A Chanel „Through Her Lens” programjának keretében Lucy Boynton idén a filmipar női hangjait ünnepli. A színésznő filmes példaképeiről és a számára erőt adó ruhadarabokról mesélt az Elle újságírójának, emellett pedig néhány jó tanácsot is megfogalmazott a feltörekvő színésznőknek.
Tagadni sem lehet, hogy a filmiparban burjánzik a szexizmus. Az idei jelentések szerint, ha továbbra sem teszünk semmit az egyenlőtlenségek ellen, a nemek közötti bérszakadék 2059-ig biztosan nem fog csökkenni. Hollywood kirívó példája az egyenlőtlenségeknek: a legjobban kereső színésznők 25 százalékkal kevesebbet vihetnek haza, mint férfi kollégáik, és az Oscar-díj 93 éves történetében eddig mindössze öt (!) nőt jelöltek a legjobb rendezőnek járó díjra. Jó hír ugyanakkor, hogy a szórakoztatóipar is előremutató platform, amely segíthet valódi változásokat létrehozni – főképp, ha a benne élők is közreműködnek a rendszerszintű problémák lebontásában.
„Mindig a női művészekkel folytatott beszélgetések azok, amelyek igazán katalizálóak és inspirálóak számomra. Mindenki művészete és ambíciói annyira különbözőek, és mivel az iparágban történelmileg a férfiak dominálnak, még rengeteg történetet és kreatív utat kell felfedeznünk. Nagyon izgatott vagyok, hogy több női filmes és kreatív alkotó kaphat végre lehetőséget a munkája bemutatására” – mondja Lucy Boynton az ELLE-nek adott interjújában.
Amikor éppen nem a Bohém rapszódia, a Sing Street és a Netflix A politikus (The Politician) című sorozatában játszik, a színésznő a Chanellel karöltve a feltörekvő tehetségek támogatására teremt hasonló lehetőségeket. A divatház hetedik éve működik együtt a Tribeca Filmfesztivállal a Through Her Lens (Az ő lencséjén keresztül) elnevezésű női filmes programban. A program nem csupán női írók és rendezők által készített projekteket finanszíroz, hanem elkötelezett mentorok támogató rendszerét is segít létrehozni. Angela Bassett, Angelica Ross, Glenn Close és Hari Nef mellett a korábbi résztvevők között van Lucy Boynton is, aki 2020-ban zsűritag volt a fesztiválon, idén pedig személyes tapasztalatával segíti a női filmeseket.
A Through Her Lens programhoz kapcsolódóan a Tribeca és a Chanel fotósorozatot is készített az iparág több mint 40 vezetőjéről, valamint In Development címmel egy háromrészes sorozatot is forgattak, amely betekintést nyújt Lucy Boynton és Alisha Boe karakterfejlődésébe. Sőt, bepillanthatunk Hannah Peterson első nagyjátékfilmjének kulisszái mögé is, aki 2019-ben elnyerte a Tribeca és a Chanel közös, Through Her Lens gyártási ösztöndíját.
Bár a nők számára a filmművészetben még mindig nem sikerült egyenlőbb színpadot teremteni, Lucy továbbra is pozitívan áll a projekthez, és igyekszik teret adni a friss tehetségeknek. Az Elle újságírója a Through Her Lens programmal kapcsolatos tapasztalatairól faggatta a színésznőt.
Lucy Boynton: Ami folyamatos elvárás a szórakoztatóiparban, az a változatosabb és sokszínűbb történetmesélés, és a programmal szerzett tapasztalataim gyönyörű és kézzelfoghatóan informatív példái voltak annak, hogy ez mennyire szükséges. Amikor tavaly a zsűriben ültem, öt döntős projektet kellett elbírálnunk, amelyek mindegyike nagyon különböző volt hangvételében, tartalmában és mondanivalójában. A zsűri tagjai számára nagyon tanulságos és időnként meglepő volt, hogy mennyire eltérő volt az ízlésünk. Nagyon eltérő volt az, hogy mi emelkedett ki vagy mi szólított meg bennünket. Néhányan nagyon vonzódtak egy történethez, míg mások nem érezték ugyanazt a kötődést; egyesek úgy érezték, hogy egy forgatókönyv nagyon is rezonált, megint másokra nem hatottak azok az elemek, amik néhányunkat könnyre fakasztottak. Mindezek átbeszélése olyan tanulságos volt, és az oktatás tökéletes példája volt annak, hogy nem minden művészeti alkotás való mindenkinek. Ez újra megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy mindig maradjunk hűek a művészetünkhöz, mert lesz valaki, aki nem érti vagy nem érzi azt, és éppen ellenkezőleg, lesznek olyanok, akiket potenciálisan meg tud változtatni. Mélyen inspiráló és energizáló volt. Nagyon hálás vagyok ezért az élményért.
L.B.: Döntsd el, hogy mit értesz siker alatt. Az internetes korszakban, ahol oly gyakran összemossák a véleményt a tényekkel, könnyen előfordulhat, hogy a paramétereidet és a mércéidet mások határozzák meg a számodra. Szerintem csodálatosan felszabadító, ha magad határozod meg a kiteljesedés és a „siker” mércéjét, és saját magad állítod fel a célokat, mert ez biztosítja, hogy a saját utadon maradj, ami véleményem szerint nagyobb személyes boldogsághoz vezet. Ez a végcélra összpontosított energiákat is áthelyezi, és lehetővé teszi, hogy jobban élvezd az egyes folyamatokat és fejezeteket.
L.B.: Nem is tudom... Gondolom, az én felkészülésem egészen másképp nézhet ki másokéhoz képest, ezért azt hiszem, ez jól példázza, hogy a felkészülési folyamat mindenki számára mennyire személyes, és nincs helyes vagy helytelen út.
L.B.: A két ügynökömmel – akikkel a legrégebb óta dolgozom együtt –, Olivia Homannal és Ali Trustmannal folytatott beszélgetéseim voltak a leggyakrabban a katalizátorok, amelyek továbblendítettek. Tizenkét éves korom óta színészkedem, így szükség volt arra, hogy folyamatosan új oldalait fedezzem fel ennek a munkának és az iparágnak, amelyek motiválnak, ahogy fejlődöm, és ahogy az ambícióim fejlődnek, mind a munkán belül, mind azon kívül. Ezek a nők annyira briliánsak, érdekesek és éleslátóak, így az, hogy mindezt velük együtt dolgozhatom fel, miközben útmutatást is kérek tőlük, inspiráló és erőt adó.
L.B.: Ez mindig attól függően változik, hogy mennyire akarom magam nyeregben érezni. Néha ez olyasmi, ami teljes mozgásszabadságot biztosít számomra, máskor pedig olyasmi, ami több bőrt és testet enged láttatni. A teljesen fekete szettekhez azonban gyakran visszatérek – mindig olyan magabiztosnak és erőteljesnek érzem magam bennük.
L.B.: Imádtam ezt a kollekciót, és nagyon tetszett, hogy a bemutatót ünnepnek éltem meg. Nagyon játékos és élő volt. Nagyon közel áll hozzám a 34-es look, ami egy nagyon rövid ruha flitteres részletekkel. Szeretem viselni ezt a fazont, felszabadító, de a hossza játékos és eléggé 60-as évekbeli. A cipő pedig olyan, mintha a Mary Jane újraértelmezése lenne. A klasszikus, vastag lánccal díszített táskákat is imádtam – annyira grunge-femme érzés!
Forrás: Elle
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!