Könyvajánló: nézzük, mit írtak nekünk ezek a férfiak!

Mi megmutatjuk az írókat, ti olvassátok el a könyveiket!

Az 1975-ben megjelent könyv egy kurtizánok között nevelkedő muszlim árva, Momo sorsát meséli el. A társadalom perifériájára szorult kisfiú mindennapjait ecsetelő, a bájos irónia eszközét végletekig kihasználó, sajátos elbeszélési stílust alkalmazó könyvéért a Romain Gary néven született író Goncourt-díjat kapott.
A könyv finom humorú kezdő sorai könnyen meghozhatják a többszáz oldalas nehézségeket a-ból b-be magukkal cipelni gyűlölők kedvét is (nem beszélve arról, hogy jelen esetben filigrán kiadásról beszélünk): "Először is azt mondhatom el, hogy gyalog laktunk a hatodikon, és hogy Rosa mama részére, amilyen rengeteg kilót cipelt azon a két árva lábán, ez maga volt a gonddal-gyötrődéssel teli mindennapi élet forrása. Ezt mindannyiszor eszünkbe juttatta, amikor épp másra nem panaszkodott, mert ráadásul zsidó is volt. Az egészsége sem volt rendben, és már most elmondhatom azt is, hogy olyan asszony volt, aki megérdemelt volna egy liftet."
A bővelkedik meghökkentő dialógusokban és a legváratlanabb pillanatokban megnevettető apró rezdülésekben. A különös világ cseppet groteszk karakterrajzú szereplői a francia zsidóság sorsának kontextusában mesélik el az olvasónak az öreg Rosa mamánál lakó gyerekek, köztük Momo sorsát. A sok esetben mocskos szájú gyermeki szereplők hamar megtanulják a lopás és csalás fortélyait, ezek segítségével élik túl a nélkülözés mindennapjait. Azonban az ábrázolt sanyarú sorsok ellenére a könyv nem a sajnálatról szól. Garantált, hogy a jövendőbeli olvasók az irónia legnemesebb esszenciájával fognak átitatódni!

2. George Orwell: Légszomj

A melankóliát, annak is sokunk által jól ismert nosztalgikus formáját a középpontba állító alkotás. A könyv sajátossága, hogy az író előrevetíti a második világháború után várható társadalmi változásokat, mindezt úgy, hogy az olvasóval egy negyvenes éveiben járó közember gondolatait osztja meg. Férfiúi melankólia a javából.

3. Alex Garland: A part

A könyv thaiföldi backpackerekről szól, a filmes változatban Leonardo di Caprio hódít, ellenben mást nem árulnék el. Akiknek nincs elég zöldhasú a bankszámláján, hogy azonnal utazzanak, a könyv elolvasása után pár hónapig travelo-maniában fogják tölteni mindennapjaikat. Akiknek pedig adott a lehetőség, na ők azok, akik garantáltan nem a már hónapok óta kiszemelt őszi kabátra fognak fókuszálni.

4. Tom Wolfe: Festett malaszt

A Neewsweek újságírójának sikerült a a hetvenes évek művészvilágának krémjét maga ellen fordítania. Aki kíváncsi rá, hogy hogyan, illetve tenne egy elkeseredett próbálkozást az úgynevezett kortárs művészetek megértésére, annak teljes szívemből ajánlom Wolfe könyvét. Természetesen a könyv híján van még a kultúrsznobizmus csírájának is, a művészet kérdéskörét pedig megfelelő pimaszsággal kezeli.

5. Boris Vian: Köpök a sírotokra

Az író ezt a könyvét eredendően Vernon Sullivan néven jegyzi, a magyar kiadás borítóján azonban mégsem ez szerepel. Az álszentség legkisebb jelét sem mutató sorok nemzetközi hírnevet hoztak a francia polihisztornak, azonban amit az ég egyik kezével adott, a másikkal el is vette. A Vian fentebb említett könyvéből készült mozifilmet 1959 júniusában mutatták be, és ez a torz adaptáció az írót annyira szíven ütötte, hogy trágár és bosszús véleményének hangot adva, még a bemutató helyszínén elhunyt.

+1. John Steinbeck: Érik a gyümölcs

Az amerikai Steinbeck realista regényével mondhatni több legyet ütött egy csapásra. Az Annual National Book Award mellett egy Pulitzer-díjat és egy irodalmi Nobel-díjat is hozott neki a Nagy Depresszió idején játszódó regény. Akikben nem kelt őszinte érdeklődést az amúgy egészen vaskos kötet agrikulturális világa, azok bepótolhatják lemaradásukat a Jane Fonda főszereplésével készült hollywoodi film segítségével.