Nehézsúlyú testvériség: a Klicsko-fivérek

A két Klicsko ringen kívül és belül

Az ukrán Klicsko-fivérek profi pályafutásuk során 106 győzelmet, és 92 KO-t számlálnak, szemben mindössze öt vereséggel, mérkőzéseikre átlagban 40 ezren (voltak) kíváncsiak. Intelligensek, doktoráltak, fél tucat nyelven beszélnek, komoly vállalkozásaik vannak és tekintélyes világcégek reklámarcai.

A 43 éves Vitalij tavaly decemberben a WBC világbajnokaként jelentette be – egyelőre nem végleges – visszavonulását a boksztól, és ugyan Ukrajna turbulens jelene miatt nehéz megmondani, mit hoz a jövő, a politikusi pályát választó idősebb Klicskót már most a potenciális elnökjelöltek között lehet számon tartani. Nála öt esztendővel fiatalabb öccse még aktívan sportol, emellett pedig az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) követe. Az idáig vezető út azonban korántsem volt sima.

Egymás ellen soha

Klicskóék édesapja a szovjet néphadsereg repülőstisztje volt, a család pedig mindig odaköltözött, ahová a szolgálat szólította. Vitalij a brezsnyevi Szovjetunió egy igen eldugott szegletében, a ma már szuverén Kirgizisztán területén található Belodovszkojében látta meg a napvilágot 1971-ben. Ez a Közép-Ázsiai település ma sem kecsegtet sok felemelkedési lehetőséggel, akkoriban pedig szinte egyet jelentett a száműzetéssel. Öccse ehhez képest szinte egy világvárosban, a kelet-kazahsztáni Semey-ben született 1976-ban, meglehet, az élet arrafelé sem igazán mutatta édesebbik arcát. A két Klicsko kaszárnya-iskoláról kaszárnya-iskolára járt, a konstans költözések miatt mindig új gyereknek számítottak, ami a szovjet ifjúság kőkemény valóságában bizony nem jelentett sok jót. Katona édesapjuk persze acélosan és acélosra nevelte őket, Vitalijnak, mint bátynak, ráadásul kötelessége volt vigyázni öccsére. „Ha küzdelemre kényszerülsz, muszáj győznöd. A vereség nem lehetőség" – vallotta az édesapa, és a jelek szerint pedagógiája mély nyomokat hagyott a fiúkban, akik idővel önszántukból mentek küzdelembe.

Vitalij kick-boxolóként kezdte, és a 90-es években igen szép eredményeket ért el, amatőrként és profiként összesen hat világbajnoki címet szerzett. Még bőven kick-boxolt, amikor el kezdett foglalkozni az (amatőr) ökölvívással is, amelyben szintén sikeresnek bizonyult, ám egy dopping-eset miatt majdnem kettétört a karrierje: 1996-ban tiltott szteroid használatán érték, és ugyan Vitalij állítása szerint, az izomsérülésére használt gyógyszerből, tudtán kívül került szervezetébe az ajzószer, mégis kitették az atlantai olimpiára készülő ukrán bokszcsapatból.

A kisgyerek kora óta szintén bokszoló Volodimir ellenben ott volt az ötkarikás játékokon, és el is hozta a nehézsúly aranyérmét, amivel egy csapásra nemzeti hős lett. Meglehet, a fiatalabbik Klicsko Atlanta előtt már junior Európa-bajnok, és felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes volt, ám az igazi kiugrást az olimpiai siker jelentette – ez nyitotta ugyanis tágra előtte a profi boksz kapuját. Vlagyimir és Vitalij pedig a kéz a kézben, mindössze egyetlen fogadalmat téve léptek be ebbe az új világba: egymás ellen soha nem bokszolnak.

Elpusztíthatatlanok

A két keménylegény egyazon istálló, egyazon gáláján, egyazon napon mutatkozott be a profik között: 1996. október 16-án, Volodimir a mexikói Fabian Mezát, bátyja az amerikai Tony Bradhamet ütötte ki! Majd mindketten elindultak a díszes övek felé, és ugyan fogadalmuk miatt más-más szervezet címeire hajtottak, szinte egy időben értek fel az első csúcsra. Volodimir 1998 februárjában a WBC, Vitalij májusban a WBO interkontinentális övét szerezte meg – előbbinek a 17., utóbbinak a 19. győztes mérkőzése volt profiként. Az első igazán komoly eredményt Vitalij érte el, amikor 1999-ben, Londonban kiütötte Herbie Hide-ot, és övé lett a WBO nehézsúlyú világbajnoki címe. Klicsko ezt követően kétszer is megvédte övét, ám 2000 áprilisában – noha a pontozóbíróknál magabiztosan vezetett – egy fájdalmas vállsérülés miatt feladni kényszerült a Chris Byrd elleni meccsét, így nem csak a világbajnoki cím, de profi veretlensége is odalett.

Ekkor jött el Volodimir ideje, és ugyan az öcsnek korábban szintén becsúszott egy vereség, még ugyanabban az évben kihívhatta Byrd-öt revansra, kétszer padlóra küldte, és végül egyhangú pontozással visszavette a Klicsko-família számára a WBO világbajnoki övét. Címét öt meccsen védte meg, az utolsó két alkalommal az Egyesült Államok profiboksz-fellegváraiban, Atlantic City-ben és Las Vegasban. Elképzelhető, hogy az amerikai glamúr megszédítette a kisebbik Klicskót, ugyanis amikor 2003-ban visszatért Európába, hatalmas csalódást okozva kikapott a dél-afrikai Corrie Sanderstől, majd két felhozó meccs után, újfent a WBO övéért, és újfent Vegasban, az amerikai Lamon Brewster verte meg.

Volodimir két keserves veresége között ráadásul a régi útra visszatérő Vitalij is alulmaradt egy fontos csatában, a korszak nehézsúlyú királya, Lennox Lewis 2003-ban legyőzte őt a WBC és IBO világbajnoki meccsén, nem sokkal később pedig makacs sérülései miatt hosszú, négy éves kényszerpihenőre vonult. Ekkoriban fennállt a veszélye, hogy a Klicskók eltűnnek a profi boksz világából.

Azonban nem így történt! A frissen visszatérő Vitalij 2008-ban a nigériai Samuel Peter ellen megszerezte a WBC világbajnoki övét, majd tavaly decemberben bejelentett visszavonulásáig kilencszer meg is védte, így emeritus bajnokként akaszthatja szögre a kesztyűt (jóllehet, Klicsko fenntartja a visszatérés lehetőségét, ám erre aligha kerül sor). Volodimir 2006-ban régi ismerősét, Chris Byrdöt verve ért vissza a csúcsra (az IBF és az IBO világbajnoki címe lett az övé), két évvel később a Madison Square Gardenben Szultan Ibragimov elpáholásával visszaszerezte a WBO címét is, 2011-ben pedig David Haye-t legyőzve megkaparintotta a WBA szupernehézsúlyú világbajnoki övét. Eddig ötször védte meg címeit, e sorok írásakor készül a hatodikra: április 26-án az ausztrál Alex Leapai lesz az ellenfele (könnyedén le is győzte - a szerk.).

Élet a ringen kívül

Két ilyen sportkarrier már önmagában elismerésre méltó, ám a boksz csak az egy része a Klicsko-testvérek életének. Mindketten már sportkarrierjük előtt tudatosan készültek arra, hogy több lábon álljanak meg a nagybetűs életben, és fizikumuk mellett szellemüket is pallérozták.

Profi sportolók között nem túl gyakori, ökölvívók körében pedig egyenesen ritka, hogy valakinek doktori fokozata legyen, márpedig mindkét Klicsko sikeresen védte meg disszertációját: Vitalij 2000-ben, Volodimir 2001-ben lett a sporttudományok doktora. Hogy pontosak legyünk, Vitalij volt az első, öccse pedig a második profi ökölvívó, aki elérte a tudományos fokozatot. Ennek fényében már nem is meglepő, hogy mindketten kiváló sakkozók, ráadásul, ha nem egymás ellen játszanak (merthogy ezen a téren összemérik tudásukat), olyan partnerrel ülnek le, mint Vlagyimir Kramnyik, világbajnok sakknagymester. Nem véletlen, hogy bokszberkeken belül az idősebb Klicskót Dr. Vasököl, testvérét pedig Dr. Acélkalapács néven is ismerik.

A két doktor tehát a ringen kívül is igen aktív. Vitalij már a kétezres éves közepétől aktívan politizál, öccsével egyetemben nyíltan támogatta a 2004-2005-ös ukrán narancsos forradalmat, kétszer is indult a kijevi polgármesteri székért, és ugyan mindkétszer alulmaradt, ambíciói nem szenvedtek csorbát. 2010-ben létrehozta az UDAR (a mozaikszó jelentése: ütés) nevű pártot, amely 40 helyet szerzett a 2012-es országgyűlési választásokon, így a tavaly év végén már ismert és elismert parlamenti képviselőként vehetett részt az európai integrációért síkra szálló polgári tüntetéshullámban, amely aztán véres összecsapásokba, gyakorlatilag polgárháborúba csapott át. Vitalij februárban még azt jelentette be, hogy indul az idénre tervezett elnökválasztáson, de a tavasz elején inkább visszalépett Petro Porosenko javára, és ismét a kijevi főpolgármesteri posztot szeretné megcélozni.

Volodimir szintén kiment a kijevi Majdan-térre, igaz, ő a nagypolitikát inkább kívülről, támogatóként szemléli. A kisebbik Klicsko jobbára a családi alapítvánnyal foglalkozik, amely Ukrajnában, újabban pedig már Romániában és Brazíliában is a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítéséért küzd. Volodimir emellett az UNESCO követe, 2006-ban például cirka 300 ezer dollárt juttatott el saját vagyonából a szervezeten keresztül namíbiai iskolaépítésre.

Persze, akadnak olyanok, akik szerint a Klicsko-testvérek csak kirakatéletet élnek. Egyes pletykák szerint Vitalij a 90-es években az egyik legbefolyásosabb ukrán maffiózó, Viktor Ribalko behajtója volt, mások szerint Volodimir imádja a fényűzést, ezért költözött Beverly Hillsbe, és ma már inkább golfozik a sakkozás helyett. Akármi is legyen az igazság, a sporttörténetben már letették névjegyüket, és nagyon úgy fest, nem állnak meg ennyinél.