Emma Watson: A következő rész tartalmából

Feminizmus játékosan

Emma Watson kivett egy év szabadságot – de ez az év nem egészen olyan volt, mint egy átlagos nőé. A szünet alatt Emma

a következő dolgokat csinálta (jobb, ha az olvasó kényelmebe helyezkedik, mert hosszú lesz a lista): a UN Womennel (az ENSZ nemek közti egyenlőséggel és a nők felemelkedésével foglalkozó egysége) Malawiba utazott, ahol több fontos beszédet tartott a nemek egyenlőségéről. Feminista aktivistákkal és színésznőkkel készített interjúkat különböző kiadványok és weboldalak számára. Találkozott napjaink legmenőbb miniszterelnökével, Justin Trudeau-val, hogy részt vegyen a One Young World ifjúsági vezetői konferencián (és titokban bejárta Torontót a first lady Vespáján). Vendégszerkesztő volt az Esquire-ben Tom Hanksszel. Ott volt a davosi találkozón, ahol egy nemi egyenlőségről szóló kutatás eredményeiről számolt be. Beatboxolt a Hamilton című musical sztárjával, Lin-Manuel Mirandával, az ENSZ HeForShe kampányának részeként. Együttműködött az Eco-Age nevű szervezettel, azon gondolkozva, hogyan lehetne az öltözködés fenntarthatóbb. Megalapította az OurSharedShelf (közös könyvespolcunk) könyvklubot, egy sor személyes interjút készítve olyan szerzőkkel, mint Caitlin Moran és Gloria Steinem. Ja, és átlag hetente elolvasott egy könyvet.

„Ejha! – mondom neki. – Ez elég kimerítő lehetett! Nem gondoltál rá, hogy pihenj is időnként, mondjuk egy-egy wellnessközpontban? Úgy értem, mit akartál bizonyítani?” Emma nevet. Várnom kell a válaszra, mert épp egy hatalmas szelet csokitortát habzsol be, egy pohár vörösbor kíséretében.

„Nem feltétlenül akartam bármit is bizonyítani – mondja mosolyogva. – Csak arra gondoltam, itt van ez az év, nézzük, mit tehetnénk, hogy kimozdítsuk a helyükről a mutatókat, és változtassunk a dolgok állásán.”

(...)

Két éve, utolsó találkozásunk alkalmával, a Central Parkban sétáltunk, egy nappal a történelmi, elnököket megszégyenítő HeFor-She-beszéde után, amelyet a nemi egyenlőség jegyében tartott az ENSZ székházában, ahol én is jelen voltam. Szívből jövő védőbeszéd volt, amellyel arra buzdított, hogy vonjuk be a férfiakat az egyenlőségért folytatott harcba. 1,7 millió emberhez jutott el csak a YouTube-on, és a hír világszerte az újságok címlapjára került. Emma óvatosan bánt a rászakadó népszerűséggel. A beszéd hatalmas sikert aratott ugyan, de ő már akkor is elég érett volt hozzá, hogy gondoljon rá: nem kell egy olyan terület szakértőjének látszania, amelyikről még rengeteget kell tanulnia. Azóta hosszú utat tett meg. Tény, hogy kilengette azt a bizonyos mutatót a helyéből.

(...)

Tavaly novemberben a könyvklub projekt kapcsán Emma London különböző metrómegállóiban hagyott néhány példányt Maya Angelou legutóbbi könyvéből, a Mom & Me & Momból (Mama és én és Mama), majd a New York-i metróban is, egy nappal azután, hogy Donald Trumpot megválasztották. „Az emberek olyan elfoglaltak. Folyton a telefonjukat bámulják. Szóval észre se vettek” – emlékszik vissza a sztár, akit rendszerint lerohannak a Harry Potter-rajongók, amikor kilép egy épületből. Emmának van egy virtuális könyvespolca a Goodreads weboldalon, nagyon informatív lista jó könyvekről – mind újakról, mind régiekről –, amelyeket minden nőnek el kellene olvasnia, a tagok hasznos hozzászólásaival. A könyvklubok ereje vitathatatlanul nagy. Oprah Winfrey-é például számos kevésbé ismert művet tett bestsellerré, volt, amelyekből végül több millió fogyott.

Megkértem Emmát, ajánljon könyveket, amik megmozgatták az elmúlt évben. A listája főképp olyan nők műveiből állt, mint Maya Angelou, aki bátor, sőt vakmerő életutat jár be. „Vonzódom ezekhez a nőkhöz – mondja. – Próbálom kifürkészni a titkaikat, mert én nem vagyok túl bátor, de igyekszem eljutni odáig. Nem megy könnyen.” Angelou könyve mellett ott van többek között Gloria Steinem önéletrajzi ihletésű My Life on the Roadja (Életem az úton), és Marjane Satrapi képregény-memoárja, a Persepolis, ami azért is fontos számára, mert a nagyszülei éltek Iránban, és az édesapja ott született. Megkérdezem tőle, érdekelné-e a könyvírás, különösen feminista témában, tudván, hogy megkeresték már ezzel az ötlettel.

12 különböző naplót vezetett az évek során, de bölcsen azt mondja, az írást későbbi életkorra hagyja. Tisztában van vele, hogy ez olyan mesterség, amit rengeteg időbe telik megtanulni, és Emma csak akkor művel valamit, ha igazán jól műveli. „Óriási nyomást jelent néha, hogy az emberek azt várják, mindent tudjak. És mikor azt érzem, belekerültem az »itt van Emma Watson, ad egy leckét feminizmusból« dobozba, az nagyon kényelmetlen, mert tudom, hogy nagy út áll még előttem.”

És valóban érezhető a nyomás, hogy Emma jól informált legyen, amióta az új feminizmus reflektorfényében áll. Idén biztosan fog találkozni Trumppal az ENSZ Women képviselőjeként. Milyen könyvet adna neki ajándékba, kérdezem. „Valószínűleg bell hookstól (kisbetűs művésznév – a szerk.) a Feminsm is for Everybodyt (A feminizmus mindenkié), mert egyszerű, észszerű, és érvekkel jól alátámasztva beszél a témáról.”

(...)