ELLE exkluzív - Farkasszemet néztem Csontváryval

Riporterünk betekintést nyert a közelgő Csontváry életmű-kiállítás előkészületeibe

A Vihar a nagy Hortobágyon a legelső mű, amit installálnak. Szürke vendégfalra kerül, mint a színgazdag művek mind, hiszen az árnyalatok a semleges háttér előtt érvényesülnek legjobban. A bevilágítás még hiányzik, ezzel a következő napokban dolgoznak majd a szakemberek.

„A kiállításnak többféle narratívája is lesz." – mesél tovább Gulyás Gábor. „Az egyik szerint a nézőpont, a perspektíva folyamatosan nyílik. A kiállítás szerkezete a korai portréktól indul, majd a korai állatképek, és a történelmi tájfestészet következik, aztán egy terem, melyet a vizes képek foglalnak el. Az érett Csontváry műveihez, melyek már az úgynevezett megvilágosodása után születtek, Mátrai Erik kortárs művész fényfolyosóján keresztül juthatunk el a másik szárnyba. Ott megjelennek a világító színekről ismert képek, a romképek, majd a fölszinten a Baalbek és a Mária kútja című hatalmas panorámaképek. Külön izgalmas lesz a lappangó művek terme – minden festőnél előfordulnak képek, amiknek mit sem tudunk a hollétéről, de Csontvárynál ez extrém nagyarányú, az életmű egyharmada. Reménykedünk benne, hogy a kiállítás fél éve alatt felbukkan közülük néhány."

Mielőtt útjára engedném a kurátort, megkérem, meséljen az ELLE olvasóinak az első két kicsomagolt műről.

Vihar a nagy Hortobágyon

„A század elején nyílt meg az Uránia Nemzeti Filmszínház, Magyarország első mozija, amelyben eleinte ismeretterjesztő filmeket adtak. A harmadik film, amit bemutattak, a Hortobágyról szóló Délibábok hazája volt, amit Csontváry is látott. Ezt onnan is tudni, hogy levelet írt a film operatőrének, a kiváló fotográfus Haranghy Györgynek Debrecenbe, és a film központi motívumáról érdeklődött. Valószínű, hogy a film hatására ment el a Hortobágyra és festette meg azt a képet, ahol egyrészt az összes konvencionális Hortobágy motívum megjelenik – a szürke marha, a juhász, a száguldó csikósok, pulikutya, gémeskút – mégsem egy rossz népies-romantikus kép lett belőle, hanem egy dinamikus mű, ami fordulópontot jelentett Csontváry munkásságában. A vásznon nincs homogén felület, minden részlet sokszorosan átfestett, áteresztett a levegő közvetítő anyagán. Itt használta először a hagyományostól eltérő, úgynevezett élő perspektívát Csontváry, amely sokkal közelebb áll ahhoz, amit az emberi szem mutat, mint a festészetben elterjedt centrális perspektíva. A festő maga írta egy feljegyzésében: „Minden a Hortobágynál kezdődött."

Az öreg halász

„A szerencsének és egy orosz katona alkoholvágyának köszönhető, hogy ez a kép megmaradt. Azok között a művek között volt, amiket a Vörös Hadsereg hadizsákmányként a Szovjetunióba kívánt hurcolni, és a legenda szerint egy üveg pálinkáért cserélték el a vonaton. Magángyűjteménybe került, majd a miskolci Herman Ottó Múzeumba, ma is az ő gyűjteményük része. Népszerű kép, főleg azóta, hogy Pap Gábor művészettörténész egy kissé ezoterikus értelmezést adott hozzá. Felhívta a figyelmet, hogy ha letakarjuk az öreg halász arcának az egyik, majd másik felét és tükröztetjük, két, merőben más karakter rajzolódik elénk: egy ördögi és egy angyali."

Fényképezek, majd amikor elbúcsúznék, Gulyás Gábort már egy másik teremben találom. Pont elkapom a pillanatot, amikor a híres Csontváry önarcképet kibontják. Közel mehetek és jól belenézhetek a szemébe. Arról beszélünk közben, hogy a festő igencsak magányos ember lehetett, emberi kapcsolatairól alig tudni valamit, szerelmeiről konkrétan semmit. Lehet, hogy azért, mert nem voltak. Ha majd visszajövök a teljes kiállítást megnézni, szeretném jobban érteni, miért. Végtelenül érdekes embernek kellett lennie.

A magányos cédrus – Csontváry géniusza 2015. július 7-től december 31-ig látható, Budapest I., Dísz tér 17. Bővebb információ: http://csontvary-kiallitas.hu/