2 idegesítő szokás, ami valójában az intelligencia jele lehet

Ha hajlamos vagy erre a két idegesítő szokásra, lehet, hogy okosabb vagy, mint gondolnád.

Létezik két gyakori viselkedés, amelyet sokan elutasítanak vagy igyekeznek elnyomni magukban. A pszichológiai kutatások szerint azonban ezek a látszólag nem túl szerencsés viselkedések rugalmasságot és kreatív problémamegoldást tükrözhetik. Más szóval, ahelyett hogy mentális hibák lennének, annak jelei is lehetnek, hogy az elme aktívan, a háttérben éppen fontos munkát végez.

1. Amikor az elméd elkalandozik

Sokáig úgy gondoltuk, hogy az elkalandozó figyelem egyet jelent a figyelmetlenséggel. Ha nem tudsz huzamosabb ideig egy dologra koncentrálni, akkor biztos nem vagy elég fegyelmezett – szólt a logika. Csakhogy az agy nem így működik. Amikor elmerülsz a gondolataidban, amikor „elrévedsz”, vagy amikor a tekinteted automatikusan az ablakon túlra siklik, az elméd gyakran épp összekapcsol korábbi élményeket, problémákat, ötleteket. A pszichológusok szerint ez az állapot különösen kedvez a kreativitásnak és az új megoldások megszületésének. Egy nagyobb kutatás például kimutatta, hogy azok, akik időnként tudatosan megengedik maguknak az ábrándozást, kreatívabbak és rugalmasabban gondolkodnak. Gyorsabban váltanak egyik feladatról a másikra, és kevésbé ragadnak bele egyetlen nézőpontba.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a teljes szétszórtság ideális. Az elkalandozás akkor válik igazán hasznossá, ha képes vagy visszatérni a fókuszhoz, amikor szükséges. Ha azonban megvan benned ez az egyensúly, akkor az ábrándozás nem akadály, hanem mentális „játszótér”, ahol új gondolatok születnek.

2. Amikor magaddal beszélgetsz

Van, aki csak fejben teszi, más halkan ki is mondja. Egy biztos: szinte mindenki csinálja. A magunkhoz beszélés sokáig furcsa, kínos szokásnak számított, pedig valójában az egyik legtermészetesebb gondolkodási eszközünk. A belső párbeszéd segít rendszerezni az információkat, végiggondolni a következő lépést, vagy éppen megnyugtatni magunkat egy stresszes helyzetben. A kutatások szerint azok, akik gyakrabban élnek ezzel, tisztábban látják a céljaikat, erősebb az önkontrolljuk, és stabilabb az énképük. Ez nem azt jelenti, hogy aki magában beszél, automatikusan intelligensebb. Inkább azt, hogy ez a szokás egyfajta mentális kapaszkodóként működik. Segít rendet tenni akkor, amikor túl sok a gondolat, az érzelem vagy a bizonytalanság. Ha azon kapod magad, hogy „levezeted” magadnak a problémát, vagy lépésről lépésre elmagyarázod, mit kell tenned, az gyakran annak a jele, hogy az agyad aktívan dolgozik azon, hogy érthető, kezelhető formába öntse a káoszt.

Mikor lesz ez túl sok?

A mai világ a folyamatos fókuszt, a maximális hatékonyságot és a látható teljesítményt jutalmazza. Ha nem tudsz mindig koncentrált maradni, ha néha „kikapcsolsz”, vagy ha furcsa belső monológok futnak a fejedben, könnyű azt gondolni, hogy valami nincs rendben veled. Pedig a pszichológia egyre inkább mást mond. Csakhogy, ahogy minden mentális szokásnál, itt is a mérték számít. Ha az elkalandozás állandó széteséssé válik, vagy ha a belső hangod túl kritikus, bántó, az már ronthatja a közérzetedet és a teljesítményedet. De tudatosan használva mindkét szokás komoly erőforrás lehet.

Hogyan fordíthatod az előnyödre?

Ha magadra ismertél, nincs ok aggodalomra. Inkább érdemes megtanulni jól bánni ezekkel a mentális működésekkel.

• Figyeld meg a helyzeteket!
  Mikor jelennek meg leginkább? Unalmas feladatoknál, stresszben, döntési helyzetekben? A felismerés már fél siker.
• Adj nekik teret – de keretek között!
  Napi pár perc „semmittevés”, gondolkodás vagy bámészkodás segíthet abban, hogy később fókuszáltabb legyél.
• Használd tudatosan a belső párbeszédet!
  Tervezéskor, problémamegoldáskor beszélj magadhoz úgy, mintha a legjobb barátod lennél: támogatóan, nem bántóan.

A következő alkalommal tehát, amikor azon kapod magad, hogy elkalandozik az elméd, vagy magadhoz szólsz, ne ítélkezz azonnal. Lehet, hogy az agyad épp nem pihen – hanem dolgozik. Csak éppen csendben, a háttérben.

(via)