A csalfa barátnő története, aki nem érez bűntudatot

„Úgy érzem, nem szabad visszatartanom magam azoktól az élményektől, amelyeket megérné átélni.”

Eddig minden pasimat megcsaltam. Sosem regisztráltam emiatt alkalmazásokba, és amikor otthon vagyok Angliában, eszembe sem jutna ilyet tenni, de amikor kiszabadulok egy másik országba, nem tudok ellenállni a kísértésnek. Olyan, mintha futólag egy másik életet élnék, mintha valaki más helyébe lépnék. Úgy érzem, amint leszállok a repülőről, a szexuális feszültség szinte tapintható a levegőben.

A nap melegíti az arcom, és kihozza a szeplőimet. Mindenki félmeztelenül mászkál fel-alá. Minden interakciónak jelentősége van: a férfitől kezdve, aki rám mosolyog a bejelentkezésnél (vajon flörtöl velem?), a medencénél szerzett új barátokig (ők biztosan flörtölnek velem). Annyira ellazulok, hogy teljesen megfeledkezem az otthoni életemről. Másképp viselkedem, valaki más cipőjében járok. Ez vagy a „nyaraló énem” vagy tulajdonképpen ilyen vagyok valójában. A nyaralás az év szinte egyetlen olyan időszaka, amikor senki más kényelmével nem kell foglalkoznom, csak a sajátommal.

A vágyak beteljesedése

Vietnamban volt egy kéthetes afférom egy elragadó ausztrállal – aki szintén kapcsolatban élt. Mexikóban egy úszó ponton hajón szexeltem szikrázó planktonok óceánjával körülvéve, mert a lehetőség egyszerűen túl jó volt ahhoz, hogy kihagyjuk. Legutóbb, Horvátországban pedig a testi örömök felfedezésének ötnapos maratonjára indultam egy gazdag amerikaival.

A kontextus kedvéért, a legjobb barátnőmmel repültem Horvátországba, három nappal azután, hogy a zöld államok listájára került. A második reggelre szövetségesekre találtunk egy kisebb férfitársaságban, és a második estére egyiküket orálisan kielégítettem a mosdóban. Még kifogásom sincs, hogy eluntam volna magam, míg a szingli barátnőm másokkal csavargott, én hamarabb tettem lépéseket, mint ő.

Először meghúztam a határt az orális kielégítésnél, részegen úgy gondoltam, bármilyen fizikai élvezet átélése a részemről túl sok lenne. De az este előrehaladtával a logikám a saját magam által meghúzott határral együtt homályosodott. Visszamentünk a hotelszobájába, és szexeltünk. Aztán újra megtettük, és még néhányszor. A következő napokban tovább szélesítettük a palettát úszómedencékkel, a barátja yachtjával, és valaki más erkélyével. A vágyak világjárvány utáni beteljesedése volt ez.

A forró nyári éjszakák extázisa

Alkalmanként azért gondoltam a barátomra. Rosszul éreztem magam, hogy ő otthon ül a lakásunkban (igen, együtt élünk) az esős Londonban, miközben én élem az életem a harminc fokos hőségben. De annyira azért nem volt rossz, hogy megfontoljam, hogy abbahagyjam. Nem tehetek róla, de a pandémia alatti lusta, mackónadrágban, félig megevett pizzák között, a kanapén töltött esték nem segítettek, hogy az izgalom fennmaradjon. A hirtelen szabadságtól pedig az elnyomott vágy nagyobb erővel tört rám, mint valaha.

És valamiért nem tapasztalom azt a megbénító bűntudatot a megcsalás miatt, amit tudom, hogy kellene. Sosem tettem. Először is, nem az a típus vagyok, aki elmerül az érzelmekben. De ennél többről van szó. Úgy érzem, nem szabad visszatartanom magam azoktól az élményektől, amelyeket megérné átélni. Nem akarok megbánással és FOMO-val élni.

Úgy tűnhet, a nyitott kapcsolat vagy a szerepjáték jobban passzolna hozzám, mint ez az álmonogámia. De mi izgalmas van egy korlátok közé szorított, szabályok által meghatározott és csak átbeszélt fantáziákkal tarkított életben? Az én afrodiziákumom, hogy megragadom a pillanatot, és semmit sem beszélek vagy ismétlek meg. Ráadásul rosszul vagyok a gondolattól, hogy a pasim más nőkkel legyen. Tudom, ez rendkívül hipokritán hangzik.

Néhányan extrém sportolnak vagy sziklát ugranak, hogy kihasználják a vakációt. Én a megcsalással teszem ezt. Az izgalom, hogy ilyen rosszul viselkedem, a forró nyári éjszakák extázisa, a találkozás új emberekkel és az otthoni kötelékek teljes megszakítása összehasonlíthatatlan érzések.

Persze félek a jövőtől és a szerelemtől. Talán meg kell találnom azt a különleges valakit, aki majd feledteti ezt a szokásomat. Ha nem, akkor pedig az egyetlen működő megoldás az lesz, ha a jövőbeli partnerem minden külföldi kiruccanásra elkísér. Bár, ahogy ismerem magam, mindig megtalálom majd a módját, hogy egyedül is elosonjak.

Forrás: Elle

Ha neked is van olyan történeted, amiről a nők nem szívesen beszélnek, de szívesen megosztanád másokkal, írj nekünk az elle@elle.hu címre!