Íme, ez a 4 kritériuma az életre szóló partner kiválasztásának a párkapcsolati szakértő szerint

Egy egyszerű lista, ami megváltoztathatja a randevúzáshoz való hozzáállásodat.

A legtöbbünket soha nem tanították meg arra, hogyan válasszunk társat egy életre. Nem kaptunk útmutatót az iskolában, nem volt külön tantárgy a párkapcsolatok működéséről, és ritkán beszélünk őszintén arról, mitől lesz egy kapcsolat valóban tartós – nemcsak szenvedélyes, hanem biztonságos, támogató és fejlődő is.

Andrea Wachter, család- és párkapcsolati terapeuta szerint párválasztáskor legtöbbször az ösztöneinkre hagyatkozunk. Vonzódunk valakihez, és azt feltételezzük, hogy ennyi elég lesz. Szerelmesek leszünk, és hisszük, hogy a szerelem minden akadályt legyőz. Aztán telnek az évek, jönnek a konfliktusok, a félreértések, az elhallgatott igények, és sokan ekkor döbbennek rá: a szerelem önmagában nem mindig elég.
Sokan közülünk hibák sorozatán keresztül tanulunk. Újra és újra belelépünk ugyanazokba a dinamikákba, anélkül, hogy lenne egy tudatos keretrendszerünk, ami segítene eligazodni: mi az, ami valóban számít hosszú távon?

Amit gyerekként láttunk, azt visszük tovább

Nem véletlen, hogy a párválasztásunkat erősen befolyásolják a kapott minták. A szüleink, nagyszüleink, vagy a hozzánk közel álló felnőttek kapcsolatai mély nyomot hagynak bennünk. Akik szeretetteljes, tiszteletteljes, biztonságos kapcsolati minták között nőttek fel, gyakran ösztönösen is hasonló dinamikára vágynak. Számukra természetes a kölcsönös figyelem, az érzelmi elérhetőség és az együttműködés.
Mások viszont olyan kapcsolatokat választanak újra és újra, amelyek ismerősnek érződnek – még akkor is, ha fájdalmasak, bizonytalanok vagy érzelmileg kimerítőek. Az ismerősség érzése azonban sokszor összetéveszthető a biztonsággal.

Megéri várni 

Nehéz ellenállni annak a finom – vagy éppen nagyon is erős – társadalmi nyomásnak, amely szerint ideje lenne megállapodni. Ilyenkor nem segítenek a feszélyező megjegyzések sem: a „nem leszel már fiatalabb” vagy a „mi van, ha elszalasztod az igazit?” Ezek a mondatok többnyire jó szándékból születnek, mégis képesek elbizonytalanítani, kétségeket ébreszteni, és olyan döntések felé terelni bennünket, amelyek nem feltétlenül szolgálják a hosszú távú boldogságunkat.

Pedig egy rossz kapcsolat árát gyakran sokkal jobban elszenvedjük, mint az egyedüllétet. Az érzelmi kimerültség, az önbizalom lassú leépülése, a folyamatos alkalmazkodás és önfeladás hosszú távon észrevétlenül emészti fel az embert. Az egyedüllét ezzel szemben – bármennyire is ijesztőnek tűnhet elsőre – nem kudarc, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, újra meghalljuk a saját hangunkat, és tisztábban lássuk, mire és persze kire is vágyunk valójában. Kivárni tudatosság. Azt jelenti, hogy nem elégszel meg kevesebbel annál, amire valójában vágysz. Mert az egyedüllét nem az út vége. Sokszor éppen az eleje.

De kire is várunk?

Andrea Wachter szerint az általa kialakított négy szempont nem szabály, hanem iránytű. Egy lista, ami segíthet tisztábban látni – különösen akkor, amikor az érzelmeink elhomályosítanák a józan ítélőképességünket.

1. kritérium: Szereted, ahogyan veled bánik

Ez talán magától értetődőnek tűnik – mégis meglepően sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Tiszteletben tartja a határaidat? Meghallgat, amikor beszélsz, vagy elbagatellizálja az érzéseidet?
Egy hosszú távú kapcsolatban elkerülhetetlenek a konfliktusok. A kérdés nem az, hogy vannak-e nehéz pillanatok, hanem az, hogyan kezeli őket. Tud-e éretten, empatikusan kommunikálni? Képes felelősséget vállalni a saját reakcióiért? Törekszik a megoldásra?
Ha nem tetszik, ahogyan veled bánik, az idő múlásával ez nem javulni fog, hanem felerősödni.

2. kritérium: Felnézel rá, te is tiszteled őt

A vonzalom fontos, de legalább ennyire fontos, hogy felnézz a másik emberre. Tiszteled az értékeit? Egyetértesz azzal, ahogyan döntéseket hoz? Tetszik a hozzáállása a munkához, az emberi kapcsolatokhoz, a felelősségvállaláshoz? Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell őt látnod, hanem azt, hogy őszintén azt tudod mondani: „becsülöm őt”. Mert hosszú távon rendkívül nehéz együtt élni valakivel, akit titokban lenézünk vagy meg akarunk változtatni.

3. kritérium: Kompatibilitás – legalább ötös szinten

A kompatibilitás nem arról szól, hogy mindenben egyformák vagytok. Nem kell ugyanazokat a sorozatokat nézni, ugyanazokat a hobbikat űzni, vagy ugyanúgy tölteni a szabadidőt. Viszont a céljaitoknak, prioritásaitoknak és alapvető életszemléleteteknek kellően fedniük kell egymást.
Hogyan képzelitek el a jövőt? Mit jelent számotokra a család, a karrier, a szabadság, a biztonság? Ha egy 1-től 10-ig terjedő skálán legalább egy stabil 5-öst hoz a kompatibilitás, az már jó alap lehet arra, hogy egy jól működő, hosszú távú párkapcsolatot alakítsatok ki.

4. kritérium: Kémia – nem tűzijáték, hanem szikra

A kémia sokkal több, mint puszta fizikai vonzalom. Érzelmi energia, játékosság, intimitás, az a bizonyos „jó érzés”, amikor együtt vagytok. Itt sem kell tökéletes tízesre törekedni. Elég, ha megvan az a kölcsönös vágy és kapcsolódás, ami életben tartja a vonzalmat hosszú távon is. Nem kell állandó szenvedélynek lennie – de nem hiányozhat.

És mi van, ha nem teljesül mind a négy szempont? Ez az a pont, ahol őszintének kell lennünk magunkkal. Lehet, hogy erős a kémia, de nem tiszteled az életmódját. Vagy szereted, ahogy bánik veled, jól is illetek össze, de hiányzik az a bizonyos szikra. Nincs univerzális válasz. Minden kapcsolat egyedi, és mindannyiunknak joga van eldönteni, mi az, ami számára elég. Ezek a kritériumok nem szabályok, hanem támpontok – különösen azoknak, akik hajlamosak túl sok kompromisszumot kötni önmaguk rovására.

(via)