A Miss America forradalma

Van-e még a klasszikus szépségversenyeknek létjogosultságuk?

Tavaly december 21-én Miss America éppen csirkesalátát evett egy bárban Bismarckban, Észak-Dakotában, amikor kapott egy sms-t arról, hogy hamarosan megjelenik egy újságcikk, ami átrendezi az életét. Amióta szeptember 10-én Atlantic Cityben, New Jersey-ben megkoronázták, ritkán akadt olyan pillanata, amikor egyszerűen csak Cara Mund lehetett, aki egy csendes, kanyargós utcában nőtt fel a közelben. Mire megnézte a telefonját, a cikk már élesedett. Mund Miley Cyrusra emlékeztet a sztár makulátlan Disneykorszakából, alacsony, hosszú aranybarna hajjal, megdöbbentően jégkék szempárral. Olyan szívélyesen beszél, hogy úgy hangzik, mintha mosolyogna, amit egyébként gyakran tesz. Nyugodt, kedélyes és kíméletlenül elszánt. 14 éves korában elindított egy jótékonysági divatbemutatót a Make-AWish alapítvány számára, amit évente megrendeznek, és azóta közel 80 ezer dollárt gyűjtöttek; 2011-ben az erőfeszítéseiért kitüntette Barack Obama elnök. A továbbtanulási tanácsadója az állami középiskolában nem vette komolyan, hogy elitegyetemre akar menni, de 2016-ban kitüntetéssel diplomázott a Borostyán Ligába tartozó Brownson, ahol az egyik női diákegyesület elnöke is ő volt. Bár az összes politikai tapasztalata annyi, hogy öt hónapig gyakornokoskodott John Hoeven republikánus szenátor mellett, amikor azt mondja, hogy nemcsak egy jogi diplomát szeretne még, hanem 2024-ben első nőként ő szeretné megnyerni Észak-Dakotában a kormányzóválasztást, az nemcsak hihetőnek tűnik, de valószínűnek is. Amikor rákérdezek, hogy demokrata vagy republikánus színekben indulna-e, azt mondja: „Miss Americaként. Amerikai vagyok.”

Az emberek néha meglepődnek, amikor mindezt megtud -ják Mundról, de már régóta nincs összhangban az, amit a Miss America képvisel a szervezeten belül lévők számára, és ahogyan a kívülállók látják. Ez utóbbiak jobb esetben giccses, anakronisztikus amerikai ereklyének tartják, rosszabb esetben viszont a hagyományos tárgyiasítás rítusának. A verseny 1921-ben indult „fürdőző szépségek” számára, hogy meghosszabbítsák a nyaralóváros Atlantic City főszezonját. Az 1960-as évek alatt több mint 60 millió ember nézte rendszeresen, amint Miss America végigvonult a kifutón. De Frank Deford négyszeres zsűritag szerint a ’90-es évekre „ez egy »úgy-ahogy« szépségversennyé vált. Úgy-ahogy jól nézel ki. Úgy-ahogy tehetséges vagy. Úgy-ahogy van eszed. De ha ezek közül bármelyik téren kiemelkedő vagy, nem érdemes ezzel vesződnöd”. Tavaly alig 5,3 millióan nézték. A Miss America már azelőtt valóságshow volt, hogy egyáltalán létezett volna a műfaj, és évtizedeken át kivételes lehetőséget jelentett, ahol egy kisvárosi szép lány kiélhette a versenyszellemét és sztárrá válhatott, még ha rövid ideig is. De ma már ott az America’s Got Talent, a The Voice és a Dancing With The Stars. A feltörekvő lányok lehetnek beauty bloggerek, ügyvezető igazgatók, Instagram influencerek, Nagy Ők. 1970-ben a városi, állami és országos Miss America-fordulókon 70 lány szállt versenybe. Tavaly 3987. Ennek ellenére azok számára, akik a nonprofit szervezetben dolgoznak (a Miss Americát szinte teljes egészében a több ezer önkéntes működteti), a verseny továbbra is ikonikus: nem csak növeli a nők önbizalmát, és felkészíti őket arra, hogy vezetők legyenek, egyben ez a legnagyobb szervezet a világon. Az, hogy az embereknek nem megy át az üzenet a szervezet pozitív hatásáról, sokak szerint inkább kommunikációs probléma, amit súlyosbít, hogy nagyon gyakran összekeverik a Miss USA-val, azzal a forprofit vállalattal, ami valaha Donald Trump tulajdona volt. Mindkét nyertes fizetést kap, és lehetőséget arra, hogy népszerűsítsen egy jószolgálati kezdeményezést. De Miss USA kap egy luxuslakást és egy stylistot. Miss America viszont elkezd teljes munkaidőben dolgozni egy nonprofit szervezet nyilvános képviselőjeként.

MISS AMERICA 2018 - CARA MUNDI, Getty Images

A döntőt követő hónapokban Mund havonta több mint 32 000 kilométert utazott, két teletömött bőröndből élve. Megszámlálhatatlan beszédet mondott, rengeteg kórházban vigasztalt gyerekeket, és végigturnézta a reggeli műsorokat. De még a kemény pillanatok sem zavarták. Tudta, mire számíthat. Amit nem várt, az az a cikk volt, amire rákattintott aznap este a bárban. Az írás leleplezte, hogy Sam Haskell, a Miss America akkori vezérigazgatója és egyben a felügyelőbizottság elnöke rendszeresen becsmérelte a korábbi nyerteseket e-mailjeiben. Miután a 2014-es tv-közvetítés fő szövegírója azzal viccelődött, hogy az „örökös Miss Americák” megnevezést mindenütt pinákra írta át a forgatókönyvben, Haskell így reagált: „Tökéletes… hahaha”. A 2013-as Miss America egy friss képére azzal reagált: „Úristen, mekkora… és ocsmány.” A Miss America korábban túlélt már néhány botrányt. De 2017 decembere a #MeToo mozgalom csúcspontját jelentette. Több szponzor visszalépett, és Haskell lemondott, a felügyelőbizottság többségével együtt. Mund álmatlanul forgolódva azon tépelődött, mi lesz a jövőjével. És mi lesz a szervezettel? A válasz idén június 5-én érkezett meg, amikor Gretchen Carlson, a felügyelőbizottság új elnöke a Jó reggelt, Amerika! tévéműsorban bejelentette: „A szépség szót kivesszük, ezentúl ez egyszerűen egy verseny. Többé nem a külsejük alapján zsűrizzük a jelölteket. Ez óriási váltás. És ez azt jelenti, hogy nem lesz többé fürdőruhás szám sem.” Azzal folytatta, hogy bármilyen testalkatú nőt szívesen várnak: „Ki ne szeretné, hogy bátorítsák, vezetői készségeket tanulhasson, és kifizessék az egyetemi tanulmányait – és hogy megmutathassa a világnak, milyen ember?”

(...)

Szöveg: Molly Langmuir, fotó: Johsua Bright, Getty Images