Egy életem – Interjú Szabó Kimmel Tamással

Márciusban került bemutatásra az Átrium színpadán Szabó Kimmel Tamás önálló stand-up estje, az EGY ÉLETEM sorozat legújabb része. Ennek kapcsán beszélgettünk a filmvásznon és a világot jelentő deszkákon is sikeres művésszel.

Az EGY ÉLETEM – Életrajzi stand-up sorozat 2023-ban indult, a rendhagyó formátumban népszerű művészek mesélnek önmagukról, hírnév előtti életükről egy-egy színházi est keretében. Az előző alkalmakkor Grecsó Krisztián, Szinetár Dóra, Mucsi Zoltán és Thuróczy Szabolcs életének kevésbé ismert szegleteit ismerhették meg a nézők. Idén újabb névvel bővült a paletta, Szabó Kimmel Tamás Junior Prima Díjas színművész adott nekünk interjút a műsorral kapcsolatos élményeiről. 

Kimmel egy sztár. Egy szívtipró. Egy botrányhős, akivel nehéz dolgozni. Mondanak ilyeneket róla. De olyanokat is, hogy gondos apa, vicces barát és remek kolléga, akire mindig lehet számítani.

Így szól a produkció beharangozója, ami Lévai Balázs producer és Dés Enikő dramaturg együttműködésében jött létre, de mit gondol mindezekről Tamás? 

Elle: Amikor Lévai Balázs megkeresett az önálló stand-up ötlettel, mi volt a reakciód?

Szabó Kimmel Tamás: Azonnal igent mondtam. Balázzsal korábban már dolgoztunk együtt a Nagykarácsony című filmen, amit nagyon szerettem forgatni, és a stand-up formátum is közel áll hozzám. 

Elle: Mik voltak az elképzeléseid, inspirációid?

Szabó Kimmel Tamás: Adam Sandler, Ricky Gervais estjein rengeteget nevetek, valami hasonló, öniróniával és önreflexióval keresztezett szórakoztató vallomás volt a cél. A stand-up sajátossága, hogy a szerkezet és a forma sok mindent elbír, nincs két teljesen egyforma előadás, mindig lehet egy-két történettel bővíteni, variálni az anyagot. 

Elle: Mik voltak a visszajelzések, hogy sikerült a bemutató?

Szabó Kimmel Tamás: A visszajelzések alapján jó az irány. Minden ismerős, akivel beszéltem, élvezte, értékelte és mondtak is jó ötleteket, amiket még beépítek.  Mind a nyilvános főpróba, mind a bemutató remek hangulatban telt, a másfél óra rengeteg röhögés közepette repült el. 

Elle: Mik a fontos elemek egy stand-up est összeállításában? 

Szabó Kimmel Tamás: Szerintem az előadás sikerének a kulcsa az önirónia. Nem akartam karaktert létrehozni, hanem amennyire lehet, önazonosan szerettem volna megjelenni. Ha megmutatod a gyengeségeidet, ha ügyesen felépíted a rólad alkotott kép és a valóság közti feszültséget, játszol a kontrasztokkal, idézőjelbe teszed önmagad, az működik. Amikor elhiszi a néző, hogy gondolsz valamit magadról, utána rögtön megmutatod az ellenkezőjét is. Ez a típusú humor a mindennapokban is közel áll hozzám, ezt akartuk átadni az esten is. 

Elle: Hogyan alakult ki a végleges szöveg, hogy képzeljük el a munkafolyamatot?

Szabó Kimmel Tamás: Az interjúk, beszélgetések után Dés Enikővel együtt dolgoztunk a szövegen, én meséltem, ő pedig segített a történeteket, a poénokat úgy összerendezni, hogy azok ebben a formátumban a lehető legjobban fogyaszthatóak, élvezhetőek legyenek a nézők számára. Mesterségesen létrehozott igazi történeknek hívom ezeket. Én adtam az alapokat, Enikő pedig segített úgy felépíteni a szerkezetüket, hogy a nézők tudjanak a történettel együtt haladni. Az előre meghatározott struktúra mellett pedig belefér az improvizáció, interakció és egy-egy kiszólás is, a stand-up rugalmassága szerencsére megengedi ezeket.

Elle: Milyen készségekre, eszközökre volt szükséged ehhez? 

Szabó Kimmel Tamás: Ahogy a klasszikus színházi előadásokon, itt is igaz, hogy nincs két egyforma este, energetikailag mindegyik más. Függ ez attól, hogyan keltél fel reggel, a néző hogy érzi magát, késett-e a taxi, esik-e az eső, összevesztél vagy kibékültél a partnereddel, és így tovább. Ami a fontos: amikor kiállsz a színpadra, ezt a sok, egy térben összegyűlt energiát, hogyan tudod felhasználni, egybegyúrni. A lényeg, hogy tisztán, korrekten, normálisan, önazonosan jelenjen meg az ember, akkor amit csinál, az is az lesz. 

Elle: Mennyiben hasonlít vagy tér el egy színpadi jelenléttől ennek az estnek a felépítése? 

Szabó Kimmel Tamás: Egészen más lelkiállapotot idéz elő, amikor az ember egy szerepbe helyezkedik bele, mint amikor önmagaként jelenhet meg egy ilyen esten. Az előbbinél én úgy dolgozom, hogy megkeresem a karakter, a szerep és a saját élményeim között húzódó kapcsolódásokat, itt pedig a legfontosabb, hogy önazonosan, élvezettel tudjak jelen lenni. Mindkettőnél fontos, hogy úgy érkezzen meg az ember a színpadra, hogy nyitott, reszponzív a nézők és az este energiáira, tudja, honnan hova akar eljutni, mit akar elérni. A takarásban, az előadás kezdete előtt eltöltött percekben olyan lelkiállapotba szeretek kerülni, mintha lezuhanyoznék, megtisztulnék előtte szellemileg, idegrendszerileg. Ha az ember a mindennapi problémáit is behozza, akkor nem működik. Ha viszont nyitottan, tudatosan és teljes jelenléttel érkezem meg, akkor képes leszek arra, hogy végig fenntartsam az energiaszintet, az érdeklődést. Nem szabad elfáradni, teljes szívvel élvezni kell és akkor a nézők is ugyanúgy élik majd meg.