A Wendy-szindróma egy torzult párkapcsolati dinamika, mely során a nők anyaszerepbe helyezik magukat.
Pán Péter, a kisfiú történetét, aki sosem akart felnőni, sokan ismerjük. A történet másik főszereplője Wendy, aki a két öccsével kerül Sohaországba, ahol aztán automatikusan anyaszerepet vállal, gondoskodik, szervez, figyel. Ez a dinamika gyakran a párkapcsolatokban is megfigyelhető, így a pszichológia Wendy-szindrómaként emlegeti, amikor a pár női tagja nem társként, hanem anyaként kezd el funkcionálni a kapcsolatban.
A kifejezést Dan Kiley amerikai pszichológus alkotta meg 1983-ban, a szindróma pedig egy olyan kapcsolatot ír le, melyben az egyik fél (jellemzően a nő) viseli a teljes mentális terhet: gondoskodik, szervez, irányít, míg a másik fél hátradőlve, gyermeki módon élvezi a gondoskodást, mintha csak ő lenne Pán Péter. (Ez utóbbinak egyébként nem meglepő módon az a neve, hogy Pán Péter-szindróma – a szerk.) Persze jogosan merülhet fel a kérdés, honnan tudhatod, hogy te is Wendy-szindrómában szenvedsz? Az alábbi elek segíthetnek a felismerésben.
Minden Pán Péterhez kell egy Wendy. Aki ugyanis nem akar felelősséget vállalni, annak kell valaki, aki megteszi helyette. A Wendy-szerepben lévő fél gyakran élvezi is, hogy kézben tarthat mindent, mert ilyenkor úgy érzi értékes, olyan, akit elismernek. Na, de kérdés, hogy vajon tényleg a kontroll öröme motivál, vagy arról van szó, hogy csak akkor érzed magad szerethetőnek, ha hasznosnak bizonyulsz mások számára?
A Wendy-szindrómás emberek általában nagyon empatikusak, remekül rá tudnak hangolódni mások érzelmeire. Ez önmagában nem baj, a gond ott kezdődik, ha úgy érzed, felelős vagy azért, hogy a másik jobban érezze magát. Ha a párod szomorú vagy stresszes, akkor automatikusan magadban keresed az okokat, mindenáron helyre akarod hozni a helyzetet. Az erős harmóniavágy tipikus jele a szindrómának.
Azok, akik egyfajta anyaszerepet vállalnak a kapcsolatukban, gyakran alacsony önértékeléssel rendelkeznek. Úgy érzik, csak akkor érdemlik meg a szeretetet, ha mindent feláldoznak a másik kedvéért. Az elutasítástól való félelem miatt ösztönösen igyekeznek mindig a párjuk kedvében járni, ezzel pedig tartósan egyenlőtlen párkapcsolatot alakítanak ki.
Az első és legfontosabb, hogy tudatosítsd magadban a problémát. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket a mindennapok során:
Emellett beszélj nyíltan a társaddal a dologról, mondd el, hogy milyen változásokat szeretnél eszközölni a jövőre nézve. Amennyiben úgy érzed, nem tudtok egyedül megküzdeni ezzel, akkor kérjetek bátran segítséget, akár egyéni, akár páros terápia keretein belül. Így megtanulhatjátok, hogyan lehettek egyenrangú társai a másiknak, így kialakíthattok egy egészséges, jól működő párkapcsolatot.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!