5 dokumentumfilm, amit nem érdemes kihagyni az idei Verzión

Finn kutatónő ökoetikai dilemmákkal, India újságírói a nőket érő nagyszámú erőszak ellen, és a százontúliak hétköznapjai. Öt film, amit az idei Verzión nem érdemes kihagyni. 

November 9-én megkezdődött az emberi jogi dokumentumfilmek legjobb nemzetközi seregszemléje, a Verzió. A fesztiválnak idén az Elle az egyik médiapartnere, szerkesztőségünk ezért kiválasztott 5 izgalmas, női fókuszú filmet a a programból – amiket egy bérletben is megválthatnak a nézők.

Elle x Verzió bérlet
A filmeket 2021. november 15–21. között nézheted meg.  Az Elle x Verzió bérletben az itt bemutatott 5 film szerepel. A bérlet ára: 4000 Ft
A bérlet ide kattintva megvásárolható.

Ezer olyan lány, mint én

A 23 éves Khaterát az apja több mint egy évtizeden keresztül fizikailag és szexuálisan bántalmazta, több megszakított terhesség után az erőszakból két gyermeke is született. Az afgán nő azonban hiába próbált több alkalommal is feljelentést tenni, sem a rendőrség, sem az igazságszolgáltatás nem adott igazat neki. Történetét 2014-ben aztán az országos televízió nyilvánossága előtt mesélte el, és nemcsak büntetést követelt apja ellen, de felhívta a közvélemény figyelmét az afgán igazságszolgáltatási rendszer hiányosságaira is. Az Ezer olyan lány, mint én szikár és megrázó portrét ad egy kivételesen bátor nőről.

Felhőcsinálók

Tuija Halttunen rendező egy finn tudóst követett három éven át, aki 1,5 millió dollár kutatási támogatást kapott azért, hogy az Egyesült Arab Emírségekben megvalósítsa a lehetetlent: az atmoszféra mesterséges befolyásolásával esőt varázsoljon a gazdag, de aszályos országba. A film nemcsak amiatt remek, hogy láttatja, a lelkes és ambiciózus kutatónő hogyan bizonytalanodik el a projekt ökoetikai dilemmáival szembesülve, hanem amiatt is, ahogy a rendező kontextusba helyezi az esetet. Feltárja a felhőtudomány modern kori, sötét történetét (a huszadik század több háborújában bevetettek kémiai időjárás-módosító programot), rámutat, hogy az Egyesült Arab Emírségek nem írta alá azt a nemzetközi szerződést, ami rögzíti a környezetmódosítási technológia politikai-katonai használatát, és bemutatja, milyen baljóslatú módokon fonódik össze jelenleg a tudomány, a környezet és a hatalom.

Százontúliak

Shirley Zussman (született: 1915) meséli, a magazinokat lapozva meglepődve látja, milyen problémával küszködnek manapság az emberek: a szexuális vágy hiányával; megy a rohanás – nincs türelmük egymásra. Az egykori New York-i szexterapeuta, aki még Oprah műsorában is szerepelt és bizonyos dolgokban progresszívebb álláspontot képvisel az unokájánál, az egyik legizgalmasabb karaktere Heddy Honigmann filmjének. De megismerjük a Los Angeles-i Violát is (1912), aki épp a dobolás iránt érdeklődik aktívan, a használt piacon áruló Mathildét (1916), aki Bécsben még látta az autóból integető Adolf Hitlert, mielőtt az Államokba menekült előle. És még néhány százévesnél idősebb földlakó, akik túléltek betegségeket, elvesztett gyerekeket, életszeretetük azonban legyőzhetetlen. Ahogy Irwin (1915) fogalmaz: „Az élet az igazi csoda. A vízen járás csak egy trükk volt.”

Tűzzel írva

Az újságírás a demokrácia esszenciája, mondja Meera, a Khabar Lahariya (Hírek hulláma) vezető riportere. És hogy mégis mi a különös abban, hogy egy újságíró elkötelezett a szakmája iránt? A Khabar Lahariya az egyetlen indiai újság, amelyet csak nők alkotnak, de milyen nők! Nagy részük dalit (más néven páriák vagy érinthetetlenek), akik ellen minden 18. percben elkövetnek valamilyen bűncselekményt. Naponta három dalit nőt erőszakolnak meg, hetente 13 gyilkosságot követnek el ellenük. Nem csoda, hogy amikor 2002-ben megalapították a lapot Uttar Pradesban, mindenki azt gondolta, hamarosan elbuknak. Ehelyett valóságos forradalmat indítottak el. Számos olyan témát dolgoznak fel, melyek hatalmas társadalmi változásokat idéztek elő. A Sundance fesztiválon díjazott film bemutatja, hogy a lehetetlen körülmények ellenére hogyan találhat magának utat a tehetség és az igazság.

Minden, ami én vagyok

Kortársaival ellentétben a 18 éves Emilie épphogy csak visszarepült a családi fészekbe: hat hónapja, hogy újra édesanyjával és féltestvéreivel lakik, miután kikerült a nevelőszülői gondozás alól, ahová azért helyezték, mert 12 évesen vallomást tett nevelőapja ellen. A férfi – féltestvéreinek vér szerinti apja – hatéves kora óta heti rendszerességgel megerőszakolta őt. A fiatal lány élete első albérletének papírjait készül aláírni, mostohaapját ugyanis hamarosan szabadon engedik, ő pedig nem érzi már biztonságban magát a családi házban. A költözés előtt egy sokáig halogatott feladat vár rá: el kell mondania fiatalabb testvéreinek, miért hagyja el a családi fészket, és miért kellett az elmúlt években nélkülözniük nemcsak őt, de az édesapjukat is… Tone Grøttjord Glenne dokumentumfilmje az abúzus szörnyűségei után következő rideg valóságot boncolgatja, azokat a kérdéseket, amelyekről Emilie még otthon sem mindig beszélhet őszintén. Mennyit és hogyan osszon meg a vele történtekből öccsével és húgával? Hogyan lehet elindulni a gyógyulás útján maradandó lelki sebekkel? És lehet-e újra az a bátor lány, aki kiskamaszként elmesélte a vele történteket a civil ruhás felügyelőnek?