A nagy Gatsby Magyarországon, azaz elromlott a társadalmi felvonó

A felemelkedés lehetőségei és az életstílus csoportok

Bulvárdigitális huszonöt múlt, egy vidéki kisvárosban lakik a szüleinél, az egyik nemzetközi szupermarketlánc helyi üzletében dolgozik, és minden nap a munkaidő végét várja. A kedvenc tévéműsora az aktuális reality show, ahol bikinis lányok és kigyúrt testű fiatalemberek igyekeznek megtalálni a szerelmet egy trópusi sziget egzotikus díszletei között. Bulvárdigitális maga is szívesen himbálózna egy függőágyban a pálmafák alatt, helyette azonban kénytelen azzal beérni, hogy hétvégenként partifotókkal nyomja teli az Instagramját, hátha az ismerősei elhiszik, milyen jó neki, ha már ő maga nem hiszi el.

Átmehetne ugyan a nagy multicég városvégi gyárába, de egyfelől ott is betanított munkát végezne, hiszen a digitális ismeretei a szelfikészítésig terjednek, másfelől ott sem keresne annyit, amennyire vágyik. Ha a szüleire néz, a maradék életkedve is elpárolog, miután két Beletörődőt lát maga előtt, akik nem tudnak, és nem is akarnak változtatni életük szűkös keretein. Vajon mekkora esélye lehet Bulvárdigitálisnak arra, hogy ne Beletörődőként vagy Bezárkózó leszakadóként végezze, hanem átkerüljön a Jól élő fiatalok, majd később az Életélvezők közé? A legfrissebb hazai társadalomtudományi kutatások egybevágó adatai szerint, hacsak nem adatott neki rendkívüli tehetség, akaraterő és elszántság, vajmi kevés.

Okostelefonon nézi mások életét

Bulvárdigitális és társai a nevüket dr. Törőcsik Mária trendkutatónak és kollégáinak köszönhetik. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára és munkatársai 2018-as, Életstílus Inspiráció-modellre épülő vizsgálatukban (Törőcsik Mária – Szűcs Krisztián – Nagy Ákos – Lázár Erika: Életstíluscsoportok Magyarországon a digitalizáció korában – Életstílus-kutatások és a marketing) arra a kérdésre keresték a választ, két fő tényező, az értékorientáció (modern vagy tradicionális) és az élettempó (gyors vagy lassú) alapján milyen csoportokra osztható a magyar társadalom. Így született meg a kilenc kategória: a gyors tempót diktáló és jó anyagi helyzetben lévő Karrierépítők, Jól élő fiatalok és Életélvezők, a középrétegeket képviselő Elismerésre vágyakozók, Bulvárdigitálisok, Beletörődők és Biztonságra törekvők, illetve a leginkább problémás helyzetű Prekáriusok és Bezárkózó leszakadók.

A beosztás egyik érdekessége, hogy bár eltérő arányban, de valamennyi csoportban képviselteti magát a fiatal, a középkorú és az idősebb korosztály, manapság ugyanis az életstílus nagyon sok esetben nem annyira életkor, mint inkább értékrend és attitűd kérdése. „A fiatalok nagyon sokféle színnel írhatók le, és ez a színskála az idősebb korosztályokban is tovább él – fogalmaz a trendkutató. – Ha ez nem látványos, annak az lehet az oka, hogy idővel változik az a fajta igény, mennyire mutassam meg magam, mennyire hozzam a külvilág tudomására azt a színességet, ami az életemben, a gondolataimban, az értékeimben megvan. De ne felejtsük el, hogy mostanában a 68-asok kerülnek idős korba, márpedig akik annak idején hosszú hajjal meg a Beatles zenéjével határozták meg magukat, azoknak eszük ágában sincs átállni a fejkendős nagymama vonalra. Akik lázadtak tizenévesen, azok nem fognak most a sztereotípiáknak befeküdni. A világot tehát nem az Y generáció változtatja meg, hanem a baby boomerek, velük indult el a korábbi mintákkal való szakítás, ami a fiatalabbaknál nem történt meg. Sokszor magam is tapasztalom, hogy ha

a Z generációs egyetemi hallgatókkal átfogó, morális kérdésekről beszélgetünk, én jóval radikálisabban gondolkodom, mint ők. Az Y generáció esetében a technológia hozott olyan változást, ami tényleg másfajta gondolkodást indított el náluk. Ez azonban nem az ő lázadásuk, nem a társadalommal szembeni ellenállás, hanem egyszerűen élnek a technológia adta lehetőségekkel.”

Már amennyiben erre valós esélyt kapnak, a szakértő ugyanis azt is hozzáfűzi, Magyarországon nagyon lelassult a társadalmi mobilitás. „Nem képes a helyzetén gyökeresen változtatni az, akit a szülei nem tudnak támogatni a továbbtanulásban – mondja dr. Törőcsik Mária. – Az ott fog nyűglődni az albérletben, és annyi lehetősége lesz, hogy az okostelefonján nézi mások életét, mint az Elismerésre vágyakozók és a Bulvárdigitálisok. Ők használják ugyan a közösségi médiát, de csak bulvárszinten: vagy saját magukat akarják megjeleníteni, vagy sztárokat követnek. Esetükben a digitális tudás nem ültetődik át a munkájukba, mert lehet, hogy a munkahelyükön is vannak számítógép vezérelte megoldások, azt betanulják, viszont annál tovább nem jutnak. Akarnak ugyan élni a kor lehetőségeivel, de a vágyaikat nem tudják teljesíteni. Itt most nem az egyénről beszélünk, mert mindig vannak nagyon elkötelezett és erős akaratú emberek, akik túllépnek a körülményeiken, hanem a tömegszerűségről. Az, hogy milyen körülmények között éljük a mindennapjainkat, nagymértékben meghatározza a törekvéseinket. Aki olyan iskolába jár, ahol nincs erős nyelvoktatás, az nem fog megtanulni egy idegen nyelvet úgy, hogy elmehessen külföldre, és nem biztos, hogy ismeri a taktikákat, hogyan szerezhet ösztöndíjat vagy hol tud dolgozni. A választás lehetősége leginkább a középosztály számára adott.”

A felső középosztály külföldre megy

A trendkutató szavait erősíti meg az Aktív fiatalok elnevezésű, magyar nappali tagozatos egyetemistákat és főiskolásokat vizsgáló empirikus társadalomtudományi kutatás, amelynek negyedik hulláma (2011, 2013 és 2015 után) az idén februárban zajlott, Szabó Andrea PhD szociológus, politológus, az MTA TK PTI tudományos főmunkatársa, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusa vezetésével. „A magyar felsőoktatás mobilitási szempontból zárt csoportnak tekinthető.

Az utóbbi években ugyanolyan összetételű társadalmi csoportok számára nyitott, illetve zárt, mint négy évvel ezelőtt” – fogalmaz a vizsgálat (A magyar egyetemisták és főiskolások politikai integrációja 2019-ben, Heinrich Böll Alapítvány), amelynek során több mint 100 egyetemista kérdezett 800 másik hallgatót. A felmérés eredményei szerint 2019-ben a megkérdezettek között mindössze 2%-ot

tettek ki azok, akiknek az apja legfeljebb nyolc osztályt végzett, illetve 16%-nyian érkeztek olyan családból, ahol az apa legmagasabb iskolai végzettsége szakmunkásképző volt. Az előző, 2013-as vizsgálathoz hasonlóan az idén is 45%-os arányban képviseltették magukat a mintában a diplomás szülők gyerekei.

„Az anya és az apa iskolázottságát együttesen elemezve megállapítható, hogy a magyar felsőoktatás immár másfél évtizedes problémája a túlzott társadalmi szelekció” – állapítja meg a kutatás, hozzátéve: ha el is jutnak egyetemre vagy főiskolára, az első generációs értelmiségi hallgatók főként az alapképzésben jelennek meg. Ahogy haladunk felfelé,

a mesterképzésen az arányuk egyre csökken, végül a doktoranduszhallgatók között már 64%-ra nő a diplomás szülők gyerekeinek aránya. Az utóbbi négy év alatt két szembetűnő változás történt: szinte minden képzési szinten csökkent a nyolc osztályt, illetve szakmunkásképzőt végzett apák gyerekeinek száma, az érettségizetteké pedig a magasabb szinteken némiképp emelkedett. Ez utóbbi jelenség viszont azzal magyarázható, hogy a hazai felső, illetve felső középosztály mind nagyobb arányban vonja ki a gyerekeit

a magyar iskolarendszerből egyetemi szinten is, és küldi őket tanulni elsősorban Ausztriába, Németországba, Nagy-Britanniába vagy az Egyesült Államokba.

És te hova tartozol?

A magyar életstílus-kutatások csoportjai, 2018

Karrierépítők, 4,8%

Többnyire fiatalok, esetleg még egyetemre járnak, de mindenképpen jó anyagi körülmények között élnek.

A sikerességre törekvő, kalandvágyó csoportot döntően 34 év alatti férfiak alkotják, akik szívesen utaznak, keresik a kihívásokat és az újdonságokat.

Jól élő fiatalok, 15,3%

Valamivel nyugodtabb élethelyzetben lévő fiatal és középgenerációs, többnyire 44 év alatti férfiak, akik jól keresnek, és félre is tudnak tenni. Fontos számukra a gasztronómia, az egészséges és aktív életmód.

Életélvezők, 16,0%

Jellemzően középgenerációsok, döntően családos, felsőfokú végzettségű nők, aktív szellemi foglalkozásúak, jól keresnek, és megtakarítani is tudnak. Tudatosan tervezik a jövőt, fontos számukra a természet, értékrendjük tradicionálisabb.

Biztonságra törekvők, 8,1%

Főként 45 év feletti nők, viszonylag jó anyagi körülmények között élnek. Sokat olvasnak, szívesen utaznak, kedvenc célpontjaik a gyógyturisztikai helyek.

Bulvárdigitálisok, 17,2%

Fiatalok és középgenerációsok, erős bennük az elismerés utáni vágy, de a lehetőségeik korlátozottak. Iskolai végzettségük alacsony, jövedelmük szerény, alapvetően negatív érzések és elégedetlenség jellemzi őket.

Elismerésre vágyakozók, 7,8%

Főként középkorú férfiak, örök elégedetlenek, alacsony iskolai végzettségük miatt keveset keresnek.

A helyzetüket bizonytalannak érzik, de a jövőjüket sem látják, miközben hatalomra és kalandokra vágynak.

Beletörődők, 16,1%

Többnyire 45 év feletti, özvegy vagy elvált nők, középszintű végzettséggel és átlagos jövedelemmel. Lehangoltak, a digitális tudásuk nulla, a változásokat kerülik.

Prekáriusok, 6,1%

Lassú élettempójú városi csoport, a helyzetük minden szempontból bizonytalan. Főként 55 év felettiek, rossz anyagi körülmények között élnek, az élet szinte minden területén hátrányos helyzetűnek érzik magukat.

Bezárkózó leszakadók, 8,6%

Idős, nagyon korlátozott anyagi körülmények között, vidéken élő csoport, egészségi állapotuk rossz, minden szempontból hátrányosnak tartják a helyzetüket.

(Forrás: Életstílus-kutatások és a marketing, 2018.)

Írta: Mörk Leonóra. A teljes cikket az ELLE magazin 2019. novemberi számában olvashatjátok!