Megöltem a legjobb barátomat, bedrogozva hibáztam

Utálom, amit tettem, és sosem fogom megbocsátani magamnak, amit nem tettem meg. Eszembe jutott, hogy véget vetek az egésznek, de megérdemlem, hogy szenvedjek - a brit Elle egyik olvasójának története.

Senki sem tudja, miért távozott Scarlett aznap este egyedül, részegen az autójával. Vagyis engem kivéve. Amióta az eszemet tudom, barátok voltunk, szomszédokként nőttünk fel egy álmos kisvárosban a déli parton. Az ajtónk mindig nyitva állt egymás előtt, a szüleink tudták, ahol egyikünk van, ott lesz a másik is.

Egyke vagyok, de Scarlettel a szomszédban mindig azt mondtam, van egy nővérem. Nagyon különbözőek voltunk, gyakran éreztem magam az árnyékában. Az emberek felvillanyozódtak a jelenlétében, szinte sugároztak, ami sosem történt meg, amikor én léptem be az ajtón. Csinos volt és elragadó, egy igazi szabad lélek. Ahogy idősebbek lettünk, csillogó lányból olyan fiatal nővé érett, aki után futott minden srác. Míg legtöbben csak végigsétálunk az életünkön, Scarlett táncolt benne.

A különbözőségünk sosem állt a barátságunk útjába, tökéletesen kiegészítettük egymást. De ha mások is megjelentek a színen, láthatatlanná váltam.

Külön utakon

Miután évekig elválaszthatatlanok voltunk, az egyetem alatt külön utakon jártunk. Én Leedsben tanultam, Scarlett pedig délen maradt, Bournemouthban.

Az életem ekkor gyökeresen megváltozott. Rátaláltam a drogokra. Vagyis azok találtak rám. Tele volt velük minden: ketamin, válium, gomba… mindenféle kábítószer. Amikor be voltam tépve, trippeltem vagy a testemen kívül jártam, csodálatosnak éreztem magam. Különösen az ecstasyba szerettem bele. Amikor rajta voltam a szeren, Scarlettnek éreztem magam – a szép emberek egyikének.

A drogokkal együtt új baráti társaságra tettem szert, akikkel a bulizás tartott össze bennünket. De amíg én mélyen voltam az önismereti utazásomban, Scarlett szenvedett. Az édesapja súlyos rákos beteg volt, így szinte minden hétvégét otthon töltött, kimaradt a gólyahéten kialakult kötelékekből, és minden másból. Ráadásul Bournemouth közel sem volt olyan vad, mint Leeds, szóval ő sosem kóstolt bele ebbe a hedonista kísérletezésbe. Viszont volt egy pasija.

Az első év karácsonyán találkoztam vele, és abba sem hagytuk a beszélgetést. Egyértelműnek tűnt, miért szereti annyira: Nate elbűvölő volt. Szőke loknik, zöld szemek és tökéletesen elhelyezett szeplők. Emellett édes volt és nagyon szégyenlős, egyáltalán nem illett Scarletthez.

A barátnőm a következő hat hónapot azzal töltötte, hogy képernyőfotók küldésével tartott képben élete új nagy szerelmével kapcsolatban, én pedig cserébe őrült videókat küldtem neki a rave és házibulikról. Ő sosem próbált még drogokat, és tudtam, az új személyiségem kényelmetlen helyzetbe hozza, de nem érdekelt. Jólesett úttörőnek lenni valamiben, végre én voltam a középpontban, nekem volt izgalmas az életem.

Végzetes este a kőfejtőben

Amikor kitört a nyári szünet, néhány egyetemi barátommal úgy döntöttünk, délre megyünk egy hétvégére, és bulit rendezünk egy használaton kívüli kőfejtőben, nem messze onnan, ahol a szüleim éltek. Gyerekként sokat jártunk oda Scarlettel, játszottunk és a jövőnket tervezgettük. Ezúttal viszont valami egészen mást találtam ki. Ez nem csak egy indok volt arra, hogy betépjek, meghívtam egy csomó helyi fiatalt meg régi iskolatársamat, és alig vártam, hogy megmutassan nekik az új önmagam, akinek DJ haverjai vannak, és csupa A kategóriás emberrel lóg.

Scarlett és Nate is készültek a bulira. Addigra biztossá vált, hogy a lány apja haldoklik, és miután már annyi ideje ápolta, nagy szüksége volt arra, hogy kiengedje a gőzt.

Elterjedt a rave híre, és rengetegen jöttek. Több mint 100 test táncolt a hatalmas hangszórókból dübörgő minimálzenére.
Felkészültem érkeztem. A táskámban vagy 40 tablettával, néhány száz fontot érő kokainnal és végtelen K.-val. A pultok mögött több száz nevetőgáz-palackot rejtegettem az afterpartyra. Felhalmoztam mindent, így bőven volt mit megosztanom, de őszintén szólva, a kábítószer-függőség addigra eluralkodott rajtam. Egyedül is használtam a szereket öngyógyításra, és hogy megszüntessem az elégtelenség kellemetlen érzését.

Megláttam Scarlettet és Nate-et a bárnál, mindketten részegnek tűntek. Amikor Nate mosdóba ment, meglestem. Tudtam, hogy érdeklik a drogok, és le akartam nyűgözni. Oké, tetszett nekem, és reménykedtem benne, hogy elmélyíthetjük a korábban kialakult kapcsolatunkat – ennek pedig nincs jobb módja, mint hogy együtt becuccozunk. Az agyam egy rejtett zugában tudtam, hogy ha Nate drogozni fog, az feszültséget generál közte és Scarlett között.

Egy pirulát ajánlottam Nate-nek, ő pedig elég részeg volt ahhoz, hogy kérdés nélkül elfogadja. Visszatért Scarlett, és ami azután történt, kissé homályos. Az egyik pillanatban – Nate-tel és Scarlettel együtt – táncoltunk, a következőben a fiú és én kiváltunk a csoportból. Nagyon sietett. Kivittem a helyről, hogy friss levegőhöz jusson. Lefeküdt a fűre, becsukta a szemét, álom és ébrenlét között ingadozott.

Abban a pillanatban úgy éreztem, az a sorsunk, hogy együtt legyünk, szóval föléhajoltam, és megcsókoltam. Hirtelen nem voltam láthatatlan, én voltam az a lány. Egy pillanatig Scarlett

Az álmodozásomat sírás törte meg. Ahogy a valóság betört a fantáziámba, Scarlettet láttam magam előtt. Elborzadva bámult rám, próbálta felfogni, mi történik. Én igyekeztem mondani valamit, de semmi sem jött ki a számon (a ketamin hatása). Nate ki volt ütve.

Scarlett belenyúlt a táskájába, kivette a kocsikulcsot, majd rámöntötte a táska tartalmát, az italával együtt. Én viszont túlságosan mélyen voltam a ketamin okozta érzésben, hogy érdekeljen. Amikor kitisztultam, Nate elment, és a rendőrség helyszínelt.

Együtt élni a bűntudattal

Senki sem élt volna túl ekkora ütközést, mondták a hatóságok. Scarlett beleütközött egy fába körülbelül egy mérföldre a buli helyszínétől. Azonnal meghalt. A családjaink összetörtek. A bánatban egyesültek, és egyként gyászoltak. A szülei fájdalma, ahogy zokogtak, szíven ütött. Az apja nem sokkal később meghalt.

A kezdeti sokk után azonnal jöttek a kérdések. Miért ment el a buliról? Látta őt bárki elindulni? Miért nem Nate-tel volt? Játszottam a hülyét. Sőt, én is feltettem a kérdéseket, hogy úgy tűnjön, én is válaszokat keresek. Nate-tel tartottuk a távolságot. Annak ellenére, hogy magán kívül volt, amikor Scarlett elment, biztos vagyok benne, hogy tudja, történt valami közöttünk. A temetésen borzalmasan éreztem magam. Végig amiatt rettegtem, hogy az embereknek feltűnő lesz, ha kerüljük egymást. Azután sosem láttam többet.

Mi a francot csináltam? Ki voltam ütve, de láttam, hogy felkapja a kocsikulcsot. Még csak bocsánatot sem kértem, nemhogy megpróbáltam volna megállítani.

Ennek már öt éve, de azóta sem éltem igazán. A fejem tele van mi lett volna, ha gondolatokkal, meg miértekkel, és nem tudom kiverni a fejemből az arcát. Abbahagytam az egyetemet a baleset utáni évben, és most szürke, elszigetelt életet élek Londonban. A városban könnyebb névtelennek maradni. Sikerült szereznem egy recepciós állást egy fogorvosi rendelőben: ironikus, hiszen nehezemre esik mosolyogni, de azt hiszem, ma már jól tudom színlelni.

Drogokon élek (csak most receptre kaphatókon), amik kezelik a szorongásomat és a depressziómat. Mielőtt megkérdeznétek, igen, a terápiát is próbáltam. Mind azt mondta, nem az én hibám volt, de hát ezt kellett mondaniuk, nem igaz? Utálom, amit tettem, és sosem fogom megbocsátani magamnak, amit nem tettem meg. Eszembe jutott, hogy véget vetek az egésznek, de megérdemlem, hogy szenvedjek. A bűntudat az egyetlen igaz barátom, és sosem hagyom cserben.

Elle/UK