Ki viseli nehezebben a szakítást: a férfiak vagy a nők?

A szívfájdalom nem válogat, de vajon ugyanúgy éljük meg?

Egy szakítás ritkán jelent pusztán annyit, hogy két ember többé nem alkot egy párt. Egy kapcsolat vége az egész hétköznapi életünket átrendezheti: megváltozik a megszokott rutin, átalakulhat a baráti kör, újra kell gondolnunk az addigi közös terveket, és hirtelen ott találjuk magunkat egy olyan élethelyzetben, amelyre talán nem is készültünk fel. De vajon van különbség abban, ahogyan a férfiak és a nők megküzdenek ezzel a veszteséggel?

Sokáig úgy tartotta magát az elképzelés, hogy a férfiak egy szakítás után nehezebben állnak talpra. Korábbi kutatások valóban találtak olyan különbségeket, amelyek ezt a képet erősíthették. Egyes eredmények szerint a férfiak ritkábban kezdeményezik a válást, kevésbé számolnak be olyan pozitív érzésekről, mint a megkönnyebbülés vagy az öröm, és bizonyos esetekben hosszabb ideig küzdenek szomorúsággal vagy alvászavarokkal. De a történet ennél jóval árnyaltabb.

Miért lehet különösen nehéz a szakítás a férfiaknak?

A válasz egyik kulcsa az érzelmi háttér lehet. A párkapcsolat sok férfi számára nemcsak romantikus kapcsolat, hanem az intimitás és a lelki támogatás egyik legfontosabb forrása is. A nők ezzel szemben gyakran több emberhez fordulhatnak: ott vannak a barátnők, a családtagok és azok a baráti kapcsolatok, amelyek egy szakítás után különösen sokat jelenthetnek. Ez nem azt jelenti, hogy minden nőnek automatikusan erős támogató közege van, vagy hogy a férfiak egyedül maradnak. Inkább azt, hogy egy párkapcsolat elvesztése bizonyos esetekben nagyobb űrt hagyhat maga után egy férfi érzelmi életében.

A kutatás, amely megkérdőjelezi a sztereotípiákat

Egy 2024-es német kutatás 1530 olyan ember adatait vizsgálta, akik 2013 és 2021 között éltek át szakítást. A résztvevők éveken keresztül számoltak be arról, mennyire elégedettek az életükkel, mennyire érzik magukat magányosnak, illetve tapasztalnak-e depressziós tüneteket. A kutatók azt is megnézték, ki kezdeményezte a szakítást, mennyire voltak elégedettek a szingli élettel, és mennyire vágytak új párkapcsolatra. Ez azért különösen érdekes, mert nemcsak azt látták, mi történik a szakítás után, hanem azt is, milyen állapotban voltak az emberek előtte.
A meglepő eredmény: nincs akkora különbség. A férfiak valóban ritkábban kezdeményezték a szakítást, kevésbé érezték kielégítőnek az egyedüllétet, és erősebben vágytak új kapcsolatra. De amikor azt vizsgálták, hogyan változott a lelki jóllét a szakítás után, a nemek közötti különbség szinte eltűnt. A férfiaknál és a nőknél is csökkent az életükkel való elégedettség, miközben nőtt a magányosság és a depressziós tünetek szintje. Vagyis a szakítás mindkét nem számára komoly érzelmi veszteség.

Másképp dolgozzuk fel, de nem feltétlenül másképp szenvedünk

Lehet, hogy a különbség nem abban rejlik, mennyire fáj a szakítás, hanem abban, hogyan próbáljuk túlélni. Egy férfi könnyen lehet, hogy inkább beleveti magát a munkába, edzeni kezd, új hobbit keres, vagy egyszerűen elfoglalja magát. Egy nő pedig talán órákon keresztül beszélget a barátnőivel, újra és újra végiggondolja, mi történt, és megpróbálja szavakba önteni az érzéseit. Két teljesen különböző stratégia – mégis mindkettő segíthet abban, hogy idővel visszataláljunk önmagunkhoz.

A férfiak is egyre inkább beszélnek az érzéseikről

Az elmúlt években a férfiak társas és érzelmi kapcsolatai is változhattak. Korábban sok férfi kevésbé fordult barátokhoz lelki támogatásért, és a párkapcsolat nagyobb szerepet tölthetett be az érzelmi szükségletek kielégítésében. Ma azonban egyre természetesebb lehet, hogy a férfiak is megosztják barátaikkal a nehézségeiket, segítséget kérnek, vagy egyszerűen csak beszélnek arról, amin keresztülmennek. Ez pedig fontos kapaszkodót jelenthet akkor is, amikor véget ér egy kapcsolat.

Akkor ki viseli jobban a szakítást?

A kapcsolat elvesztése mindkét nem számára komoly érzelmi megterhelést jelenthet. A kutatás alapján a férfiak ugyan kevésbé elégedettek az egyedülléttel, és erősebben vágynak új kapcsolatra, ám a szakítás utáni jóllét romlása, a magányosság növekedése és a depressziós tünetek megjelenése hasonló mértékű lehet a férfiaknál és a nőknél. Vagyis nincs egyszerű válasz arra, hogy ki „bírja jobban”.

Nincs győztes a szakításban

Lehet, hogy a férfiak és a nők másképpen mutatják ki a fájdalmat. Lehet, hogy másokhoz fordulnak segítségért, és más módszerekkel próbálják visszaszerezni az egyensúlyukat. De attól, hogy valaki kevésbé beszél a fájdalmáról, még nem biztos, hogy kevésbé szenved. A szívfájdalom tehát nem férfi- vagy női probléma. Mindannyiunkat megérinthet, a szakítás ugyanis nemtől függetlenül ugyanúgy fájhat.

(via)