Király Tamás - Retrospektív kiállítás a Ludwig Múzeumban

Az Out of the Box kiállítás szeptember 15-ig látható.

Mi volt a kiállítás alapkoncepciója?

A legfontosabb szempont az volt, hogy a ruhákat állítsuk fókuszba, amihez látnunk kellett, melyek azok a ruhák, amik egyáltalán fennmaradtak. A kiállításon ugyanis csak eredeti, Tamás által tervezett ruhák láthatók, semmit nem rekonstruáltunk vagy csináltattunk újra. Csupán restaurátorok dolgoztak azon, hogy az egyes darabokat kiállítható állapotba hozzák. Azt szerettük volna, ha a ruhák köré szerveződnek a fotók és a videók is, ezek a dokumentumok pedig azért is fontosak, mert Tamás gyakran alakította át vagy hasznosította újra a ruháit – így láthatóvá válik az átváltozásuk.

Egyáltalán hol volt fellelhető Király Tamás hagyatéka?

Döntően a családi örökösnél, gyűjtőkről nem nagyon tudunk. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy a ruhákat nagyon nehéz tárolni, gondoljunk például a kábelből készített darabokra, amik szakszerű tárolás híján idővel tönkremennek. Márpedig Tamás nem igazán foglalkozott azzal, hogy milyen anyagokat használ: fogott egy ragasztót, bekent vele egy gyönyörű, hófehér muszlinruhát, majd ráöntött egy csillámos anyagot. Az így készült alkotás frissen fantasztikusan mutatott, de az idővel nehezen birkózott meg.

Király Tamás - AUT OF THE BOX / LUDWIG MÚZEUM 2019 / fotó:jozsef.rosta@gmail.com

A kiállítás címe, az Out of the box feltehetően Király Tamás rendkívül eredeti, a hagyományos műfajokon és irányzatokon átívelő művészetére utal. Mégis, hol helyezhető el ő a divat- és művészettörténetben?

Az Out of the box cím valóban utal a skatulyázhatatlanságára, de szó szerint is értelmezhető: a hagyatékban őrzött ruhák egy részét valóban dobozokból húztuk elő. És hogy hová sorolható az ő különös művészete, azzal kapcsolatban gondolkodásra ösztönöznénk a látogatókat is. Hogy nevezhető-e például ruhaszobrásznak? Mert lehet-e valaki úgy szobrász, hogy nem kiállításra, hanem bemutatóra készítette az alkotásait? Nevezhetjük-e performansznak a bemutatóit? Hiszen volt bennük mozgás és hangeffektus, a modelleket mégis gyakran mozgó szobrokként láthattuk. A ’80–90-es évek fordulóján az érdekelte őt, hogy sík felületekből hogyan tud térbeli ruhákat konstruálni, a kiállításunkon is láthatóak az ezüstszínű háromszögekből és colstokelemekből épült ruhái, amik inkább emlékeztethetnek bennünket futurista szobrokra, mint avantgárd ruhákra. És miközben a munkássága a divat kontextusában is értelmezhető, és Tamás olykor maga is divattervezőnek nevezte magát, máskor pont hogy elhatárolódott ettől. A ’80-as évek New Art Stúdió-korszakát leszámítva nem is foglalkozott eladható ruhák készítésével.

Király Tamás - AUT OF THE BOX / LUDWIG MÚZEUM 2019 / fotó:jozsef.rosta@gmail.com

Melyik időszak jelentette számára a pályája csúcsát? Egyáltalán mennyire találta meg a helyét a kétezres évek globalizált világában?

Azt hiszem, minden korszakban elő tudott állni valami újjal. Sőt, folyamatosan túlszárnyalta a határait. A ’80-as évek hazai szubkultúrájának nagyon fontos figurája volt, és ebben az időszakban hívta meg a berlini Dressater is, ahol Tamás egyetlen kelet-európaiként olyan tervezők társaságában állított ki, mint Vivienne Westwood. A rendszerváltás után megszűnt a korábbi ellenkulturális szerepe, a munkássága pedig ezután nagyobb nyilvánosságot kaphatott. Például a ’90-es évek elején készítette el először azt a műanyag zacskókból álló koktélruhát, amikbe színes italokat öntött, így tényleg koktélokat lehetett szürcsölni belőle. A kétezres években a legfontosabbak számára a show-k voltak, mint a Hypnotic Fashion a Millenárison, vagy az emlékzetes bemutatói a Szigeten.

Ismerte Tamást személyesen?

Csak köszönőviszonyban voltunk. De talán jobb is, hogy nem ismertem közelebbről, szerencsésebb, ha a kurátor némi távolsággal tudja szemlélni a kiállítása „tárgyát”.

Király Tamás - AUT OF THE BOX / LUDWIG MÚZEUM 2019 / fotó:jozsef.rosta@gmail.com

Melyik a kedvenc munkája tőle?

Ha muszáj kiemelnem egyet, akkor a Juliska ruhát említem, aminek az övén egykor egy sült kolbász lógott. Szerette ezeket a finom gegeket, az iróniát. És a kontrasztokat, akár a színekben, az anyagminőségben vagy a látványban. Nagyon kedvelem azokat a sorozatait, amik a helyszínekben rejlő kontrasztokkal játszanak: a Parlamentet formázó ruháját egy bérház udvarán, vagy a Ganz-Mávag gyárban a munkások mellett fotózott modelljeit. Bármilyen teret be tudott lakni

a ruhákkal. (A kiállítás szeptember 15-ig látható)