Nagybőgő és kissámli

Rácz Ödön, világhírű nagybőgős

Fotó: Fadil Berisha

Azt megértem, ha egy kisfiú hegedülni vagy zongorázni szeretne. De nagybőgőzni?

A bécsi lemezbemutató előtt ugyanezt kérdezték tőlem: egy kisfiúnak mi tud ezen olyan vonzó lenni? De nekem az édesapám, a nagyapám, a dédapám is nagybőgős volt, otthon minden sarokban állt egy nagybőgő, ilyen képek lógtak a falon, nálunk minden erről szólt. Mindig hallgattam, ahogy az apukám gyakorolt otthon, amikor meg jöttek hozzá a növendékei, miután elmentek, én bementem a szobába, és hallás után lejátszottam, amit nekik tanított. A szüleim próbálkoztam más hangszerrel is, vettek nekem hegedűt, de azt földhöz vágtam, hogy az nekem nem kell, utána egy évig csellóztam, azon meg nem voltam hajlandó gyakorolni, úgyhogy maradt a bőgő.

Mikor játszott rajta először?

Hat-hétéves lehettem, a családi albumunkban vannak olyan képek, ahol állok a kissámlin, és a bőgőn játszom. Ma már létezik belőle többféle méret, de akkoriban még nem létezett, nekünk csupa négynegyedes, normál méretű bőgőnk volt otthon, én is az apukám hangszerén játszottam kezdettől fogva.

Nagybőgős a kissámlin. És mit szól ahhoz az állásponthoz, hogy a bőgő nem szólóhangszer?

A CD-mhez készült reklámfilmben is arról próbálom meggyőzni az embereket, higgyék el, hogy bár ez első sorban zenekari és kísérőhangszer, de ugyanúgy szólóhangszer is lehet. Ha nem lennének ilyen adottságai, akkor Mozartnak, Haydnnak vagy Nino Rotának, és még számos más mesternek nem jutott volna eszébe erre szólódarabot írni. A mi repertoárunkat természetesen nem lehet összehasonlítani a zongoráéval vagy a hegedűével, de azért sokkal szélesebb, mint mondjuk a brácsáé vagy a fúvós hangszereké. Inkább az a gond, hogy nem játsszák ezeket a darabokat, ezért az emberek nem ismerik őket. A lemezbemutatón megkérdezték a közönséget, melyik szólódarabot ismerik, és egyetlen ember említett egyetlen művet.

Fotó: Fadil Berisha

Ezek szerint további albumokra is van még anyag?

Bőven van, és a modern zeneszerzőket, köztük az osztrák Paul Angerert vagy Erich Urbannert akkor még nem is említettük. Ráadásul a hangszer repertoárja bővül: Eötvös Pétert megkértem, hogy írjon nekem egy versenyművet a következő lemezre, és ő most dolgozik ezen, ahogyan René Staar osztrák komponista is készül erre. Nem rossz tehát a helyzet, de az új művekhez mindig kellenek olyan művészek, akik be is tudják mutatni őket. A 18. században Domenico Dragonetti olasz nagybőgőművész inspirálta Haydn a játékával, így született meg például a Búcsúszimfónia nagybőgőszólója. De Dragonetti Beethovennek is jó barátja volt, neki köszönhető, hogy Beethoven több szimfóniájában szintén sok nagybőgőszólót találunk.

Hetedik éve a zenekar szólamvezető nagybőgőse. A szakmai felelősségen túl ez mivel jár?

Vezető alkat vagyok, tudok felelősséget vállalni másokért is, a szólamban is odafigyelek a többiek emberi problémáira. Nem vagyok az a típus, aki beül a zenekari árokba, lejátssza a darabot, jól lecseszi a kollégákat és hazamegy, hanem koncert után el lehet hívni engem a diszkóba, és reggelig beszélgetni velem.

A napokban tért vissza a zenekar egyhónapos turnéjáról, amely Európa után New Yorkba, Floridába, Kolumbiába és Brazíliába vezetett, és hamarosan újra külföldre indul. Hogy lehet bírni ezt a tempót?

A mínusz 3-ból mentünk át a plusz 34 fokba, ez már önmagában megterhelő. Néha én is azt hittem, hogy nem fogom bírni, de amikor elkezdődött a koncert, onnantól mindenki kapcsolódott a zenéhez. Én magam is megdöbbentem, de ennek a zenekarnak akkora ereje van, annyira szívvel-lélekkel játszó muzsikusokból áll, hogy mindenhol száz százalékos teljesítményt nyújt.

Info a hanversenyről ITT