A légiutas-kísérők ezzel a titkos jelkóddal különböztetik meg a jó és a rossz utasokat

Beszédes elnevezésekkel üzennek egymásnak a fedélzeten a légiutas-kísérők.

Bár a sok utazás miatt sokan irigylik őket, a légiutas-kísérők munkája igen sokrétű és a legkevésbé sem egyszerű hivatás. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy minden körülmények között meg kell őrizniük nyugalmukat és vidámságukat – még akkor is, ha erre az utasok nem feltétlenül adnak okot.

Épp ezért a légikisasszonyok és -urak kifejlesztettek egy titkos nyelvezetet, amelynek segítségével anélkül tudnának kommunikálni egymással a fedélzeten, hogy az az utasok tudomására jutna.

A brit The Sun napilapnak egy névtelenségbe burkolózó légiutas-kísérő árulta el, hogy milyen kódnevekkel illetik a jó és a rossz utasokat.

Így jeleznek egymás között a légiutas-kísérők

Először is: amikor a személyzet tagjai egy konkrét utasról váltanak szót, akkor nem a nevét használják (hiszen ezt sok esetben nem is tudják), hanem az ülésszámát. Ám hogy ne legyen annyira egyértelmű a helyzet a külső hallgatóságnak, ehhez is kódokat használnak: ha például valaki a 13D ülésen foglal helyet, akkor Delta 13-ként említik őt a légiutas-kísérők.

A „jó”, azaz a nem problémás, kedves utasokat sokszor csak Bob-nak nevezik, ez a „Best on Board”, azaz a legjobb a fedélzeten kifejezés rövidítése. Ezzel ellentétben a „rossz”, azaz a problémás vagy nem szimpatikus utasokat gyakran Philip-ként emlegetik. Ez a kicsit sem hízelgő „Passenger I’d Like to Punch”, azaz utas, akit szívesen megütnék kifejezésből ered.

A légiutas-kísérő azt is elárulta, ezt a gúnynevet könnyű kiérdemelni például azzal, ha valaki indokolatlanul sokat használja a személyzethívó gombot. Különösen akkor ugranak erre a légikísérők, amikor éppen ételt vagy italt szolgálnak fel a repülőgépen, hiszen ilyenkor nagyon nehezen tudnak közlekedni a sorok között.

Via