6 tipikus mondat, ami gyakran elhangzik, amikor egy férfi nem vállalja a felelősséget a tetteiért

Képes kimondani, hogy „ezt elrontottam”, bocsánatot kérni, majd változtatni a viselkedésén? Vagy inkább magyarázkodni kezd, másra háríta a felelősséget, esetleg úgy állítja be a helyzetet, mintha valójában a másik reagálná túl?

Bizonyos mondatok különösen gyakran hangzanak el akkor, amikor valaki nem szeretne szembenézni a saját tetteivel. Pedig mindannyian hibázunk, és egy kapcsolatban előbb-utóbb mindenki mond vagy tesz olyasmit, amit később megbán. A valódi különbséget azonban sokszor nem maga a hiba jelenti, hanem az, hogy mit kezdünk vele utólag. A mentálisan és érzelmileg éretlen férfiak szinte mindig az alábbi kifogások egyikével próbálják kimagyarázni a viselkedésüket:

1. „Túl érzékeny vagy.”

Ez az egyik leggyakoribb módja annak, hogy valaki a saját viselkedése helyett a másik reakcióját tegye problémává. Ha valakit megbántottak, könnyebb azt mondani neki, hogy túl érzékeny, mint elismerni: amit mondtam vagy tettem, valóban fájdalmat okozott.
Dr. Courtney Warren, Harvard Egyetem egyik pszichológusa szerint a nárcisztikus vonásokkal rendelkező embereknek nehézséget okozhat mások érzéseinek megértése, ezért előfordulhat, hogy kevésbé veszik figyelembe a másik ember önálló érzéseit és tapasztalatait. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden férfi, aki ezt a mondatot használja, nárcisztikus lenne – a lényeg inkább az, hogy rendszeresen megpróbálja-e érvényteleníteni a másik érzéseit.
Fontos megjegyezni: Egy érett kapcsolatban nem kell minden érzésben egyetérteni ahhoz, hogy komolyan vegyük a másik fél érzéseit. Lehet valaki érzékenyebb, mint a párja, ettől még a fájdalma vagy a csalódottsága nem lesz kevésbé valós.

2. „Mindenki ezt csinálja.”

Az „így szokás”, a „mindenki ezt csinálja” vagy a „nem én vagyok az egyetlen” típusú mondatok valójában nem teszik elfogadhatóbbá a helytelen viselkedést. Legfeljebb azt próbálják elérni, hogy ne kelljen egyéni felelősséget vállalni érte.
Eva M. Krockow pszichológus szerint természetes emberi hajlam, hogy kövessük a csoportot, hiszen ez biztonságérzetet adhat, és még a társadalmi megítélésünket is javíthatja. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki kizárólag azért igazolja a saját viselkedését, mert mások is ugyanígy tesznek.
Fontos megjegyezni: Attól, hogy valami gyakori, még nem feltétlenül helyes vagy elfogadható. Egy kapcsolatban különösen fontos felismerni, hogy a „mások is ezt csinálják” nem válasz arra, ha valakinek a viselkedésével fájdalmat okoztunk.

3. „Mi férfiak már csak ilyenek vagyunk.”

Ez a mondat évtizedek óta szolgálhat kifogásként olyan viselkedésekre, amelyeket valójában nem kellene természetesnek vagy elkerülhetetlennek tekinteni. A bántó megjegyzés, a felelőtlenség, a tiszteletlenség vagy a megcsalás sem válik elfogadhatóbbá attól, hogy valaki azzal intézi el: „a férfiak már csak ilyenek”. Az éretlen hozzáállás egyik jele lehet, amikor valaki a személyes felelősség helyett a nemére, a természetére vagy a környezetére hivatkozik. Pedig a felnőtté válás része éppen az, hogy megtanuljuk felismerni a saját hibáinkat, és szükség esetén változtatni a viselkedésünkön.
Fontos megjegyezni: A „mi férfiak már csak ilyenek vagyunk” valójában nem magyarázat, hanem kibúvó. Egyetlen mondat sem törli el azt, hogy egy másik embernek joga van a tisztelethez, a figyelemhez és ahhoz, hogy a párja vállalja a saját döntései következményeit.

4. „Nem tudtam…”

Az ártatlanságot színlelő „nem tudtam” sok helyzetben meglepően kényelmes menekülőút. Ha valaki azt állítja, hogy fogalma sem volt arról, hogy a viselkedése problémás, máris úgy tűnhet, mintha nem is lenne miért felelősséget vállalnia.
Lili Loofbourow író a „male bumbler”, vagyis nagyjából a „tanácstalan férfi” jelenségével kapcsolatban ír arról, hogyan válhat a tudatlanságra való hivatkozás a felelősség elkerülésének eszközévé. Természetesen valóban előfordulhat, hogy valaki nem érzékeli elsőre, mi okozott fájdalmat a másiknak – ilyenkor azonban éppen az utólagos reakció sokat elárul.
Fontos megjegyezni: Ha valóban nem tudta, egy őszinte beszélgetés után képes megérteni, mi volt a probléma, bocsánatot kérni és tanulni belőle. A „nem tudtam” akkor válik kifogássá, ha minden alkalommal ugyanaz a mondat hangzik el, miközben nem változtat a viselkedésén.

5. „Elfelejtettem.”

Egy-egy üzenet, megbeszélt program vagy apró feladat elfelejtése bárkivel előfordulhat. Mindannyiunkkal megesik, hogy valami kimegy a fejünkből, különösen akkor, ha sok minden történik egyszerre. A probléma akkor kezdődik, amikor a feledékenység állandó mintává válik, és mindig ugyanazok a dolgok merülnek feledésbe: a közös programok, a másik fontos kérései vagy éppen azok a beszélgetések, amelyek kellemetlenek lennének. Ilyenkor már nem feltétlenül az a kérdés, hogy valóban elfelejtette-e, hanem az, hogy mennyire veszi komolyan azt, amit a párja fontosnak tart.
Fontos megjegyezni: Egy kapcsolatban nem az a cél, hogy senki soha ne hibázzon vagy ne felejtsen el semmit. Sokkal inkább az számít, hogy amikor valaki felismeri a problémát, megpróbál-e változtatni rajta, például feljegyzi-e a fontos dolgokat, figyelmesebben kommunikál-e, és valóban igyekszik-e megbízhatóbbá válni.

6. „Nem úgy értettem.”

Lehet, hogy valóban nem úgy értette. De egy mondat szándéka és a hatása nem mindig ugyanaz, és egy érett kapcsolatban mindkettőnek lehet jelentősége.
Elizabeth Scott pszichológus szerint a bocsánatkérés képes megerősíteni a kapcsolatokat, enyhíteni a megbántottságot és hozzájárulni a bizalom helyreállításához. Vagyis attól, hogy valaki nem szándékosan bántotta meg a párját, még elismerheti, hogy a másiknak fájdalmat okozott.
Fontos megjegyezni: A „nem úgy értettem” önmagában nem oldja meg azt, ami történt. Sokkal többet jelenthet egy olyan mondat, hogy „nem akartalak megbántani, de értem, hogy ez neked fájt, és sajnálom”. A különbség aprónak tűnik, mégis megmutatja, hogy valaki csak a saját szándékát védi, vagy a másik érzéseire is képes figyelni.

A felelősségvállalás nem egyenlő azzal, hogy valaki tökéletes

Egyetlen kapcsolat sem mentes a hibáktól, félreértésektől és rosszul megválasztott mondatoktól. Nem az a kérdés, hogy valaki soha nem hibázik-e, hanem az, hogy képes-e belátni, ha hibázott, őszintén bocsánatot kérni, és a következő alkalommal másképp cselekedni. Mert végső soron nem a kifogások tesznek biztonságossá egy kapcsolatot, hanem az, ha mindkét fél hajlandó felelősséget vállalni azért, amit mond és tesz.

(via)