Brüsszel idősei bebizonyítják, hogy a kor nem több egy számnál, és nincs is olyan nagy jelentősége: a Papy Booom elnevezésű kezdeményezés ezüsthajú résztvevői éjszakai klubokban táncolnak, helikoptereznek és gokartoznak. Ezt olyan lendülettel teszik, hogy kísérőik is alig győzik a tempót.
A Papy Booom program célja, hogy az idősotthonok lakói újra erőre kapjanak. A kezdeményezés középpontjában az élmények és a generációk közti hidak építése áll.
„Mi az álmod? Mit szeretnél még megélni az életben?” – tette fel a kérdést Youssef Kaddar, egy brüsszeli szociális munkás egy idős hölgynek. A válasz, ami érkezett, mindenkit meglepett:
El szeretnék menni egy éjszakai klubba a fiatalokkal.
Ez a mondat indította el azt a mozgalmat, amely mára a Papy Booom néven vált ismertté, és amely bebizonyította: az időskor nem jelent egyet a lemondással. Youssef Kaddar, aki évekig dolgozott idősek otthonaiban, felismerte, hogy a megszokott programok – mint a tengerparti kirándulások, a nyugdíjas bálok, a karácsonyi és tavaszi vacsorák – nem feltétlenül töltik meg élettel a lakók mindennapjait. Így született meg a Papy Booom ötlete 2015-ben, amely kezdetben YouTube-sorozatként indult, majd 2016-ban valódi élmények szervezésévé nőtte ki magát.
Azóta a brüsszeli idősotthonok lakói többek között éjszakai klubokban mulattak, hőlégballonozáson és helikoptertúrán vettek részt, kipróbálták a beltéri ejtőernyőzést, jacuzziban lazítottak, gyorsrandikon keresték a szerelmet és gokartoztak, vagy éppen boxolni tanultak. Az egyik legismertebb történet azé a 94 éves argentin asszonyé, aki sosem járt még éjszakai szórakozóhelyen, mivel fiatalkorában korán férjhez ment, gyerekeket nevelt, majd férjét elvesztette. Azóta öt ilyen klubos este volt már, a legutóbbi április végén, ahol 16 fő vett részt, köztük a 99 éves Guillaume Vanderweyen, aki hajnali kettőig kitartott. Az est fénypontja, hogy a fiatalok először nevetve figyelték az idős táncosokat, majd végül együtt mulattak velük, és együtt bulizták át az éjszakát.
A Papy Booom nemcsak kalandokat kínál, hanem egyfajta híd szerepet is betölt a generációk között. Egy alkalommal például egy bokszterembe látogattak el a lakók, ahol a helyi fiatal edzőkkel barátkoztak össze, és volt, aki a látogatás után rendszeresen felkereste őket. A projekt célja, hogy csökkentse az idősek elszigeteltségét és visszaadja számukra azt az érzést, hogy teljes értékű tagjai a társadalomnak. Az évente megrendezett „Inter-Home Olympics” például 16 idősek otthonát hoz össze, és egy helyi iskolával is együttműködik. A gyorsrandik szintén nagy népszerűségnek örvendenek, bár az utóbbi alkalommal a résztvevők háromnegyede nő volt, ami a férfiak rövidebb várható élettartamának tudható be. Az eseményeken minden telefonszámcsere konfettiesővel zárul, a legidősebb pár tagjai (98 és 99 évesek) pedig egymásba szerettek, napi rendszerességgel telefonáltak egymásnak, amíg a férfi el nem hunyt.
Kaddar szerint a társadalom túl gyakran skatulyázza be az időseket: „Amikor valaki bekerül egy otthonba, mintha elfelejtenénk, hogy korábban autója, munkája, családja volt. Miért változna ez meg attól, hogy idősotthonban él?” Ezért is fontos számára, hogy ezek az utolsó évek is gazdagok és tartalmasak legyenek. A visszajelzések önmagukért beszélnek:
Újra élőnek érzem magam!
– mondta az egyik résztvevő.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!