...és 5 fontos írás a Társról
"Tanuld meg szívedet olvasni." - az emlékkönyvekben talán leggyakrabban idézett mondat Weöres Sándortól származik. A XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb szerzője 1913-ban született. Ritka pálya az övé: életünk kezdetétől halálunkig kísér és tanít minket. Gyerekeknek szóló mondókáival, macskás verseivel, a Bóbitával, a Bolond Istókkal gyerekkorunk része, felnőtté és nővé érésünk olvasmánya a Psyché, útkeresésünk és magunkra találásunk mankója A teljesség felé. Gyermeki alakját, alkohol problémáit és sírig tartó szerelmét költőnő feleségével, Károlyi Amyval legendák veszik körül.
Weöres Sándor és Polcz Alaine (Mészöly Miklós felesége) nem csak kortársak voltak, akik tisztelték egymást egy életen át, de barátok is, sőt, kapcsolatuk Weöres fiatal szerelmi rajongásával indult. 1946-ban Alaine az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozott Tolnai Gábor titkárnőjeként, amikor egyszer a fiatal költő kopogott az ajtón – verseit hozva. "Belépett az ajtón egy alacsony, vékony fiatalember, szürke, kicsit piszkos overallban, a haja kócos, és az arcán is valami szürke folt, mintha hamu vagy sárfolt lenne." - emlékszik Alaine, aki akkor már Weöres olvasója volt. A találkozó végén a nő arra kérte a költőt, írjon neki pár sort, majd Weöres az asztalra feltédelve 4 sort írt kis papírra: "Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája." Igen, az azóta mindannyiunk által ismert Galagonya című vers első sorai voltak ezek, egy szerelmi vallomás jeleként. Egy későbbi interjúban Weöres színt vallott: "Alaine, tudja, hogy én szerelmes voltam magába, mindjárt, abban a percben, amikor megláttam? Azt a verset, azt ott magának írtam. Tudja, én féltem Miklóstól, és mindenkit kértem, ne mondják meg, hogy szerelmes vagyok magába. Megmondták?" -kérdezte. "Nem, soha!" - felelte Alaine. "Számomra lehetetlen volt Sanyikával a találkozás. Én a költészetét szerettem. Hogyha ő valóban szeretett, nem tudom, mit szeretett bennem. Számomra sohasem volt valóságos emberi lény, számomra Sanyika nem volt férfi."
"Keverd a szíved / napsugár közé, / készíts belőle / lángvirágot, / s aki a földön / mellén viseli / és hevét kibírja, / ő a párod." (Weöres Sándor: A társ)
Weöres Sándornak több meghatározó kapcsolata kezdődött levelezéssel, így a nagy szerelem is. Az imént megidézett évben, 1946-ban, a 33 éves Sándor elismert: számos kötet szerzője, könyvtáros, Babits, Kosztolányi barátja, az 1941-ig fennálló legendás lap, a Nyugat összesen 64 versét közölte. Mégis ő az, aki rajongó sorokat ír Károlyi Amyhoz, akinek verseit kézhez kapta. "Vigyázzon a tehetségére (…) legyen masszív, mint egy aranyból készült papnő!” Végül egy temetőben randevúznak először, ahol reggelig maradnak bent, hisz rájuk zárják az ajtót. 1947-ben házasodnak össze, amit a szakma és a barátok kétkeve fogadnak, de egy biztos: a sokszor szigorú kezű asszony óvó társa lesz a költnek, Lator László szerint: „ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában.” Negyvenkét év házasságuk alatt elismerések , utazások (Rómától Kínán át Görögországig, Londonig) és sokszor nehézségek, tiltás (az '50-es években) és pénztelenség is otthonos náluk. Károlyi Amy – aki haláláig Sándornak szólította a férjét, aki az irodalmi életben mindenkinek Sanyika volt - halálos ágyáig kíséri szeretett párját.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra." (Weöres Sándor: A teljesség felé, Szembe forított tükrök, r.)
Weöres Sándor egész életében fontos szerepet tölt be a keleti kultúrákban való elmélyülés, spiritualitás, azok megidézése. A költő 24 éves, amikor 1937-ben Baumgarten-díjat kap, és azonnal Távol-keleti utazásra indul. A genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is. - erről számol be Keleti útinaplója. A teljesség felé kötetét 1945-ben adja közre. Felesége, Károlyi Amy így emlékezik: "Huszonhét éves kora körül történt valami. Földrengés vagy tenger-rengés. A felszín mellett megjelent a mély. Idegen égtájak hatásai érték, Kína, a mediterrán tenger, a Csendes-óceán. Hívó szava az új dimenziónak: Mezopotámia, Egyiptom, Altamira, tehát az archaikum bölcsője. S nemcsak helyszínével, atmoszférájával, de világirodalmával is: Csöngére beúszott a Gilgames-eposz. Mezopotámia és a Gilgames-eposz bevezették Weöres Sándort a férfikorba.
"Az ember komolysága azon a határon kezdődik, hogy mi az, amit meg lehet neki mondani."
Weöres Sándor 1944-ben 31 éves, amikor Hamvas levélben megkeresi: legyen tanítványa. A levél – egyben az akkor megjelenő Medúza kötete bírálata is – egy valódi alkotói kapcsolatot indított el, ami utat jelölt ki a költő számára – ezen haladva A teljesség felé kötetet 1946-ban már Hamvasnak ajánlja: "ő teremtett bennem a harmóniát". A mester, Hamvas Béla hatása kettős volt: gondolatiságban és költői formálódásban is megnyilvánult, és Weöres lírai átalaukulásához vezetett. Állítólag szoros kapcsolatuk Weöres és Károlyi Amy házasságával zárult, más források, visszaemlékezések szerint még a hatvanas években is nyíltan beszélt Weöres Hamvasról: „Szörnyű, ahogy mellőzik."
"Hol lettem részeg? elfeledtem részegen, / a fényre és sötétre még emlékezem"
Weöres Sándorról az irodalmi világban közismert, hogy egész életén át szoros kapcsolatot ápolt az alkohollal. Felesége, Károlyi Amy házasságuk kezdetétől óvta férjét nem csak az italtól, de a barátoktól is – hisz sokszor együtt járt a társaság és Sándor elvesztése, haza nem jövése – Amy legnagyobb aggodalmára. Sokszor, hogy kivédje a "bajt" – elzárta férjét, nem engedte be a barátokat, akik mindig hoztak egy üveg bort. Leginkább ezért tartották a kortársak kemény, szigorú asszonynak Károlyi Amyt, aki anyaként aggódott férjéért. Volt, hogy az italt zárta be a szekrénybe, majd kötelezvényt íratott alá, hogy napi fél liter bornál nem fog többet inni Sándor. Az is előfordult, hogy férjét zárta be a lakásba, de Weöres túljárt az eszén: a ház előtt dolgozó munkásokkal hozatott bort, amit az ablakon adtak be neki.
Egy olaszországi utazásuk alatt – sok másikhoz hasonlóan – a költő ígéretet tett, hogy felhagy káros szenvedélyével. Károlyi Amy úgy emlékezett, hogy a végsőkig kellett elmennie. Weöres szinte megfenyegette feleségét – ha nem mehet, hogy igyon egyet – akkor otthagyja az asszonyt. Amy ott maradt a csomagokkal egyedül, Sándor meg elindult inni. Amy azt mondta: „Akkor ne is gyere vissza!” Sándor végül nem ivott, és visszament.
#szerelem / Weöres Sándor: Négysoros
Mindent otthagytam – semmit el nem hagytam:
örök magányomba mindent betakartam.
Nem szeretek semmit – s nem léssz szeretetlen:
pásztor-csillagodként gyúlok a szemedben.
#elfogadás / Weöres Sándor: Naplójegyzet
Ó, mindent Isten szemével nézni – sem férfiasan, sem nőiesen. Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet akarok, megfelesz-e ennek?", hanem azzal: "milyen vagy? mert olyannak akarlak szeretni, amilyen vagy."
Legteljesebb igénytelenség ez és legteljesebb igény. Mert nemcsak az csendül belőle: "olyan legyél, amilyen vagy", hanem az is: "és saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz".
Esemény nélkül nézni, mindent végtelen szeretettel – egy gyilost, vagy egy puhányt éppúgy, mintegy hőst vagy egy szentet -
Istenem, a Te szemeddel látnom – az én szememmel - ó, hogy ezt adtad nekem!
#macskák / Károlyi Amy: Tükördarabok
Mit tanulok a cicától,
mit tanul a cica tőlem,
nézünk egymásra merően.
Tükördarabok két világból.
#Psyché / Weöres Sándor: Psyché
A HABOZÓ TÜRELMETLEN
Szájára tsókot adni,
Aztán belé karolni,
Ő véle kertbe futni,
Virág ágyásra vonni,
Hamar melléje dőlni,
Madár-zaj Edenében,
Magnolia rejtekében.
Tenném, de nem merem még.
Kissé ő tűle félek,
Talám mortzoska lenne;
Nagyon félek magamtúl,
Talám heveske lennék.
(Pátzinban, 1812. Julius.)
#vallomás / Károlyi Amy: Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.
Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba.
Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
akadó lélegzetbe vessed.
Hogyha szereted, így szeressed.
szerző: Juhász AnnaAz általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!