Detektívregényekbe illő történetek, kalandos eltűnések és meglepetésszerű felbukkanások fűzik össze a kiállításokat amiket erre a hétre ajánlunk.
Lesz miből válogatni: felfedezések és meglepetések az elmúlt húsz év műkereskedelméből, egy töredékeiben is izgalmas fotográfusi életmű és a Kádár-kor elfeledett textilei. Íme három tárlat, amire érdemes ellátogatni.
A Kieselbach Galéria szenzációs kiállítása a „Megtalált képek” és a kísérő, Monos Péter által jegyzett, azonos címet viselő könyv igazi művészettörténeti csemegét kínál. A tárlat és a könyv olyan festményeket mutat be, amik az elmúlt két évtizedben, esetenként közel 100 éves lappangás után, sokszor kalandokkal teli állomásokon keresztül bukkantak fel újra a hazai és külföldi műkereskedelemben. Elveszettnek hitt, hamis szignóval ellátott, tévesen hamisítványként azonosított vagy egyszerűen csak hosszan elfelejtett festmények ezek, amiknek sorában az akadémikus festészet, a nagybányai művésztelephez tartozó szecessziós, vagy éppen avantgárd áramlatokhoz tartozó munkákat tekinthetünk meg az izgalmas tárlaton. Benczúr, Rippl Rónai, Vaszary – és még sorolhatnánk a nagy neveket – sosem vagy csak ritkán látott alkotásai mellett videó segítségével még egy restaurálási folyamatba is betekinthetünk, és a kísérő albumba is belelapozhatunk.
A tárlat február 15-ig látogatható.
Ki volt Révai Ilka fotográfusnő, aki a korabeli konvenciókkal szakító portrésorozatot készített a harmincadik születésnapját betöltő Kassák Lajosról? A különleges látásmóddal, kifinomult emberismerettel és művészi érzékkel rendelkező, amatőrből művésszé váló portréfotós munkásságával kapcsolatban rengeteg volt a hiányzó részlet. Régészekéhez hasonló munkára volt szükség a Kassák Múzeum tárlatának összeállításához, korabeli újságcikkek, családi hagyaték és a fantázia világában is elmerült a kiállítást összeállító művész-kurátor-örökös csapat, nem várt fordulatok, nagy nevek és érdekes részletek bukkantak elő a kutatás során. A kezdeti életrajzi adatok és a későbbi kapcsolati háló részletei is hiányoztak, életművének nagy része megsemmisült, említések és töredékek alapján indulhatott el a feltárás, aminek eredményét láthatjuk ebben az érdekes és magába szippantó tárlaton a Kassák Múzeumban.
A tárlat június 1-ig látogatható.
Az óbudai múzeum „Ki a raktárból” program harmadik része, míg a sorozat korábbi részei széleskörű válogatást mutattak be nagyrészt ismeretlen, vagy elfeledett női művészek munkáiból, a TÖBB SZÁLON mindössze öt textilmunkára koncentrál. Az alkotások, Juris Ibolya, Prepelicza Katalin, Pintér Éva, Túry Mária és Szuppán Irén művei (alkotóik emlékezetéhez hasonlóan) fokozatosan a perifériára kerülve, kallódva és elfeledve vészelték át az elmúlt bő fél évszázadot, és csak nemrég kerültek át a Fővárosi Képtár törzsanyagába. A Kiscelli Múzeum tárlatán mitológiai jelenetekre vagy apró virágdíszekre ne számítsunk ezeken a gobelin munkákon, készülésük idejét nézve nem meglepő módon indusztriális jelenetek, hajóépítés, traktorok és daruk uralják a szőtt, batikolt anyagokat. A tárlaton nemcsak az egyes elfelejtett pályák, művek kapnak újra figyelmet, hanem a textilművészetek, a gobelin készítés technikájáról is megtudhatunk érdekességeket a korabeli fotóknak és mikrotörténeteknek köszönhetően. A bemutatott alkotások és részletek által így betekintést nyerhetünk a korszak művészetét mozgató kultúrpolitikai és gazdasági folyamatokba is, kissé új megvilágításba is helyezve a szocialista művészeti kánon működését.
A tárlat március 31-ig látogatható.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!