Exkluzív interjú a divatikonnal és természetvédő aktivistával
Londonban, a Victoria & Albert Múzeumban találkozunk, ahol Vivienne Westwood épp most mondott beszédet a környezetvédelemről és a klímaváltozásról. Néhány éve életmű díjat kapott a londoni dizájnhéten, a westminsteri Alsóház épületében nevezték ki hosszú és termékeny karrierjének elismeréseként. 1971-ben nyitotta meg első butikját a King’s Road-on, egyes kollekciói jótékonysági céllal készültek az ENSZ-szel együttműködésben, és olyan környezetvédő akciócsoportokkal dolgozott közösen, mint a Cool Earth vagy a Greenpeace (amelynek nagykövete is). II. Erzsébet dámai címet adományozott neki, és felejthetetlenek a divatbemutatói, amelyek stílusos tüntetésekként vonulnak be a történelembe. És hogy mi az üzenete? Elmondani a világnak, hogy mindannyian csak vendégei vagyunk ennek a bolygónak, és a környezet olyan forrás, amelyet meg kell védenünk és őriznünk.
Amellett, hogy Ön találta fel a punkot, fényűző, divatos ruhákat is tervezett. Innen pedig gyors léptekkel sietett át a környezetvédelembe. Hogyan történtek ezek a váltások?Én a mai napig punk vagyok (nevet). Az 1950-es években tervezés közben rájöttem, hogy a divat eszköz lehet, mely segít, hogy a világ problémáiról beszélgessünk. Azt gondoltam, hogy ha lesz fontos mondanivalóm, így biztosan meghallják a hangomat.
2012-ben elindították a Climate Revolution weboldalt, és a kampányokkal fel akarták rázni a hatalommal bírókat. Rengetegen csatlakoztak a mozgalomhoz…Igen, ez csodálatos. Nem csak tervezők, de modellek és sztárok is. Naomi Campbell, például, hatalmas munkát végez a Fashion For Relief kezdeményezésével. De ott van Greta Thunberg is: mindannyiunknak figyelni kellene rá.
Mi a véleménye a fast fashionről?Az, hogy túl sok mindenünk van. Minden nap próbálok a minőség fogalmával dolgozni, és a mennyiséget csökkenteni. Mind a környezetvédelem miatt, mind azért, mert szeretném ebben megváltoztatni az emberek hozzáállását.
Pontosabban?„We don’t own land” (A föld nem a miénk): ez az egyik mottóm. Csak kölcsönzők vagyunk, a források nem a mi tulajdonaink, hanem a bolygóé, amely vendégül lát minket.
Melyik az a könyv, amit Ön szerint mindenkinek el kellene olvasnia?Az út Cormac McCarthy-tól. Egy disztópikus jövőről szól egy környezeti katasztrófa után. Hiszem, hogy ez annak a tragédiának a pontos jóslata, amely a következő generációkat várja.
Sokak szerint már semmit nem lehet tenni…De ez nem igaz. Amikor a Greenpeace tavaly felfedte, hogy a Holland & Barrett cég (egy organikus élelmiszereket árusító üzletlánc) krill olajat használt a termékeiben, mely a bálnák alapvető tápláléka, az ügyvezető igazgató 24.000 emailt kapott és 24 óra leforgása alatt beszüntette a krill olaj használatát. Mindannyian tudjuk csökkenteni a hulladékot, és használhatjuk a tömegközlekedést, aminek egyébként szerintem ingyenesnek kéne lennie, ahogy az iskoláknak is. Abszurdnak tartom, hogy az oktatásért fizetni kell. Olyan, mintha megpróbálnánk beárazni az intelligenciát.
Milyen az ideális világ Ön szerint?Olyan, amiben nincs tulajdon, adó, környezetszennyezés, és felesleges beszéd. Mint a Brexit. Már egy csomó pénz folyt el arra, hogy egy antidemokratikus dologról beszélgessünk. Hihetetlennek tartom, hogy egy ország helyzetét hajlandók vagyunk megváltoztatni úgy, hogy a szavazati arányok 49 és 51 százalék. Ez nem demokrácia, hanem ámokfutás!
Mik a tervei a jövőre nézve?Egy művészeti kiállítást tervezek, melynek bevételeit az esőerdők újratelepítésére fogjuk fordítani.
Forrás: elle.it, kép: KI Price, írta: Valentina Mariani
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!