A párkapcsolati problémák gyakoriak. Ami viszont nem gyakori, és soha nem elfogadható, az a bántalmazás bármilyen formája. Ez magában foglalja az érzelmi bántalmazást is, nem csak a fizikait. De hol húzódik a határ a hétköznapi viták és az érzelmi bántalmazás között?
A nézeteltérések normálisak egy kapcsolatban. Viták előfordulnak. Néha bosszankodunk a partnerünkre, vagy éppen magányosnak, nem megértettnek érezhetjük magunkat. Előfordul az is, hogy inkább egyedül töltenénk az időt, mint bárkivel — még azzal is, akit szeretünk. Ez önmagában teljesen rendben van. A különbség nem abban rejlik, hogy vannak-e konfliktusok, hanem abban, hogyan kezelitek őket, és hogy a kapcsolatban biztonságban érzed-e magad — érzelmileg is. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a fizikai erőszaknak nincs helye egy párkapcsolatban. Az azonban kevésbé egyértelmű, hogy sérülni nem csak fizikailag lehet.
Az érzelmi bántalmazás gyakran láthatatlan, kívülről nehezen észrevehető. Sokszor még az érintett sem tudja pontosan megfogalmazni, mi a probléma — csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, folyamatosan feszült, bizonytalan vagy leértékelt. Az érzelmi bántalmazás alattomos: nem feltétlenül hangos vagy látványos, hanem apró, ismétlődő helyzetekből épül fel. Idővel aláássa az önbizalmat, összezavarja az önképet, és azt az érzést keltheti, hogy te vagy a hibás mindenért.
És nem csak néha, hanem a legtöbbször. Soha nem tudod, milyen hangulatban lesz, vagy éppen mivel bántottad meg — de abban mindig biztos lehetsz, hogy a te hibád. Emiatt úgy érzed, mintha állandóan „tojáshéjon járnál”, próbálva elkerülni a konfliktusokat, de ez sosem igazán működik. Gyomorgörcsöd van, amikor a közeledben van.
Bármit mondasz, ő az ellenkezőjét állítja. Nála minden fekete vagy fehér. Nem érdekli, te vagy mások hogyan látják a világot. Lehet, hogy butának vagy naivnak nevez, vagy más módon próbálja aláásni az önbecsülésedet. Érdekes módon, miközben négyszemközt lekezel, mások előtt kifejezetten megnyerő lehet. Ez különösen összezavaró, mert így a barátaid és a családod nem tudják megerősíteni azt, amit te négyszemközöt átélsz.
Állandóan gyanakszik. Azt állítja, hogy szándékosan ártani akarsz neki. Azt mondja, hogy más férfiakkal flörtölsz, még akkor is, ha ez nem igaz.
Próbáltál már beszélni vele a kapcsolatotok problémáiról. Próbáltad elmondani, hogyan érzed magad. Minden alkalommal katasztrófa lett belőle, ezért már fel is hagytál vele. Ugyanakkor rendszeresen téged hibáztat minden félreértésért, kineveti az aggodalmaidat, és visszafordítja ellened azokat. Mostanra természetessé vált, hogy folyamatosan megszűröd a gondolataidat és kételkedsz önmagadban.
Az érzéseidet leginkább a „zavarodottság” szó írja le. Már szinte szakértője lettél annak, hogy az ő szemszögéből lásd a világot. Eközben arról próbál meggyőzni, hogy te vagy a hibás, és minden probléma forrása te vagy. Nem vagy boldog, de nem tudod, milyen lehetőségeid vannak.
Ha magadra ismersz a fenti példákban, fontos tudnod: ez nem normális, és nem elfogadható. Az, hogy „nem olyan súlyos”, vagy „nem történt fizikai bántalmazás”, nem jelenti azt, hogy rendben van. Merre tovább?
Megfontoltan tervezd meg a következő lépéseidet. Tájékozódj az érzelmi vagy pszichológiai bántalmazásról, hogy tisztábban lásd a helyzetedet. Kérj támogatást olyan emberektől, akikben megbízol: családtagoktól, barátoktól, közösségektől vagy szakemberektől (tanácsadóktól, terapeutáktól). Már az is sokat segíthet, ha valaki visszaigazolja az érzéseidet, és nem bagatellizálja a tapasztalataidat.
Fontos, hogy ne maradj egyedül ezzel a problémával. Az érzelmi bántalmazás gyakran elszigetel, és könnyen elhitetheti veled, hogy te látod rosszul a helyzetet. Érdemes elkezdened tudatosan figyelni a saját határaidra is. Mi az, ami számodra még elfogadható, és mi az, ami már nem? Próbáld meg ezeket magadban tisztázni — és ha biztonságos, kommunikálni is. Ugyanakkor fontos felismerni: egy bántalmazó kapcsolatban a határok kijelölése önmagában nem mindig hoz változást, ha a másik fél nem hajlandó felelősséget vállalni a viselkedéséért. Tartsd szem előtt, hogy a bántalmazó viselkedés gyakran körkörös mintát követ: még ha átmenetileg jobbnak is tűnik minden, a feszültség idővel újra felgyülemlik, majd konfliktusban robban ki, és a ciklus kezdődik elölről. Ez könnyen reményt kelthet, hogy „most már tényleg megváltozik”, de a tartós változáshoz valódi felismerésre és következetes munkára lenne szükség a másik fél részéről.
Gyakran inkább romlik az idő múlásával, és akár fizikai bántalmazásba is átcsaphat. Ha úgy érzed, hogy a kapcsolatod folyamatosan leépít, bizonytalanná tesz vagy félelmet kelt benned, érdemes elgondolkodnod azon, hogy mi szolgálja hosszú távon a saját biztonságodat és jólétedet. A „béke” fenntartása minden áron gyakran azt jelenti, hogy közben te sérülsz. És ami talán a legnehezebb, de kulcsfontosságú: nem a te feladatod „megjavítani” a másikat. A te felelősséged az, hogy megvédd önmagad.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!