A Hillary messze nem csak a választásról szól és ez a legjobb dolog benne

A négyrészes dokumentumfilm rendezője már most tudja, hogy lehet utálni fogod az egészet. A Hillary nem a legkönnyebb sorozat, mégis izgalmas tud lenni.

A négyrészes Hillary-nek olyan volt nekiülni, mint elkezdeni egy büntetés letöltését. Pontosan tudod, hova fut ki a történet és milyen fájdalmas lesz, mikor megérkezel a végére. Mégis ki akar önszántából elmerülni a 2016-os elnökválasztás poklában? Szerencsére a sorozat sokkal többre fókuszált a ’Clinton kontra Trump’ ügynél, a dokumentumfilm ugyanis két különböző történetszálat kapcsol össze. A politikus élettörténetét – annak gyerekkorával, jogi egyetemen töltött éveivel, házasságával Bill Clintonnal és a legkülönfélébb politikai munkakörökkel –, és azt a bizonyos amerikai elnökválasztást.

A sorozat megalkotásához Nanette Burstein rendező hét napot töltött Clintonnal, mellette pedig jelentős háttérmunkát végzett, készített interjút többek között Barack Obamával és Bill Clintonnal is, utóbbi megdöbbentő őszinteséggel mesélt a Monica Lewinsky-hoz fűződő emlékezetes viszonyáról. Mindez azért volt fontos, hogy Burstein kontextusba helyezze a 2016-os eseményeket azáltal, hogy nyomon követte Hillary karrierútját.

„Terápiás jellegű volt ezen dolgozni – mondta Burnstein az Elle-nek, mielőtt a Szuperkedd eredményei kiderültek volna (14 tagállamban és egy tengerentúli területen tartottak elnöki előválasztásokat). Bizonyos szempontból ez egy lehetőség, hogy el tudj gondolkodni azokon a dolgokon, amik kiborítottak, majd megpróbáld újrakeretezni és megérteni a történéseket úgy, hogy azt előremutatónak találd”.

Nanette Burstein: Felhívott Howard Owens, aki a Huluval együtt készítette a filmet és akinek több ezer órányi felvétele volt Clintonról és csapatáról a 2016-os elnökválasztási kampány idejéből. Én szerettem volna ezt kibővíteni egy nagyobb történetté és készíteni egy életrajzi filmet róla, de ki akartam használni annak előnyeit, hogy kendőzetlenül őszinte, kulisszák mögötti belső felvételeik voltak, valódi képet nyújtva Hillaryról. Nem akartam várni a negyedik részig, hogy bemutassam ezt a közönségnek, szóval úgy gondoltam, hogy egybefűzöm a történetével. Elmesélem a 2016-os eseményeket kronologikus sorrendben és az életét is időrendben, aztán majd találok rá megoldást, hogy összekapcsoljam a kettőt.

Nem egy olyanfilmet akartam csinálni, ami a választásokról szól, mert azt túl korainak és kissé feldolgozatlannak éreztem. Úgy véltem, hogy olyan sok minden történt a választások körül, hogy ha nem értjük meg a körülményeket, akkor nagyon egyoldalúnak tűnik az egész. Ilyen például Hillary e-mail botránya, ami teljesen eluralkodott a kampányzárásán. Hogyha tudod, ez milyen nagyobb narratíva részeként játszott szerepet abban, hogy ki is ő, és visszamegyünk a ’90-es évekbe, akkor megérted, miért mondják az emberek róla, hogy felületes, megbízhatatlan és titokzatoskodó. Ma centristának tartjuk őt, de ha előrébb ugrunk a történetében, akkor meg egy igazi ’melltartó-égető’ liberálisként láthatjuk.

Éppen ez volt a legfőbb indok, amiért meg akartam csinálni. Annyira megosztó személyiség… Hogy megértsük, miért ilyen, ki is ő pontosan, ez egy csodálatos lehetőség volt. Olyan sok a mesélnivaló!

Ó, persze! Mert ez kicsit ilyen, ’úgysem tudok mindenkinek megfelelni’ érzés. Annyit tudok tenni összesen, hogy megpróbálok magamnak megfelelni, a lehető legtöbb utánajárással és amennyire csak képes vagyok rá, megmaradni korrektnek és őszintének. Az emberek majd úgyis mondják, hogy ’Miért nem tetted bele ezt?’, vagy ’Miért mondod ezt?’, esetleg azt, hogy ’Miért nem szólaltattál meg több kritikus véleményt?’ – amit egyébként megpróbáltam, de ők nem akartak szerepelni. (Burnstein a The Hollywood Reporternek elmondta, felkérte Newt Gingrichet  – korábbi amerikai kongresszusi képviselőt – is a szereplésre, de a férfi azt mondta neki, hogy ’inkább kiszúrná a szemét, minthogy nyilatkozzon’.) Tudom, hogy nagyon megosztó lesz a film fogadtatása.

Mérlegeltem, hogy beszéljek-e Hillary „rakás idióta” megszólalásáról. Ő maga nagyon érdekes dolgokat mesélt az egészről. Volt egy pont, amikor be akartam tenni, de akkor Trumpot is szerepeltetnem kellett volna. Meg kellett volna mutassam azokat is, akik követik őt, és olyanokat is a környezetében, akik nagyon rasszista nézeteket vallanak. Egyszer csak úgy éreztem, ez már túl sok Trumpból. Inkább Hillary történetére akartam koncentrálni és egyfajta egyensúlyra. De néha úgy érzem, lehet mégis bele kellett volna tegyem.

Sosem voltam elvakult követője, de szerettem őt First Ladyként. Igazi vagány nő volt, aki irodát kapott elnökként a Fehér Ház nyugati szárnyában és kampányolt a mindenki számára elérhető egészségügyi kezelésekért. Úgy gondoltam, ez nagyon menő dolog. Szavaztam rá, mikor indult Nem York szenátoraként, de 2008-ban és 2016-ban is. Viszont én sosem voltam az a típus, aki eljárt gyűlésekre, vagy követte volna a Twitter-oldalát. Kicsit vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Szerettem volna, ha nyitottabb lett volna és másképp viselkedett volna a kampányturnék során. Bár megpróbáltam félretenni az érzéseimet, ugyanakkor nyilván ez egy teljesen más film lett volna, ha egy Trump-támogató készíti el. Őszinte leszek, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Nem szívesen mesélt a házasságáról. Beleegyezett, hogy megteszi, de amikor eljött az ideje, határozottan nem volt ínyére a helyzet.

Nem, mert vele már készült egy sorozat az A&E jóvoltából, s exkluzivitást írt velük alá. Nem tudom, mennyire volt fontos ez a történetszál az én szempontomból, mert én igyekeztem főleg Hillaryra és Bill Clintonra fókuszálni és az ő házasságukra. Mivel valaki más már készített a Monica tapasztalatairól és minden történésről egy igen aprólékos sorozatot, ezért nem akartam ugyanazt megismételni. De úgy gondolom, hogy a még soha el nem mesélt, személyes, intim történeteket hallani Clintonékról az, ami igazán egyedivé teszi a filmemet.

Nagyon fájdalmasnak találtam az egészet. Elképesztően izgatott voltam, hogy női elnökünk lesz. Vicces, hogy pont a választásokkal egy időben készítettem filmet egy Trump-támogató férfiról, John McAfeeről, aki még nála is erőszakosabb volt. Úgy éreztem, hogy a filmem készítése miatt szinte háborúban állok vele. Aztán azt reméltem, hogy a filmem eredményeképp le fogják tartóztatni, de nem így lett. Ugyanekkor történt, hogy Hillary elvesztette a választásokat. Mintha mindkét oldalról arcul ütöttek volna azzal, hogy ez a két zsarnok nyert. Teljesen letaglózott a dolog.

Egyáltalán nem, mivel nem tudtam, hogy ő lesz az egyik elnökjelölt. Azt gondoltam, az az igazán érdekes Bernie-vel kapcsolatban, hogy folyamatosan támadta Hillaryt a Wall Street-i beszédei miatt – miért csinálta ezt Clinton és mit mondott el ez róla pontosan? Mivel Hillary nem szerette Bernie-t, így ebben a témában igyekezett semleges maradni. De számomra az volt a legfontosabb, hogy bepillantást engedjek abba, hogyan ugrott neki Bernie, és ez az egész mit mutatott meg Clintonról és a döntéseiről.

@HillaryClinton

„Azt hittem, mindenki a valódi, kendőzetlenül őszinte véleményemre kíváncsi! A viccet félretéve, az országunk és a világ első számú prioritása most az, hogy nyugdíjazzuk Trumpot, szóval én meg fogok tenni mindent a jelöltünkért, amit csak tudok, ahogyan eddig is.”

Nem. Ez annyira nevetséges, korábban azért támadták őt, mert nem pártatlan, amikor meg úgy nyilatkozik, akkor azért támadják, hogy miért elfogulatlan...