Blokkolni az exet vagy sem? Amit a döntésed a lelkiállapotodról elárul

Egy szakítás után néha egyetlen kattintás dönt el mindent. Az ex letiltása sokaknak azonnali megkönnyebbülést hoz, mások viszont inkább nyitva hagyják a digitális ajtókat – még akkor is, ha ez feszültséget okoz. Az, hogy letiltod-e az exedet, vagy sem, gyakran többet árul el az aktuális lelkiállapotodról, mint magáról a kapcsolatról.

Az exek blokkolása a közösségi médiában ma már szinte automatikus reakció egy szakítás után. Egyetlen mozdulat, és az illető eltűnik a feedből, a történetekből, a mindennapi vizuális zajból. Mintha ezzel együtt maga a kapcsolat is lezárható lenne. De vajon valóban ez a legjobb megoldás mindenkinek? És mit jelent az, ha valaki tudatosan nem él ezzel az eszközzel?

A válasz – ahogyan a legtöbb érzelmi kérdésnél – nem fekete-fehér.

A közösségi média, mint érzelmi aknamező

A közösségi média alapjaiban formálta át a szakítások utáni időszakot. Korábban egy kapcsolat vége gyakran együtt járt azzal, hogy az ex fokozatosan kikerült a látómezőből. Ma viszont ott marad a feedben, a sztorikban, a közös ismerősök posztjaiban – még akkor is, ha egyébként nem keresed aktívan.

Egy mosolygós fotó, egy  új partner felbukkanása vagy egy ártatlannak tűnő boldog vagyok poszt pillanatok alatt visszaránt egy olyan érzelmi állapotba, amiből talán már épp kifelé tartottál. Nem meglepő, hogy sokan ilyenkor a blokkolást érzik az egyetlen megoldásnak.

Miért blokkolunk? – a lezárás iránti vágy

Az exek letiltásának egyik leggyakoribb oka a lezárás igénye. A blokkolás szimbolikus gesztus: egy pont a mondat végén. Segíthet abban, hogy az agy ne keresse folyamatosan a másik nyomait, ne kattintson rá automatikusan a profiljára, és ne elemezze minden online mozdulatát.

Sokan kifejezetten a mentális egészségük védelmében döntenek így. Nem akarnak újra és újra belecsúszni abba a spirálba, amiben régi beszélgetéseket olvasnak vissza, közös képeket nézegetnek, vagy önkéntelenül összehasonlítják magukat az ex új párjával. Ilyenkor a blokkolás nem gyengeség, hanem tudatos önvédelem.

Amikor a szakítás még friss

Különösen érthető ez a döntés akkor, amikor a szakítás még friss. Ilyenkor az érzelmek nyersek, a veszteségérzet erős, és minden apró impulzus felerősödik. Ha nem kell naponta szembesülnöd azzal, hogy az exed nélküled is boldog, az valóban csökkentheti az érzelmi terhelést.

Kívülről ez tűnhet túlzásnak vagy kicsinyességnek, valójában azonban határhúzásról van szó. Arról, hogy a jelenedet véded a múlt állandó visszacsúszásától.

Miért nem blokkol mindenki?

Miközben sokak számára a blokkolás az első lépés, vannak, akik tudatosan nem élnek vele. Ez sokszor értetlenséget vált ki a környezetből, pedig ennek is megvannak a pszichológiai okai.

Egyesek úgy érzik, már feldolgozták a szakítást, és nincs szükségük digitális falakra ahhoz, hogy továbblépjenek. Számukra a nem blokkolás az érzelmi stabilitás jele: képesek együtt élni azzal, hogy az ex létezik, anélkül hogy ez kibillentené őket.

Nyitva hagyott ajtók és békés lezárások

Van, aki azért nem tiltja le az exét, mert szeretné nyitva hagyni a lehetőséget egy későbbi barátság előtt. Másoknál a szakítás eleve nem volt drámai, így nem érzik indokoltnak a teljes digitális eltüntetést.

Az online térben való együtt maradás ilyenkor nem játszma, hanem egyfajta békés lezárás jele: nincs harag, nincs bizonyítási kényszer. Ez sokaknál a személyes fejlődés része, annak bizonyítéka, hogy az önértékelésük már nem az ex reakcióitól függ.

A nézd, milyen jól vagyok - hatás

Érdemes kimondani azt is, hogy nem minden döntés mögött áll teljes feldolgozás. Van, aki azért nem blokkolja az exét, mert szeretné, ha látná, mennyivel jobb lett az élete a szakítás után. Ez nem feltétlenül rosszindulat, inkább megerősítéskeresés.

A pszichológia szerint ez is gyakori megküzdési stratégia, különösen akkor, ha a kapcsolat végén az önbizalom sérült. A láthatóság ilyenkor nem a másikról szól, hanem önmagunk visszaigazolásáról.

Határok kérdése, nem erkölcsi ítélet

Talán a legfontosabb felismerés az, hogy nincs univerzális szabály. A blokkolás és a nem blokkolás egyaránt határkijelölés – csak más formában. Egyik sem érettebb vagy jobb a másiknál, egyszerűen más érzelmi szükségleteket szolgál ki.

Ha neked az segít, hogy teljesen eltávolítod az exedet a digitális életedből, az rendben van. Ha pedig képes vagy úgy együtt létezni vele az  online térben, hogy az nem okoz fájdalmat, az is teljesen legitim döntés.

A valódi kérdés: neked mire van szükséged?

Végső soron nem az számít, mit gondol erről a környezeted. Hanem az, hogy te hogyan érzed magad a döntésedtől. Megnyugtat? Felszabadít? Vagy épp ellenkezőleg, folyamatos szorongást tart fenn?

A közösségi média csak egy eszköz. A valódi feldolgozás nem a tiltás vagy az engedés gombján múlik, hanem azon, hogy mennyire tudsz figyelni magadra. Akár blokkolod az exedet, akár nem, a cél ugyanaz: továbblépni, gyógyulni, és olyan jelenben élni, amit már nem a múlt irányít.

 Via