„Ez nem a te tested, nem a te babád, úgyhogy fogd be!”

Az éppen második gyermekével várandós plus-size szupermodellel az anyaságról, a terhességgel járó testi változásokról és a fenntartható ékszerekről beszélgettünk.

Nyár elején az egész világot meglepte, amikor Ashley Graham bejelentette második várandósságát. Másfél évvel azután, hogy életet adott kisfiának, Isaacnek, a 33 éves modell és párja, Justin Ervin újra szülői örömök elé néz.

Mindeközben a plus-size szupermodell – aki mindig is tudatában volt annak, hogy milyen világban neveli fel gyermekeit, és olyan kérdésekben is nyíltan beszél, mint a rasszizmus és a testbizalom – lett a Pandora Brilliance kollekciójának arca, amely nemcsak szén-dioxid-semlegesnek minősül, de laboratóriumban növesztett gyémántokat is tartalmaz, amelyek sokkal fenntarthatóbbak, mint a hagyományosan bányászott társaik.

Az Elle újságírója arról kérdezte Ashleyt, milyen ékszereket fognak tőle örökölni a gyerekei, mi a legjobb tanácsa az újdonsült édesanyáknak, és mivel lepte meg magát az első szülése után.

Elle: Mely darabok a kedvenceid a Pandora Brilliance kollekcióból?

Ashley Graham: Én fülbevalós lány vagyok. Azt hiszem, 17 vagy 18 lyuk van csak a fülemben – fülbevalókban alszom, edzek, ezekben élem a nappali anyai és az éjszakai randizós életet. Úgy érzem, hogy mindegyik nagyszerű, mert kedved szerint kombinálhatod őket. Szóval őszintén szólva, bármelyik fülbevaló lehetne a kedvencem.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A S H L E Y G R A H A M (@ashleygraham) által megosztott bejegyzés

Elle: Miért fontos neked a laboratóriumban „növesztett” gyémántok fenntarthatósága?

A.G.: Soha nem gondoltam a gyémántokra fenntarthatósági szempontból, amíg a Pandora fel nem hívott, de úgy gondolom, ez egy remek módja annak, hogy nagy változást érjünk el, és hogy felelősségteljesen építsünk egy jobb jövőt a gyermekeink számára.

Mindeközben ez egy egyszerű, megfizethető váltás – ugyanúgy elegánsnak és gyönyörűnek érzem magam a fenntartható laboratóriumban előállított, szén-dioxid-semleges tanúsítvánnyal rendelkező termékek viselésével.

Elle: Melyik a legbecsesebb ékszered?

A.G.: Egyértelműen a jegygyűrűm. Amikor Justin megkérte a kezemet, csak egy szem gyémánt volt egy matt arany karikán. Aztán az esküvő napján egy kis gyémántfüzérrel egészítette ki. Most már minden ötödik évben egy extra gyémántot tesz rá.

Amikor évfordulónk van, azt mondjuk: ez egy újabb győztes év, megcsináltuk. A válási arányok olyan magasak a világon, és mi tényleg azért küzdünk, hogy boldog házasságunk legyen.

Azt mondtam: „Ötévente nagyobb ünneplést kellene tartanunk.” Az én ötletem volt a gyűrű kiegészítése, az övé pedig, hogy repüljünk el valahova, mondjuk a Seychelle-szigetekre vagy ilyesmi. Mindkettőt megvalósítottuk.

Elle: Milyen ékszereket fognak tőled örökölni a gyerekek?

A.G.: Amikor először randiztunk, Justin adott nekem egy gyűrűt, amit „a jelentőség gyűrűjének” nevezett. Még nem kérte meg a kezemet, de azt üzente vele, hogy mennyire fontos a kapcsolatunk. Ez volt az első gyűrű, amelyet az édesapja adott az édesanyjának. Ő pedig eltette neki, hogy majd a leendő feleségének adja. Ezt mindenképpen elteszem majd én is, hogy odaadjam Isaacnek, amikor találkozik az igazival. Ha akarja.

Elle: Mi az álláspontod a szülés utáni ajándékokról?

A.G.: Mikor megkérdeztem Justintól, hogy kapok-e tőle push ajándékot (az angol nyelvben így nevezik a szülés utáni ajándékokat – a szerk.), fogalma sem volt róla, hogy mi az. Így inkább vettem magamnak egy drága táskát. Azt mondta: „Amit csak kell, hogy meglepd saját magad.” Szóval ezt tettem. Vettem magamnak egy drága táskát, mint a saját ajándékomat. Akárhányszor ránézek erre a Chanel táskára, nagyon nagyra értékelem. Kiszabadít az anyaság egyetlen címkéjéből.

Elle: Miben különbözik a második terhességed az elsőtől?

A.G.: Nem vagyok olyan jó formában, mint Isaacnél. Nem edzek annyit, sokkal többet eszem, sokkal többet alszom, egy gyerek után futok, és amikor ő szundikál, akkor én is szundikálok. De sokkal gyorsabban telik, amiről hallottam, hogy meg fog történni, szóval hálás vagyok ezért.

Elle: Hogyan találtál rá az otthonszülésre?

A.G.: Őszintén szólva, az otthonszülés a létező legjobb élmény. Mesés élményben volt részem. És újra otthon fogom csinálni. Tudom, mire számíthatok: nagy fájdalommal jár, és nagy elszántságot és összpontosítást igényel.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A S H L E Y G R A H A M (@ashleygraham) által megosztott bejegyzés

Elle: Mi a legjobb tanács, amit az anyává válással kapcsolatban kaptál?

A.G.: Anyukám két tanácsot adott nekem – mert az anyák ezt teszik, és joguk van hozzá. Az első, ami mindig is megragadt bennem, az a „mama tudja a legjobban.” Ha valaha is arra gondolok, hogy „nem tudom, mit tegyek”, emlékeztetem magamat, hogy én tudom, mi a legjobb a gyerekemnek. Legyen szó akár arról, hogy felhívok egy barátot vagy Google-keresést indítok vagy magamtól kitalálom, az a legjobb válasz.

És a másik tanács: annak idején mondtam neki, hogy szeretném, ha ott lenne velem, hogy segítsen a babával, amikor megérkezik, mire ő azt mondta: „Nem, nem hiszem, hogy ott kellene lennem. Szerintem előbb pár hetet egyedül kellene töltened vele.” Erre én: „Megőrültél? Nem tudom, mit kell csinálni. Nincs hozzá kézikönyv.” Erre ő: „Majd kitalálod. De nem én akarom megmondani, hogyan kell büfiztetni, etetni, pelenkázni. Majd ő megmondja.”

Még másfél évvel később is hálás vagyok neki, amiért ezt mondta, mert Justin és én két hétig anélkül kötődhettünk Isaachez, hogy más családtagok, hangok vagy zajok megmondták volna, mit tegyünk. És olyan varázslatos volt, hogy az első heteket együtt töltöttük vele.

Elle: Hogyan kezeled az anyák megszégyenítését az interneten?

A.G.: Őszintén szólva nem érdekel. Ez nem a te gyereked, nem a te tested, nem a te babád, úgyhogy fogd be! Nekem határozottan kijutott belőle, és úgy gondolom, hogy ez káros és csúnya. Fenntartja a megosztottság kultúráját, és azt, hogy ki a jobb és ki a rosszabb. Anyaként mindannyian együtt vagyunk ebben, mindannyian a legjobbat próbáljuk kihozni magunkból. Mindannyian próbáljuk átvészelni az életet, életben tartani a gyerekeinket, és a lehető legjobb életet élni, amit csak tudunk nekik biztosítani.

Elle: Küzdöttél a megváltozott testeddel a terhességed alatt?

A.G.: 100%-ban, olyan, mintha egy idegen venné át az irányítást, és neked nincs beleszólásod. De a helyzet az, hogy Isaac-kel megtanultam, hogy a testem változik, és örökre megváltozni, pont.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A S H L E Y G R A H A M (@ashleygraham) által megosztott bejegyzés

Folyton emlékeztetnem kell magam arra, hogy én teremtettem egy életet, és nincs annál jobb dolog, mint amikor egy kis ember növekszik benned. Szóval, ha ennek a következményei extra striák, megereszkedett bőr és több pluszkiló a testemen, hát legyen. De hadd mondjak valamit, ez egy folyamat mindennap. Én sem úgy ébredek fel, hogy mindig így érzem magam.

Elle: Féltél már a kismamák munkahelyi diszkriminációjától?

A.G.: Nagyon izgatott lettem, és azonnal el akartam mondani a világnak, amikor terhes lettem, de nem akarod, hogy az emberek azt gondolják, nem tudsz valamit megcsinálni, csak mert terhes vagy. És én ezt nagyon utálom – az, hogy terhes vagyok, nem jelenti azt, hogy nem tudok valamit megcsinálni. Lehet, hogy egy kicsit fáradtabb vagyok, lehet, hogy ok nélkül sírva fakadok a szemed láttára, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudom elvégezni a munkámat.

Elle: Te mennyit sírtál?

A.G.: Őszintén szólva, még a közösségi médiára sem tudok felmenni. Tegnap láttam egy videót egy anyukáról, aki arról beszélt, hogy mennyire küzd az első terhességével, és én is sírni kezdtem vele együtt. Arra gondoltam: „Ashley, szedd össze magad.” Ó, és tegnap este megnéztem a Wonder Boy című filmet Olivier Rousteingről, a Balmain divatház kreatív igazgatójáról – végigbömböltem.

Elle: Milyen tanácsot adnál a dolgozó anyáknak?

A.G.: Legyél elnéző magaddal, miután megszületett a baba. Annyi terved lehet arról, hogy azonnal vissza akarsz menni dolgozni, vagy épp nem akarsz visszamenni dolgozni, és csak adj időt magadnak a döntés meghozatalára.

Emellett állíts fel egy rendszert arra vonatkozóan, hogyan szeretnél táplálkozni, miután a baba megérkezett. Ezt most még nem tudod kitalálni, mert nem tudod, mit fog csinálni a baba. Persze, jelölj ki egy előzetes irányvonalat, de ne legyenek szigorú elképzeléseid a jövőre nézve.

Forrás: Elle