Bocskor Bíborka: "Nehogy már pironkodni kelljen"

A Magashegyi Underground énekesnője a gyermektelenségről

(...)

ELLE: A beszélgetésünk egyik aktualitását a Nők gyermek nélkül című friss riportkönyv adja, amiben több érintett nő mellett te is elmesélted a saját történetedet: az, hogy nincs még gyereked, mint sokaknál, neked sem a választásod volt. Nehezen mondtál igent a kötetet létrehozó Tanács Eszter felkérésére?

BB: Nem a könyvben beszéltem a betegségemről először a nyilvánosságnak, hanem két éve, az endometriózis világnapján. Mert azt gondoltam, mindnyájunknak muszáj beszélnünk, az őszinteséggel megnyithatjuk egymást, és nehogy már pironkodnunk kelljen emiatt. Hillary Clinton és más ismert nők már évtizedekkel ezelőtt nyilvánosság elé álltak ezzel az intim kategóriába sorolt betegséggel. Engem négy éve diagnosztizáltak endometriózissal, amiről addig azt sem tudtam, hogy létezik – pedig nagyjából minden tizedik nő küzd vele. A betegség a méhnyálkahártya működési rendellenessége, ami borzasztó fájdalmakkal jár. Három éve eltávolították a cisztámat, azóta szigorú életmódot folytatok. Állítólag

a terhesség gyógyítaná, de épp a betegség gátolja a fogamzást.

ELLE: Miközben a társadalom és a politika a gyermektelen nők esetében leginkább „be nem teljesített női feladatokról” beszél.

BB: De én már korábban is szerettem volna gyereket, hiszen kiskoromtól rajongok értük – csak nem jött össze. Igen, a gyermektelenség ma könnyen bélyeggé válhat. De én hiszek abban, hogy összefogással, a női közösségek megerősödésével sokat tehetünk ez ellen. A Női Egészségért Alapítvány például kiharcolta, hogy az endometriózis adóvisszatérítéssel járjon, hiszen rengeteg érintett nem tud dolgozni emiatt. Muszáj erősebben működnie a nők közötti empátiának és együttérzésnek, különben még sokkal elidegenedettebb és magányosabb lesz a társadalom. Annak is örülök, hogy egyre többen fogadnak örökbe gyerekeket.

ELLE: Ti gondolkodtok ebben?

BB: Mi egy lombikprogramon vagyunk túl, ami nem sikerült, és lehet, hogy újra megpróbáljuk, miközben azt látom, hogy a lombikkal való próbálkozás egy idő után sok nő számára neurózissá válik, holott valóban rengeteg a szülő nélkül maradt kisgyerek. De én még nem adtam fel a reményt

a sajátra sem.

ELLE: Erre mondod azt a könyvben, hogy „ha megvan a harmónia, akkor lehet varázsolni”. Ki-ki a saját varázserejével?

BB: Gyerekkoromban azt mondta az erdélyi nagymamám a döngölt földes háza közepén, hogy ha fáj a hasad, tedd rá a kezed, és elmúlik. Mindketten rátettük, és tényleg elmúlt. Vagy amikor láttam, hogy meg van dögölve a légy, felvettem, tartottam kicsit a tenyeremben, aztán kinyitottam, és a légy elrepült. Ezeket mind varázslásnak éltem meg, pedig a varázslat maga a hit volt. Kiskorom óta hiszek abban, hogy az emberben lakik egy jó energia, amit csak tudni kell használni.

ELLE: Ahogy csak az erdélyi nők  tudják? 

BB: Ezt nem mondom, de az biztos, hogy a székely nők nagyon melegszívű, összetartó népség. Amikor a Magyar Nemzeti Múzeum Anna – Változatok székely asszonysorsra című kiállításának audioguide-monológját  csináltam, akkor jöttem rá, milyen fontos lenne az erdélyi nőiséget jobban megismertetni az emberekkel. Tervezek is egy különleges, erdélyi népi kultúrával kapcsolatos projektet, amivel új műfajt teremtenék meg.

ELLE: Ezt a székely női sorsot mennyiben érzed a sajátodnak?

BB: Amennyiben én is túlságosan odaadó, gondoskodó és alázatos vagyok. A mártírszerepből talán már sikerült kilépnem. Mert ha már megteszel bizonyos dolgokat a másiknak, legalább ne helyezd alá magad. De lehet, hogy most sárgákat beszélek.

ELLE: Szerintem nem beszélsz, ezen a ponton viszont nem tud nem a híres székely mondás eszembe jutni, ami szerint a sör nem ital, az asszony meg nem ember.

BB: Igen, de ugyanez a férfi azt is mondja a nőnek, hogy fehérnép, amivel pedig megtiszteli. Úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy az erdélyi nő cseléd és istennő egyszerre. A székely férfi nagy macsó, miközben a nő hordoz a vállán minden terhet. De elbírja. „Sokat sírt, de nem panaszkodott”, mondja a dal.  A testemmel én is szigorúan, de tisztelettel bánok. A barátaim nem is értik, miért tekerek le 50 kilométert videocyclingon. Én viszont tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy emberként és előadóként is stabil maradjak.

(...)

szöveg: Patakfalvi Dóra

A teljes interjút az ELLE 2019. októberi számában olvashatjátok!

Bocskor Bíborkával pedig találkozhattok az ELLE x Société Talks - Szülni vagy nem szülni eseményén szeptember 10-én, jegyek ITT vasárolhatók.