Mit olvas most? – Az ELLE szerkesztősége

Bemutatjuk aktuális kedvenceinket: klasszikusok, kortárs regények, rejtélyes és szerelmes történetek

Most éppen Jacqueline Winspear Leaving: Everything Most Loved című, a '30-as évek Londonjában játszódó regényét olvasom. Ez már a 10. az írónőnek abban a sorozatában, amelynek a főszereplője egy pszichológus-magányomozónő, Maisie Dobbs, és mihelyt megjelenik az új kötet, én mindig igyekszem minél hamarabb beszerezni. Ha ezt befejeztem, akkor Gantner Ádám új könyvét tervezem elolvasni: A szobapincér egy budapesti luxusszáló kulisszái mögé vezet.

Patakfalvi Dóra (olvasószerkesztő):

Mostanában éppen többet írok, mint olvasok, de elalvás előtt legalább egy novella minden napra jut Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra című kötetéből. Nem könnyű olvasmány, sűrű és komor, a szereplők rendszerint kínlódnak és boldogtalanok, de a történetek olyan finoman abszurdak, hogy feloldják a rossz érzést, és a novellák hatása még hosszan velem marad.

Kiss Imola (divatszerkesztő):

Én még a legutóbbi olvasmányom, Szegedy-Maszák Marianne Csókolom a kezét című könyvének hatása alatt vagyok, olyannyira, hogy nemrég el is mentem sétálni arra a környékre, ahol a szereplők éltek. A II. világháború és a holokauszt történelemkönyvekből ismert eseményeit teljesen más szemzögből közelíti meg ez a kötet, hiszen itt a külvilág a szerző szüleinek és rokonainak viszontagságain, aggodalmain, kitartó szeretetén és rendíthetetlen értékrendjén keresztül jelenik meg. Marianne családja azért menekült meg a kiirtástól, mert a nácik minden vagyonukért cserébe megengedték, hogy emigráljanak. De hogy dolgozták fel, hogy ők életben maradtak, míg százezrek odavesztek, és hogyan kezdtek új életet? A Csókolom a kezét kicsit sem száraz, sőt egészen magával ragadó dokumentumregény.

Dakos Edit (nemzetközi koordinátor):

A Hemingway és Gellhorn című film után azonnal hozzákezdtem az Akiért a harang szól című klasszikushoz, amit néha felvált egy francia kötet (Lori Nelson Speilman: Demain est un autre jour), attól függően éppen mihez van az esti órákban kedvem. Van amikor csak egyszerűen a Kis hercegért nyúlok, hogy emlékeztessem magamat a fontos dolgokra.

Virág Zsófi (stylist):

Általában egyszerre több könyvet olvasok, hogy az összes lehetséges hangulatomban tudjak valamihez nyúlni. Imádom a sci-fiket, most kezdtem bele Ray Bradbury A tetovált ember című novelláskötetébe, ami jó rávezetés lesz a Marsbéli krónikákra. Hihetetlen, hogy az 1951-ben íródott A tetovált ember lehetséges jövőképei ma is izgalmasnak, sőt ijesztőnek hatnak. Bár semmi sem fogható egy utópiában vagy disztópiában való elmerüléshez, egy idő után vágyom a szép, különleges szavakra és mondatokra, arra, hogy ne a fantasztikus történéseken legyen a legnagyobb hangsúly. Ezért pár napja elővettem A nagy Gatsby-t is. Persze filmekből ismerem a történetet, de kíváncsian várom mit ad hozzá a szöveg. Egy ideje rászoktam arra, hogy egy inspiráló ember tanácsai, élettörténete is oda legyen készítve az éjjeliszekrényemre. Sheryl Sandberg és Lena Dunham kötetei után ellenpontként ott a magát feministának abszolút nem valló, mégis rendkívül úttörő szemléletű, legendás szerkesztő, Diana Vreeland D. V. című önéletrajza, sajnos ez csak angolul érhető el.

Knapiczius Veronika (képszerkesztő):

Marc Levy: La prochaine fois című könyve egy könnyű olvasmány, amit utazás/nyaralás közben visz magával az ember. Én inkább nyelvgyakorlás céljából választottam, és nehezen is haladok. De nagyon érdekes misztikus történet, ami két idősíkon zajlik: az egyik a jelenben, a másik a középkorban. Természetesen egy elmaradhattatlan szerelmi szál is megjelenik!

Rovatfotó: Profimedia