Egy kapcsolat elején általában minden nagyon könnyűnek tűnik. Úgy érezzük, szerelmesek vagyunk, és az ismerkedési szakaszban elvarázsol, hogy a partnerünknek mennyi jó tulajdonsága van.
Ilyenkor még aranyosnak találjuk az apró furcsaságokat, a partner hibái pedig általában mosolyt csalnak az arcunkra. Ám a kimerevített kép szindróma esetén, esélyünk sincs ettől menekülni.
A legtöbb kapcsolatban, miután eltelik néhány év, már egyáltalán nem találjuk annyira aranyosnak a másik ember hibáit. Mi több, inkább az örületbe kerget minket, mert mi vagyunk azok, akikre plusz feladat hárul emiatt.
Teljesen normális, hogy egy bizonyos idő eltelte után levesszük a rózsaszín szemüveget, és kicsit valósághűbb tekintettel nézünk a párunkra. Hosszútávon nem lenne egészséges, és nem is természetes, hogy egy több évtizedes kapcsolat minden egyes napján imádjuk a partnerünket, és feltétel nélkül nagyszerűnek tartjuk.
Az évek során magától érthetődő, hogy konfliktusok keletkeznek, hol nagyobbak, ha kissebbek. Ezért vannak olyan időszakok, amikor elidegenedünk egymástól. Sokszor ez kell, hogy ismét közel kerüljenek egymáshoz a pár tagjai. A viták és a negatív érzések azonban minden kapcsolat részei, természetesek és egészségesek, ahogyan időnként kétségek is felmerülhetnek.
A legnagyobb hiba, amelyet sokan elkövetnek, az a kimerevített kép szindróma, amelynek lényege, hogy az ember ragaszkodik ahhoz, hogy a partnerében nincs hiba, és az az ember, akit a kapcsolat elején megismert.
Csak úgy működhet egy kapcsolat a normális kerékvágásban, ha az ember rájön, hogy a partnere sem tökéletes, és nem ragaszkodik az először kialakított képhez, hanem elfogadja a változást, és hogy idővel egyre több hibájára fény derül.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!