Nápolytól Saint-Tropez-ig a 24 karátos autó nyomában

Az olasz csizmától a francia Riviéráig vitorláztunk, közben pedig sok izgalmas élményt szereztünk, és még egy 24 karátos Mercedes-Maybach-ot is láttunk.

 

„Le kell tennem, kezdődik a homárvacsora” – hagyta el a számat a mondat, amit sosem hittem volna. Pláne nem akkor, ha figyelembe veszem azt a tényt is, hogy ez a telefonbeszélgetés egy háromárbócos vitorláshajó kabinjában zajlott, nem sokkal azután, hogy megmutatták nekünk a 24 karátos autót. De ne szaladjunk ennyire előre.

Világok találkozása

Ezt a történetet kezdhetném ott is, hogy a nápolyi kikötő egy, a Google Mapsen nem feltüntetett kávézójában iszom az eszpresszót, miután alkalmi sofőröm egy Mercedes-Benz S-osztállyal elvitt engem a reptértől a kikötőig. A valamennyi dél-olasz sztereotípiát bámulatos tökéletességgel felvonultató sofőr már azzal is kivívta az őszinte tiszteletemet, hogy eközben egy karcolást sem ejtett az öt méternél is hosszabb, közel két méter széles luxuslimuzinon („Ehhez nápolyinak kell lenni! Ilyenkor érzi az ember a forgalmat!”). A következő meglepetés akkor ért, amikor már legalább negyedórája hajtottunk veszett tempóban a kikötőben, de még mindig nem értünk el a célunkhoz. Szóval a nápolyi kikötő nem kicsi: megfordul benne évi 25 millió tonna árú, félmillió konténer, meg sok-sok ezer zűrös arc. Az S-osztály végül a gigantikus, 333 méter hosszú MSC World Europa árnyékában parkolt le, közvetlenül azelőtt, hogy palesztin-párti tüntetők megérkeztek volna. Sofőröm szerencsére nem a ránézésre is émelyítő gigahajó irányába indult el, hanem a másikba, ahol egy ahhoz képest kicsi, ám annál szebb és szerethetőbb hajó állt. A Sea Cloud Spirit.

The Grand Mediterranean Escape

De kezdhetném ott is a sztorit, hogyan kerültem a nápolyi kikötőbe. Még valamikor augusztusban keresett meg a Mercedes-Benz azzal, hogy lesz egy sajtóút, ahol egy nagyon különleges S-osztályt mutatnak be, és ahová küldhetnek újságírót. Egyet. Részleteket még nem tudnak, de érdekelne-e. Hmm, lássuk csak… Igen, érdekel! Szuper, akkor majd küldik a részleteket, mondták ők.

Néhány héttel később megérkeztek a részletek, melyek a következők voltak. Elrepülök Nápolyba, ott felszállok egy vitorlásra, amellyel – négy nap alatt, három megállóval – végighajózunk az olasz csizma szára mellett, majd kikötünk Saint-Tropez-ban, Nizzából pedig visszarepülök Budapestre. Közben pedig megmutatják nekünk, szerencséseknek a limitált szériás S-osztályt is, meg vezethetjük a Mercedes-Maybach valamennyi – három – modelljét. The Grand Mediterranean Escape – ez volt a kaland neve.

Saját életem legnagyobb irigye voltam.

A 24 karátos autó

Vagy kezdhetném a történetet az S-osztállyal is – és ígérem, nem fogom többször elkezdeni ezt a történetet. Az ominózus leplet a Róma felett lévő Civitavecchia egyik erődjében rántották le a különleges szériáról, miután meghallgattuk Vivaldi Négy évszakának egy felvonását egy, az 1700-as évek elejéről származó Stradivari hegedűről. Mindez akár kínosan modoros is lehetett volna, az előadás azonban kimondottan magabiztos és odaillő volt. Nem beszélve arról, hogy a tehetős távol-keleti vásárlóközönség mennyire kedveli a komolyzenét, de rájuk a történet egy későbbi pontján még visszatérünk.

Ha egyszerűen akarjuk összefoglalni, akkor a Maybach logós, V12 feliratú lepel alatt egy izgalmasan konfigurált Mercedes-Maybach S 680 lapult. Ha ennél jobban belemegyünk a részletekbe, akkor rájövünk, hogy azért többről van itt szó. Kezdjük mindjárt a nemesfémmel, elvégre a 24 karátos arany viszonylag ritka kiegészítője egy autónak. Nekünk, magyaroknak erről azonnal Rejtő Jenő jut eszünkbe, bár az ő főhőseinek be kellett érniük 14 karáttal, Mercedes-Maybach helyett pedig Alfa Romeóval. Esetünkben aranyból van a hátsó oszlopon lévő embléma egy része, amely az 1928-tól ’38-ig gyártott Maybach Zeppelin DS 8 emléke előtt tiszteleg. Ez volt mellesleg Daimler márka Double Six modellje után a második európai autó, amelybe V12-es motort szereltek. Most, közel egy évszázaddal később szintén alig akad ilyen autó – és bármennyire hihetetlenül hangzik is, ezek között még a közel százmillió forintos Mercedes-Maybach S 680 számít az egyik legjobb ajánlatnak. 

Az arany részletek és a végtelenbe nyúló felszereltséglista mellett a szín is igazi selling point-ja a különleges S-osztálynak. Vállövtől felfelé, illetve a kerekeknél olívazöld, vállöv alatt obszidiánfekete – hibátlan, elegáns és emlékezetes kombináció, amelynek tökéletességén tíz munkanapon át dolgoznak a sindelfingeni gyár munkatársai.

Belül nyeregbarna nappa bőr, öt kijelző és diszkréten csilingelő pezsgőspoharak – így képzelünk el egy, a klasszikus iskola elvei szerint megépített, mégis ultramodern luxusautót.

A V12 Edition szériából mindösszesen 50 darab készül, de akinek nem jutna belőle, az se búsuljon: az arany elemeket leszámítva bármikor konfigurálhat magának egy ilyet.

Go East!

Hogy kik vágynak ma egy 24 karátos luxuslimuzinra? A válasz egyértelmű: a távol-keletiek. Nem véletlenül Szöulban nyílt meg nyáron az első Mercedes-Maybach Brand Center. Dél-Koreában mostanra több mint tízezer Mercedes-Maybach tulajdonos van, a potenciális vásárlók – azaz a nagyon gazdagok – száma pedig dinamikusan nő. A tehetős ázsiaiakat olykor igen könnyű, máskor lehetetlen felismerni. Akadt olyan, aki tetőtől talpig a Chanel aktuális Cruise kollekciójába öltözött, másokról viszont kizárólag az a tény árulta el vagyoni helyzetüket, hogy őket is meghívták a hajóra. Ehhez pedig gyaníthatóan egynél több Mercedes-Maybach modellt kellett vásárolni.

Legkésőbb ezen a ponton illik elmagyarázni, mi is az a Mercedes-Maybach. Röviden: így hívják ma a luxus Mercedeseket. Kicsit hosszabban: a Maybach régen – nagyon régen – egy önálló luxusautó-márka volt, amelyet még 1960-ban vásárolt fel a Mercedes-Benz. Az ezredforduló után próbálkoztak önálló, ám erőteljesen az S-osztályra épülő modellekkel, amelyekkel mérsékelt sikert értek el (bő tíz év alatt 3321 példányt adtak el belőlük.) A Mercedes-Benz 2014-ben jelentette be, hogy a Maybach név ettől kezdve egy almárkaként működik majd, amellyel a legkülönlegesebb, kimondottan a luxuspiacra szánt modelljeiket jelölik. Ez a felállás már eredményesnek bizonyult, jelenleg pedig három különböző Mercedes-Maybach modell – a GLS szabadidőautó, az S-osztály luxuslimuzin és az SL roadster – közül lehet választani. 

Navigare necesse est

Tartozom egy vallomással: imádok hajózni. Ha hajóra száll az ember, biztos lehet benne, hogy egy kaland előszobájában áll, a Sea Cloud Spirit fedélzetére lépve pedig afelől sem lehet kétsége, hogy ez a kaland lényegesen emlékezetesebb lesz egy Szántód-Tihany útnál.

A kisebb méretű luxushajós utazások összehasonlíthatatlanul nagyobb élményt kínálnak, mint a nagyváros-méretű, bődületesen szennyező és pazarló óriáshajók, persze más célközönségnek is szólnak.

Montenegrói kapitánya szerint a Sea Cloud Spirit a legszebb hajó a világon, és kapitányi elfogultság ide, vagy oda, jóérzésű ember ezzel nem is vitatkozik. 138 méteres hosszával elég nagy ahhoz, hogy a hullámok már ne dobálják úton-útfélen, de még elég kompakt méretű ahhoz, hogy legkésőbb a második napra kiismerje magát rajta az ember. A luxus itt korántsem csak magában a hajóban, hanem a szolgáltatásokban is keresendő. Az ételek választéka és ízvilága elképesztő, az edzőterem tökéletesen felszerelt, a filippínó személyzet pedig már-már zavarba ejtően kedves és előzékeny. Persze mint minden jóhoz az életben, ehhez is könnyű hozzászokni.

A harmadik napon La Speziában kötöttünk ki, ahol a kikötőtől nem messze a Mercedes-Maybach teljes flottája várta, hogy kipróbáljuk őket. Habár a turista főszezont ekkorra már magunk mögött hagytuk, így a forgalom nem volt vészes, a Cinque Terre szűk, kacskaringós utakkal tarkított vidéke így is sokkal inkább az 500-as Fiatokra, mint a gyakran öt méternél is hosszabb Mercedes-Maybach-okra lett méretezve. Ehhez képest mindhárom modell kellemes meglepetés volt, nem kis részben hátsókerék-kormányzásuknak köszönhetően. A vezetés előtt többször hangsúlyozták, hogy ez most egy úgynevezett pleasure drive, vagyis egy könnyed vezetés lesz, amelyben a rajtprogram próbálgatása helyett a kilátásban kell gyönyörködni. Erre a legjobb célszerszám toronymagasan az SL modell volt, amelynek vászontetejét egy pillanatig sem jutott eszébe felhúzni senkinek. Ez a leginkább hedonista választás valamennyi Mercedes-Maybach közül, amelynek hosszan nyújtózó motorházteteje alatt egy 585 lóerős V8-as szolgáltatja a szükségesnél minimum két nagyságrenddel több erőt. Kétség sem férhet hozzá: az SL a gazdagok és szépek tökéletes választása Palm Springs-től a Côte d’Azur-ig.

A Louis Vuittontól a Mercedes-Maybachig

A Monogram Series már sokkal inkább ízlés kérdése. Ezt választva nem csak, hogy szigorúan kétszemélyes lesz az SL, de összesen 835 (!!!) darab logó is kerül rá. A hűtőmaszk, a motorháztető, a szövettető – a Monogram Series esetében mind-mind Mercedes-Maybach logótól pöttyös. (A motorháztető feláras: ezt további 3,2 millió forintba kerül összelogózni.) Megosztó választás, ugyanakkor ha a Louis Vuittontól a Gucciig imádják a vevők a logós ruhadarabokat és kiegészítőket, akkor ugyanezek a vevők alighanem a hasonló elvek mentén megálmodott Mercedes-Maybachért is rajongani fognak. A visszajelzések alapján mindenesetre a németeknél sem aggódnak. Egymás mellé téve a „hagyományos” SL-t és az SL 680 Monogram Series-t pedig mindannyian látni fogjuk, miért kerül utóbbi bő 20 százalékkal, avagy 26 millió forinttal többe.

Utolsó este white party volt a hajón. Vakítóan fehér koktélruhákba öltözött nők és világos öltönyös férfiak között szlalomoztak a pincérek, miközben minden egyes fogásnál nagyobb lett a hajó vertikális kilengése.

Vihar nem jött, de hullámok igen, miközben monoton utazósebességgel haladtunk Franciaország felé. Bár nem erre gondolnánk, valójában a tengeribetegségen segít, ha nem üres a gyomrunk – a már emlegetett homár itt kapott különös jelentőséget. Meg az a gyógyszer is, amelyet tucatszám osztogattak az érzékenyebb gyomrú utasoknak.

Sail away

Reggelre valami megváltozott. Már a kabin ablakából más volt a perspektíva, a fedélzetre felérve pedig azonnal kiderült, miért: felhúzták a vitorlákat. Nem gombnyomásra, hanem kézzel, kötelekkel, mind a három árbócra. A Sea Cloud Spirit szélbe dőlve hasította a Ligur-tenger hullámait, ami egészen más élmény volt, mint az addigi motoros pöfögés. Nehéz megmagyarázni, pontosan mi is van a dagadó hófehér vitorlák látványában, ami mosolyra húzza az emberek száját, de hogy ez megvan bennük, az a fedélzeten összegyűlt arcok láttán nem kérdés – származzanak ők bárhonnan, vagy legyen bármekkora vagyonuk is.

A Sea Cloud Spiritet végül az egyik mentőcsónakkal hagytuk el. Szó sincs semmilyen drámáról, csupán ezzel vittek ki minket a partra a hajóról, miután az horgonyt vetett a Saint-Tropez-i öbölben. A The Grand Mediterranean Escape utolsó hivatalos programpontja ugyanis egy laza levezetés volt a Maybach x Bagatelle Beach Clubban. Miután kikértem egy italt és elfáradtam a Maybach logós pingpongasztalon zajló vérre menő pingpong partikban, lesétáltam a partra. Bár már az őszben jártunk, a nap még melegen sütött, és a tenger is őrizte a forró nyári napok emlékét. A nadrágom térdig feltűrve besétáltam a hullámok közé, majd a horizonton legeltetve a szemem egyszer csak feltűnt a távolban egy háromárbócos vitorlás. Igen, a Sea Cloud Spirit volt az. Ez pedig ismét eszembe juttatta Coco Chanel közhelyesre koptatott mondását, miszerint az életben a legjobb dolgok ingyenesek, a második legjobbért ellenben nagyon sokat kell fizetni. Ha ebben a felállásban az őszi Côte d’Azur élménye az első, a Mercedes-Maybach jó okkal lehet a második.