Íme az ártatlannak tűnő mondat, ami azt jelzi, a párod túlságosan énközpontú

Néha egy-egy ártalmatlannak tűnő mondat, kifejezés a legnagyobb red flag egy párkapcsolatban. 

Előfordult már, hogy egy, a kedveseddel való beszélgetés után furcsa érzés maradt benned, de nem tudtad pontosan megfogalmazni, miért? Pedig nem veszekedtetek, de mégis motoszkál benned valami megmagyarázhatatlan, rossz érzés, ami csak nem hagy nyugodni. Akár hiszed, akár nem, de egy párkapcsolatban nem csak a nagy viták hagyhatnak nyomot a lelkünkön, hanem azok a visszatérő mondatok, kifejezések is, amiknek sokáig talán nem is tulajdonítunk semmiféle jelentőséget. Hiszen. elsőre ártalmatlannak tűnnek, mégis lassan rombolják a bizalmat és az intimitást. Ilyen például az „Én ezt végig tudtam.” kijelentés is. 

Miért hat rosszul ez a mondat?

Első hallásra ebben tényleg nincs semmi, sőt akár még igaz is lehet. A probléma a legtöbb esetben ne nem is feltétlenül az állítással, hanem inkább az üzenetével van. Egy ilyen típusú mondat mögött gyakran az úgynevezett utólagos bölcsesség torzítása (hindsight bias) áll. Ez egy pszichológiai jelenség, amikor valaki egy múltbeli eseményt sokkal kiszámíthatóbbnak lát utólag, mint amilyen valójában volt. Amikor már ismerjük a végkimenetelt, könnyű azt gondolni: „nyilvánvaló volt”. Csakhogy amikor ezt ki is mondjuk, azzal több dolgot sugallhatunk:

• hogy mi okosabbak vagyunk a másiknál,
• hogy jobban átláttuk a helyzetet,
• hogy a másik „naiv” volt vagy rosszul döntött.

Nem épít, hanem rombol 

Még ha nem is ez a szándék, de egy ilyen mondat hierarchiát teremt. Kicsit olyan, mintha a beszélő arról a bizonyos magas lóról beszélne, miközben nem érdeklik a másik érzései. Ez a dinamika hosszú távon kétségtelenül romboló hatású lehet, főleg egy párkapcsolatban, de baráti, családi viszonyokban is hasonlóan bosszantó. Gondoljunk csak bele, ha valaki folyamatosan ezzel a fordulattal reagál a másik nehézségeire, az azt mutatja, hogy fontosabb neki az önigazolás, mint az empátia. 

Az ego finom játéka

Az „én ezt végig tudtam” persze sokszor nem tudatos bántás, hanem az ego önvédelmi mechanizmusa. Jó érzés érzés azt érezni, hogy mi másként csináltuk volna, talán jobban, csakhogy a kapcsolatok nem versenyek, és nem arról szólnak, ki látta előbb a jeleket, hanem arról, hogyan tudunk egymás mellett állni, amikor valami nem a tervek szerint alakul valaki. 

Ha valaki azonban sorozatosan hangsúlyozza, hogy ő „tudta”, az könnyen énközpontú működésre utalhat. A fókusz nem a helyzeten vagy a másik érzésein van, hanem azon, hogy ő bizonyítsa saját igazát.

Mit lehet mondani helyette?

Ha valóban éreztük, hogy egy helyzet nem fog jól alakulni, akkor is lehet ezt empatikusabban kommunikálni.

Például:

• „Sajnálom, hogy így alakult. Senki sem tudja előre, mi lesz a vége.”
• „Bárhogy dönthettél volna, nem láthattad a jövőt.”
• „Itt vagyok melletted, most ez számít.”

Ezek a mondatok nem bagatellizálják el a másik érzéseit, hanem támogatás és biztonságot közvetítenek. Ha pedig mi vagyunk a „fogadó oldalon”, és valaki rendszeresen az orrunk alá dörgöli, hogy ő tudta előre a dolgokat, érdemes lehet finoman jelezni, hogy most inkább támogatásra lenne szükségünk. 

Vörös zászló vagy rossz szokás?

Fontos különbséget tenni egy-egy elszólás és egy visszatérő minta között. Egyetlen alkalom még nem jelent feltétlenül énközpontúságot, de ha valaki rendszeresen így reagál mások hibáira, kudarcaira vagy fájdalmára, az komoly figyelmeztető jel lehet.

(via)