Barátságban az erő: mini rituálék, amikkel megerősíthetitek a kapcsolatot

Téves gondolat, hogy ami már biztos, azon nem kell dolgozni. A kapcsolatok nem attól maradnak tartósak, hogy egyszer erősek voltak, hanem attól, hogy újra és újra visszatérünk hozzájuk, ápoljuk őket. A barátság akkor növekszik, ha helyet kap a napjainkban, nem csak az ünnepi alkalmakban vagy a ritka találkozásokban. 

A barátságot nem lehet automatizálni. Csak akkor marad tartó, ha időről időre tápláljuk olyan gesztusokkal, amelyekben van figyelem, kíváncsiság és valódi jelenlét. Erre adunk tippeket ebben az írásban. 

Napi rituálék a tartós barátságért 

A rendszeresség biztonságot ad, és ha valami minden nap ismétlődik, az lassan a kapcsolat alapjává válik. Lehet ez egy reggeli üzenet, ami nem több egy jelzésnél, hogy gondolunk a másikra. Lehet egy esti összefoglaló pár mondatban, vagy egy gyors telefon, amikor úton vagyunk valahová. A napi rituálékban az a lényeg, hogy nem nagy időbefektetések, hanem rövid kapcsolódások. A bevált szokások mellett érdemes néha új témákat is beemelni.

Mi tett boldoggá a találkozó során? Mit tanultunk egymásról az elmúlt héten? Milyen rövid távú célt tűznénk ki közösen?

Nemcsak információt adunk át ilyenkor, hanem saját belső világunkból is felkínálunk egy szeletet. Így nem csak tudunk egymásról, hanem értjük is egymást.

Heti érintkezési pontok

A hét ritmusában több terünk van a lassabb kapcsolódásra. Egy kávé egy közeli helyen, egy rövid séta munka után, egy délután, amikor sorra vesszük, mi változott bennünk az utóbbi időben. Ha ritkábban találkozunk személyesen, elég lehet egy hosszabb telefonhívás, vagy egy közös program tervezése is. A heti figyelem mindig emlékeztet arra, hogy a kapcsolat nem valami, amit magától értetődőnek veszünk, hanem fontos alappillér. A hosszabb beszélgetések lehetőséget adnak mélyebb témákra is.

Mit szeretnénk a következő hónapokban? Mi nehéz most, ami kimondatlan maradt? Miben fejlődtünk, mi az, amiben támogatást várunk egymástól?

A barátság akkor erős, ha tud teret adni a bizonytalanságnak és az örömnek is.

szándék és jelenlét

Nem a forma számít, hanem a tartalom. Egy kapcsolat értéke azon múlik, hogy a figyelem őszinte-e. Lehet az bármilyen program, ha ott van mögötte a szándék, hogy kapcsolódni akarunk, akkor bármelyik rituálé érték lesz.

A közösen fenntartott szokások olyanok, mint a gerenda egy házban: sokszor nem látszanak, de megtartják az egészet. A barátság akkor tartós, ha nem csak ünnepekkor, vagy fenálló problémák esetén keressük egymást, hanem akkor is, amikor semmi különös nem történik. Ettől válik élővé, nem ünneppé, nem kivétellé, hanem természetes részünkké. Kapcsolatot ápolni egyszerűbb, mint újrateremteni. Ha van két perc reggel és tíz perc este, már tettünk valamit a kötődésért. A hét ritmusában találni egy órát vagy fél délutánt pedig olyan, mintha újra alapoktól kezdve építenénk fel a közelséget. A barátság nem igényel nagy szavakat, csak következetes jelenlétet. Ha ez megvan, minden más szinte magától érkezik.