Esküvő francia, olasz és dán módra

Boldogító igen a filmvásznon - vagy mégsem annyira boldog?

Az esküvői torta (2010)

Vincent (Jérémie Renier) és Bérengere (Clémence Poésy) fiatal szerelmesek, hátuk mögött a látszólag tökéletes családdal. A boldog pár úgy dönt, összekötik életüket és egy szolid ceremóniát tartanak. Bérengere nagymamája, Madeleine azonban ragaszkodik a templomi esküvőhöz, így néhány hónappal később elhatározzák, megújítják fogadalmukat egy csendes, vidéki kápolnában. Madeleine szeretné, ha minden tökéletes lenne (kezdve a toronymagas esküvői tortától az asztaldíszekig) de az együtt töltött néhány nap alatt olyan régi titkok kerülnek felszínre, amik meghiúsítják a vágyott, idilli nászt. A sértett családtagok és a savanyú arckifejezések láttán Vincent és Bérengere is elgondolkodik - vajon meddig tarthat majd boldogságuk? Az elsőre talán sablonosnak tűnő történet sok szórakoztató pillanatot tartogat és érdemes megnézni, ha szívesen belemerülnénk egy francia esküvő bonyodalmaiba.

Csak veled (1994)

Habos, romantikus komédia, ahol első benyomásra az esküvő egy kötelező kalandnak tűnik. A fiatal Faith Corvatch-től mindenki azt várja, hogy hozzámenjen az unalmas pedikűröshöz, végül azonban úgy dönt, hogy hátrahagyva addigi életét Olaszországba utazik, hogy felkeresse lelkitársát, azt az embert, akinek a nevét 11 évesen egy jósnőtől tudta meg. Miután megérkezik a szerelem városába, találkozik egy férfival, akinek nem tudja meg az eredeti nevét, de a lány nagyon jól tudja, ő az, akit keres. Marisa Tomei és Robert Downey Jr. alakításának köszönhetően a történet igazán szerethető, a mindenki anyukáját vagy legjobb barátját kitűnően megformáló Bonnie Hunt pedig végig azt sugallja, hogy addig nem adhatjuk fel, amíg meg nem találjuk lelki társunkat.

Melankólia (2011)

Lars Von Trier ezzel a filmmel is megmutatta, hogy egyáltalán nem nevezhetjük biztonsági játékosnak.  A film első felében kiderül, hogy a Földet a Melankólia nevű kék fényű bolygó becsapódása fenyegeti, a menekülésre nincs remény. Az apokalipszis árnyékában azonban Justine és Michael esküvőre készül, ám a nagy nap végül úgy omlik össze a szemünk előtt, mint egy kártyavár. A mély depresszióban élő Justine bizonytalansága és negatív kisugárzása szinte áthatol a képernyőn - nem véletlenül tüntették ki Kirsten Dunst-ot a legjobb női főszereplő díjával Cannes-ban. A pusztulás napját váró fiatal ara mellett a férj szerepe elenyésző, sokkal nagyobb hangsúlyt kap az életigenlő és féltő testvér, Claire szerepe, akit a csodálatos és szenvedélyes Charlotte Gainsbourg játszik. Remek filmes és képzőművészeti áthallások, kitűnő filmzene és egy megdöbbentő, ugyanakkor elgondolkodtató történet szemtanúi lehetünk.