Gondoltad volna? A férfiak érzelmileg jobban rá vannak utalva a párkapcsolataikra, mint hinnéd

A köztudatban élő kép szerint a férfi az, aki kevésbé kötődik, ritkábban beszél az érzéseiről, és érzelmileg is önállóbb. A nő pedig az, aki kapcsolatokban gondolkodik, beszél, feldolgoz, érzelmi hálókat épít maga köré. Ez a narratíva annyira mélyen beépült a gondolkodásunkba, hogy ritkán kérdőjelezzük meg. Pedig a pszichológiai kutatások egészen mást mutatnak.

Meglepő módon a férfiak érzelmi jólléte sokkal nagyobb mértékben függ a romantikus párkapcsolataiktól, mint a nőké. Nem azért, mert gyengébbek lennének, hanem mert másképp – és gyakran jóval szűkebb csatornákon keresztül – jutnak érzelmi támogatáshoz. Ez a különbség pedig nemcsak a kapcsolatok dinamikájára, hanem a szakításokra, a mentális egészségre és a magány megélésére is komoly hatással van.

Miért hisszük mégis az ellenkezőjét?

A férfiakról szóló kulturális üzenetek generációk óta ugyanazt sulykolják: az „igazi férfi” nem panaszkodik, nem kér segítséget, nem mutatja ki a sebezhetőségét. Az érzelmi önkontroll erény, az érzelmi függés pedig szégyellnivaló dolog. Sok fiú már gyerekkorában megtanulja, hogy az érzések kimutatása nem kívánatos, sőt, gyengeségnek számít.

Csakhogy az  érzelmek nem szűnnek meg attól, hogy elfojtjuk őket. Egyszerűen csak kevesebb helyük marad, és kevesebb kapcsolódási csatornán keresztül tudnak megjelenni. A kutatások szerint ez a hely felnőttkorban nagyon gyakran a romantikus párkapcsolat lesz – sok férfi számára szinte kizárólagosan.

A pszichológiai háttér: miért függnek jobban a férfiak?

Számos friss tanulmány mutat rá arra, hogy a férfiak érzelmi támogatási rendszere általában jóval szűkebb, mint a nőké. Míg a nők gyakran több irányból kapnak megerősítést – barátnőktől, családtagoktól, közösségekből –, addig a férfiak érzelmi szükségleteik nagy részét egyetlen személyhez, a párjukhoz kötik.

Ez nem biológiai adottság, hanem tanult minta. A fiúk ritkábban kapnak pozitív visszajelzést az érzelmi megnyílásért, és felnőttként is kevesebb terük marad arra, hogy baráti kapcsolataikban mély, intim beszélgetéseket folytassanak. Így a párkapcsolat válik az elsődleges – sokszor az egyetlen – érzelmi menedékké.

Magány férfi módra

A statisztikák szerint az egyedülálló férfiak nagyobb arányban élnek meg krónikus magányt, mint az egyedülálló nők. Nem feltétlenül azért, mert kevesebb ember veszi őket körül, hanem mert kevesebb érzelmileg biztonságos kapcsolatuk van.

Az évek múlásával sok férfi barátságai fellazulnak, felszínessé válnak vagy teljesen eltűnnek. A munka, a családi kötelezettségek és a társadalmi elvárások háttérbe szorítják az érzelmi intimitást. Így a párkapcsolat nemcsak szerelem, hanem érzelmi túlélési stratégia is lesz.

Biológia vagy társadalom?

Az evolúciós pszichológia szerint a hosszú távú párkapcsolat a férfiak számára történelmileg stabilitást, biztonságot és túlélést jelentett. Ez részben magyarázza a mély kötődést. A modern társadalomban azonban ezt a hajlamot tovább erősítik a nemi szerepelvárások.

Miközben a nőket egyre inkább bátorítjuk arra, hogy érzelmileg kapcsolódjanak, a férfiaktól gyakran még mindig azt várjuk el, hogy „oldják meg egyedül”. Az eredmény sok esetben érzelmi egyensúlyvesztés, ami egyetlen kapcsolatra nehezedik rá.

Amikor ez problémává válik

Ha egy férfi érzelmi jóléte szinte kizárólag a párkapcsolatától függ, az óhatatlanul nyomást helyez mindkét félre. A kapcsolat instabillá válhat, a szakítás pedig aránytalanul nagy pszichés veszteséget okozhat.

Nem véletlen, hogy válások és szakítások után a férfiak körében magasabb a depresszió, az elszigetelődés és az egészségromlás kockázata. Nem azért, mert kevésbé lennének ellenállóak, hanem mert kevesebb érzelmi kapaszkodójuk marad.

Hogyan lehet ezen változtatni?

A romantikus kapcsolat érték – de nem lehet az egyetlen érzelmi pillér. A kutatások három irányt emelnek ki, amik segíthetnek a férfiak érzelmi rugalmasságának növelésében.

Az első a több lábon álló érzelmi háló kialakítása. A barátságok és családi kapcsolatok nem gyengítik a párkapcsolatot, hanem tehermentesítik.

A második az érzelmi tudatosság fejlesztése. Az érzések felismerése és kimondása tanulható készség, ami hosszú távon erősíti az önismeretet és a kapcsolódást.

A harmadik pedig az, hogy legyen élet a párkapcsolaton túl is. Olyan tevékenységek, amik önálló örömforrást adnak, csökkentik az érzelmi túlterhelést egyetlen kapcsolaton belül.

Egy új férfikép körvonalai

Ahogy a társadalom változik, úgy kell újragondolnunk a férfiasságról  alkotott képet is. Az érzelmi intelligencia, a kapcsolódás képessége és a segítségkérés nem ellentétei az erőnek – hanem részei annak.

A kutatások üzenete világos: a férfiak mélyen kapcsolódnak, csak gyakran túl kevés irányba. És ha ezen változtatunk, nemcsak a férfiak járnak jól, hanem a párkapcsolatok is kiegyensúlyozottabbá, emberibbé válnak.

Via