Elment a magyar divat nagy avantgárdja

Király Tamásra emlékezünk

---

Király Tamást már gyermekkorában érdekelték a ruhák és az anyagok. Ez aztán élete végéig tartó szenvedéllyé vált, amelyben összeolvadt a munka és a szórakozás. Nem szokványos divattervező volt, ő maga sem szerette a kifejezést, hiszen a kereteket áthágva gondolkodott. Sokkal inkább szobrászkodott a ruhákkal, amelyek mindig inkább egy vízió megtestesülései voltak, mint egyszerű kollekciók.

Magyarországon a nyolcvanas évek elejétől kezdve a különböző kortárs művészeti ágak teljesen összefonódtak a hatalommal szembenálló felfogásnak köszönhetően. Ebben a pezsgő budapesti underground mozgalomban tűnt fel Király Tamás és vált a divat legfontosabb alakjává. Mivel a szocializmusban nagyon korlátozott volt az anyagválaszték, ő mindenféle, ruhák esetében szokatlan matériával kezdett kísérletezni. Radikálisan másként gondolkodott az öltözködésről, mint ami akkoriban a tömegek számára elérhető és előírt volt. Mindig is az avantgárd formakísérletek érdekelték, illetve hogy többletjelentést adjon a ruháknak. Minden egyes darabot kézzel készített, elképesztő elhivatottsággal: ha kellett, körömollóval vágta ki a csipkemintát milliméterről milliméterre.

Bemutatói akkor, és azután is inkább a performansz kategóriájába tartoztak: nem érdekelték a divat hagyományos keretei, a trendek és az egyenbemutatók. Férfiakat öltöztetett női ruhákba, átírta a szépség fogalmát, hivatásos manökenek helyett az utca emberei közül választott múzsákat, de állatok is megfordultak a showjain. Lételeme volt a humor, mind önmagával, mind a témáival szemben. Nem érdekelte a kereskedelmi szemlélet, és a hordhatóságot is a szokványostól eltérő módon értelmezte: ruháit pajzsnak is ajánlotta a külvilággal szemben.

Első showjára 1983-ban Budapesten, a másodikra egy évvel később már Nyugat-Berlinben került sor. Általánosságban elmondható, hogy sajátos univerzumát a külföldi közönség jobban értékelte, Magyarországon csak egy szűk kör volt vevő egyedi elképzeléseire: azok, akik lázadni kívántak a szocializmus diktálta uniformizált megjelenés ellen. Munkái szerepeltek az i-D és a Vogue magazinokban, a Stern a róla készült riportban egyenesen divatpápának nevezte. Később forgatott róla a BBC, a ZDF és a TV5 is.

Ugyanúgy szeretett névtelen emberekkel együttműködni, mint más képzőművészekkel. A lakása valódi szalonként működött. Divattervező kollégái közül Vivienne Westwooddal érzett igazi szellemi közösséget, vele egyébként közös divatbemutatón is szerepelt, ahol Westwood a "jövő" szóval jellemezte Király munkáját.

Sosem pihent babérjain, saját ruhaszobrai mellett sok filmrendezővel dolgozott Jancsó Miklóstól kezdve Enyedi Ildikón át Sándor Pálig, emellett gyakran készített jelmezeket színdarabokhoz is, például a Garaczi László műve alapján készült Csodálatos vadállatokhoz. Néhány héttel ezelőtti, Párizs ihlette bemutatóján is terveiről beszélt: nemrég a párizsi Crazy Horse mulató kérte fel, hogy jelmezeket készítsen számára. Sajnos ez már nem valósulhatott meg.

 

A fotókat köszönjük a The Roomnak.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!