„Japánban nehéz volt egy nőnek anyagilag önálló életet kialakítania”

Szerelmek és szerelemprojektek, gyerekek, válások, munkás nyugdíjas évek. Women of Hungary sorozatunkban annak jártunk utána, mi határozza meg a Magyarországon élő nők mindennapjait, mire vágynak, mire büszkék, mit csinálnának másképp? Következzen Sato Noriko japánnyelv-tanár portréja Budapestről.

Tavaly január óta vagyok nyugdíjas, de továbbra is heti több napot dolgozom a Budapesti Gazdasági Egyetemen, ahol japán nyelvet és nemzetközi gazdálkodási szaknyelvet tanítok interkulturális szemszögből. Emellett a két ország közötti kapcsolatokról, a japán történelemről is tartok előadást és interkulturális kommunikációs tréninget is, mert fontos számomra, hogy azt a pluszt, amit itt Magyarországon az én japánságom jelent, át tudjam adni a hallgatóknak. Nemzetközi kapcsolatokat tanultam Japánban, majd egy doktori program keretében kerültem Magyarországra bő 40 éve, végül az ELTE-n szereztem a PhD-fokozatot nyelvtudományból. Gyerekeim már itt születtek. Japánban a hetvenes években még hatalmas szakadék volt a férfiak és a nők számára elérhető lehetőségek és fizetés között, önálló, pláne anyagilag önálló életet nagyon nehéz volt egy nőnek kialakítania. Akkor többek között az is vonzott Magyarországra, hogy itt valamivel jobb volt a helyzet, ráadásul a nők munka melletti gyermekvállalásának különlegesen kedvezőek voltak a feltételei. A különbség azóta csökkent, de a japán társadalom még ma is sok szempontból hihetetlenül konzervatív, és a változásoknak több évtizednyi idő kell.

Fiatal anyaként sokszor okozott bennem feszültséget, hogy hogyan hangoljam össze az anyaságot és a hivatást. Mindenkinek van egy elképzelése arról, milyen a tökéletes anya, milyen a tökéletes munkaerő, a tökéletes háziasszony. Visszatekintve úgy érzem, nem csináltam tökéletesen, mert valahogy mindig túl erős volt bennem a kötelességtudat, és úgy voltam vele, hogy a munkát nem lehet lemondani, nem sikerült minden fronton a maximumot adnom. 2013-ban meghalt a férjem, a fiam révén már van egy 10 éves unokám, aki mellett igyekszem pótolni, amit anyaként esetleg elmulasztottam. De azt hiszem, nagyszülőként sem vagyok tökéletes, mert ma is sok minden viszi el a figyelmemet, ha van szabadidőm, akkor is szívesen olvasok szakmai cikkeket, engem ma is a munkám foglalkoztat elsősorban, és bár a járványos helyzetben ez kicsit kevesebb lett, nagyon szeretek klasszikus zenei koncertre, hangversenyre járni. Élvezem, hogy Budapesten élek, gyönyörűnek látom az Andrássy utat, a lakásból pont Budapest szimbólumára, a Dunára látok.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.