékhatása lehet, hogy a nők pszichológiai problémákat is érzékelni kezdenek. A nőgyógyászati állapot hatással van az ember fizikai és mentális jóllétére, a tünetek drasztikusan csökkenthetik az életminőséget. A medence körüli krónikus fájdalom, amit például az endometriózis is okoz, befolyásolja a nő mobilitását, a munkalehetőségeit és a kapcsolatait. Minél tovább kell műtétre várniuk, annál később jutnak az életminőségüket javító kezeléshez, ami nagyon stresszes és idegesítő lehet.”

A járvány minden osztályon negatív hatással volt a várólistákra, a BBC jelentése szerint az Egyesült Királyságban jelenleg ötmillió ember vár kezelésre. Ez részben a személyzet átcsoportosításának vagy megbetegedésének köszönhető, részben az ágyak és az erőforrások osztályok közötti szétosztásának. A nem koronavírusos állapotok közül az időérzékeny betegségeket, amelyek halálosak lehetnek, ha sokáig maradnak kezeletlenül, mint a rák, érthető módon előnyben részesítették a jóindulatú (nem rákos) megbetegedésekkel szemben.

A halasztások a nőgyógyászati osztályt különösen érzékenyen érintették, hiszen tavaly 34 százalékkal nőtt a nőgyógyászatra bejelentkezettek száma a Telegraph szerint. Dr. Morris elmagyarázta, hogy mivel már a covid-19 előtt is hosszú várólistákkal kellett számolni, a járvány „aránytalanul” érintette az osztályt, és „most több nő vár ellátásra, mint a pandémia előtt.”

„Az egészségügyi rendszer a történelem során arról vált ismertté, hogy sosem figyelt igazán a nőkre, és nem szolgálta ki az igényeiket – folytatta Dr. Morris. – A pandémia a nők egészségét érintette leginkább, hiszen a diagnózistól a kezelésig mindenre sokkal többet kell várni, és a termékenységi kezelések várólistái is meghosszabbodtak.”

De ami Dr. Morris szerint ennél is rosszabb: „Aggódunk, hogy az egészségügy járvány utáni teljes helyreállása után a nők igényeit továbbra sem szolgálja majd ki, és a várólisták a többi terület fejlődésével csak még tovább hosszabbodnak.”
Sarah különösen elveszettnek érezte magát az elmúlt másfél évben, a műtétet elhalasztották, nem látta nőgyógyász és a vírus tetőzésekor a kórházba is félt volna bemenni.

„Úgy éreztem, benne hagytak a pácban – mondta. – Mit kellett volna tennem, ha a tüneteim hirtelen rosszabbodnak? A házat is féltem elhagyni, nem hogy bemenni az intenzívre vagy egy járóbeteg ellátásra. Ha nem tudod, mit tegyél, csak várakozol, és ez borzalmas.”

A koronavírus által okozott egyenlőtlenségek

Míg a női egészségügy összességében rosszul áll, azon belül további egyenlőtlenségek is mutatkoznak, különösen a várandós nők tekintetében. Nem meglepő, hogy a Covid-19 és a várandós nők találkozása problémát szült, hiszen az ő ellátásuk mindig nehézkesen ment.

A terhes nők korábban is hiányt képeztek a klinikai vizsgálatokban. Ez azt is jelenti, hogy a gyógyszereket ritkán engedélyezik terhesség alatt történő alkalmazásra, mivel nincs bizonyíték a biztonságukra vonatkozóan. Emiatt a szülésig gyakran csak paracetamolt szedhetnek.

Mind az RCOG, mind a WOW támogatná a várandós nők bevonását a vizsgálatokba, hivatkozva a Covid-19 elleni védőoltást övező zavaros közbeszédre is (2021 júliusában Anglia vezető szülésznője hangsúlyozta a terhes nők beoltásának fontosságát, miután a koronavírussal kórházba került várandósok 98%-a nem volt beoltva.)

„A terhes nők kezdeti kizárása a védőoltással kapcsolatos vizsgálatokból csak még sebezhetőbbé tette őket a várandósság későbbi szakaszaiban – mondta Lindsay. – Ennek ellenére, bár a vakcinát már kifejezetten ajánlják a babát váróknak, sokan még mindig vonakodnak vagy haboznak felvenni.”

Mire számíthatunk ezután?

Mit tehetünk a járvány nők egészségére gyakorolt negatív hatásainak orvoslására? „Ahhoz, hogy a női egészség terén újabb áttöréseket érhessünk el, nagyobb mértékű finanszírozásra, a közegészségügyi napirenden való priorizálásra és a kormány, a kutató szervezetek és más kulcsfontosságú partnerek közötti összefogásra lenne szükség” – magyarázta Lindsay.

„Elengedhetetlen volna, hogy a nőket ne hagyjuk figyelmen kívül – hangsúlyozta Dr. Morris. – Tisztességes hozzáférést kell számukra biztosítani a meglévő egészségügyi rendszer erőforrásaihoz, ezzel ellensúlyozva a járvány hatásait. Szeretnénk biztosítani, hogy amint átvészeljük a járványt, a nők időben megkapják a szükséges támogatást.”

Sarahnak a halasztások miatt további 12-18 hónapot kell várnia az operációjára, és ő csak egy a rengeteg nő közül, akik hasonlón mennek keresztül.

„A várólisták lerövidítése hozzásegítené a nőket az életminőségük javulásához, és csökkentené a lehetőségét annak, hogy hosszan tartó és fájdalmas tünetektől szenvedjenek – mondta Dr. Morris. – Az is elengedhetetlen lenne, hogy a várólistás nőket folyamatosan tájékoztassák, vélhetően mennyit kell még várniuk, és priorizálják a legrosszabb tünetekkel rendelkezőket. Biztosítani akarjuk, hogy a kínzó panaszoktól szenvedőket minél hamarabb láthassa egy orvos, amint minden visszatér a normális kerékvágásba.”

Forrás: Elle UK