Szőrtelenítés-evolúció: évszázadokon át szenvedtek a nők, de minek?

A szőr már nem csupán az emberi test szerves része, hanem társadalmi, kulturális és esztétikai kérdés is, különösen a női test vonatkozásában.

Az elmúlt században a mindig minden testrészét borotváló nő idillje volt az uralkodó: a szőrt szégyellni kellett, olyannyira, hogy még az olyan termékek reklámjaiban is, mint a borotva vagy a szőrtelenítő krémek, a modellek bőre teljesen csupasz volt. A dolgok azonban lassan változnak, mindenekelőtt a közösségi médiának és a nők öntudatra ébredésének köszönhetően.

Bajusz, szemöldök, láb, ágyék, hónalj, has vagy akár hát: a szőrt mindenhol jelen van, és ma már a szőrtelenítés kérdése csupán személyes döntés. A kulturális nyomást lassan felváltja a szabad akarat, ami újraírja a szépség és a nőiesség, de az elfogadás fogalmát is, és eljut a divat, a reklám és a marketing világába.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Emily Ratajkowski (@emrata) által megosztott bejegyzés

Az ember és a szőr kapcsolata azonban nagyon régre nyúlik vissza: az ősemberek még kezdetleges szerszámokkal próbáltak megszabadulni a felesleges szőrszálaktól, megelőzve ezzel az élősködők elterjedését. Miután a túlélés kérdései megoldódtak, köszönhetően a testszőrzetünk csökkenésének, szép lassan felmerültek az esztétikai kérdések.

Az ókori egyiptomiaknál népszerű volt a szőrtelenítés, gyakran még a szemöldöküktől és a hajuktól is megszabadultak. Az ókori Görögországban, majd a rómaiaknál is fontos szerepet játszott a szőrtelenítés, különösen az arisztokraták körében. Ekkoriban kezdett elterjedni a rézborotva, a kagylóból készült csipeszek, de az olyan cukor alapú szőrtelenítő krémek is, mint amit a legenda szerint Kleopátra is használt.

Idővel az arab világban is terjedni kezdett a szőrtelen bőr kultusza: ők voltak az elsők, akik cérna segítségével szőrtelenítettek. Bizony, ez az a módszer, amit még ma is alkalmaznak, és az egyik legjobbnak tartanak, mert rendkívül kíméletes a bőrrel.

A középkori Európában népszerű ideológia volt, hogy a nők szőrét el kell rejteni: nem szabadott eltávolítani, de nem is láthatta meg senki. Ennek ellenére az arisztokrata nők előszeretettel foglalkoztak az arcukkal, és ahogy erről a korabeli festmények is árulkodnak, szívesen formázták a szemöldöküket.

I. Erzsébet udvarában a magas homlok a szépség egyértelmű jele volt, a nők pedig mindent megtettek ennek érdekében, még az első néhány centi hajtól is megszabadultak, hogy magasabbnak tűnjön a homlokuk. És bár férfiakat is ápolták a bajszukat és a szakállukat, de a test többi részét, ami továbbra is fedett maradt, alapvetően figyelmen kívül hagyta a legtöbb ember.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

arvida byström (@arvidabystrom) által megosztott bejegyzés

Az 1700-as években Jean-Jacques Perret először szőrtelenített szikével, és ezzel feltalálta a borotva ma is használt formáját, ami azonban csak 1915-ben került piacra és kezdett el terjedni. Időközben a kultúrába szilárdan bevette magát a szőrtelen nő fogalma, ami azóta is egyértelmű különbséget jelent a két nem között.

A női magazinok és a popkultúra elterjedésével, valamint a nyugati gazdasági jólét növekedésével együtt a szőrtelenítés mint női megnyilvánulás futótűzként terjedt. A borotvált nő mindenhol jelen van: a legnagyobb sztárok lába, hónalja és bikinivonala puha és szőrtelen. Állítólag még Marilyn Monroe és Liz Taylor is borotválta az arcát. Ma már vannak speciális borotvák, amikkel kevésbé kockázatos eltüntetni az arcszőrzetet, de akkoriban még nem álltak rendelkezésre ilyen profi eszközök.

Az 1968-as feminista mozgalmakkal újabb sokk éri a női testet: a nők a testszőrzetük felett való rendelkezéssel nemcsak kikövetelik maguknak azt a szabadságot, amivel a férfiak gyakorlatilag az idők kezdete óta rendelkeznek, hanem azt is, hogy nem engednek a szépségipar és a társadalom felől érkező nyomásnak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Harnaam Kaur (@harnaamkaur) által megosztott bejegyzés

az elmúlt harminc év

Amikor a szőrrel való kapcsolatunkról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a pornó alapvető szerepét és hatalmas elterjedését. A '80-as évek végén és a '90-es évek elején vált népszerűvé az úgynevezett brazil fazon, ami eredetileg New Yorkból induló szőrtelenítési típus egzotikus neve, és ami a szeméremszőrzet teljes eltávolítását jelenti, kivéve egy kis részt a szeméremdombon. A technikát elsősorban praktikus okokból találták ki, hiszen ennek segítségével könnyebb volt beállítani a fényképek és videók fókuszát, idővel azonban ez a típus teljesen általánossá vált.

A szőrtelenség protokollja az utóbbi években eltűnni látszik. A súly, a testfelépítés, az etnikum, sőt még a sőt már a szőr sem akkora tabu, mint korábban. Persze nehéz felülírni a nőiesség évszázadok óta stabilan rögzült fogalmát, de a szépség egyre inkább jelenti azt, hogy az ember azt tesz a testével, amit csak akar.

Forrás: Elle