Lehetne két életed? Anne Hathaway megmutatja – maximalista és minimalista

Mi lenne, ha nem kellene választanod a kevesebb és a több között? Ha lehetnél egyszerre az, aki szereti a rétegeket, a történeteket, a tárgyak melegségét – és az is, aki vágyik a csendre, az üres felületekre, a mentális térre. Anne Hathaway két otthona pontosan ezt a kettősséget mutatja meg: nem stílustrendként, hanem élethelyzetként. És ettől válik igazán felszabadítóvá.

Könnyű rásütni valakire egy stíluscímkét. Minimalista. Maximalista. Klasszikus. Bohém. A designvilág – akárcsak a divat vagy a popkultúra – szereti az egyszerű kategóriákat, mert gyorsan érthetők. Csakhogy az élet ritkán ilyen egyértelmű. Anne Hathaway otthonai pontosan erre emlékeztetnek: a személyes tér nem identitáscímke, hanem válasz az aktuális élethelyzetre.

Az Az ördög Pradát visel színésznőjének két  ikonikus otthona szinte egymás ellentéte. A kaliforniai Ojai-ban álló, mesebeli faház tudatosan vállalt maximalista világ, míg a New York-i Upper West Side-on található pied-à-terre a letisztult minimalizmus esszenciája. Két teljesen eltérő tér – mégis ugyanaz az ember lakja őket.

Lehetsz is-is

A belsőépítészet gyakran azt sugallja, választanod kell. Vagy a kevesebb több elvét követed, vagy mindent beleadsz: színeket, mintákat, tárgyakat, történeteket. Anne Hathaway példája azonban mást mutat. Nem stílus-következetlenségről van szó, hanem tudatos döntésről.

A két otthon két külön szükségletre válaszol. Kalifornia a lassulásról, a természet közelségéről, az érzelmi rétegekről szól. New York a fókuszról, a tisztaságról és a mentális tér felszabadításáról. Nem trendekről, hanem állapotokról.

A kaliforniai faház – maximalizmus mesekönyvbe csomagolva

Anne Hathaway leghíresebb otthona a kaliforniai Ojai-ban található faház, amit még 1906-ban tervezett Myron Hunt és Elmer Grey. Az épület a kaliforniai Arts and Crafts mozgalom és a svájci alpesi faházépítészet romantikus keveréke – inkább tűnik egy Grimm-meséből kilépett háznak, mint egy hollywoodi sztár rezidenciájának.

A belső tereket Pamela Shamshiri, a Studio Shamshiri alapítója álmodta újra. A koncepció nem a múzeumi tökéletesség volt, hanem egy mélyen lakott, történetekkel teli otthon megteremtése.

Színek, rétegek, emlékek

A maximalista enteriőr gazdag pasztell- és földszínekből építkezik, amik finoman ellensúlyozzák az eredeti, sötét fa szerkezeteket. Vintage bútorok, egyedi textilek és eklektikus tárgyak utalnak filmre, designra, utazásra – minden darabnak története van, vagy legalábbis úgy hat.

A tér gondosan komponált, mégsem steril. Olyan környezet, ahol természetes, ha egy könyv az asztalon marad, vagy egy takaró kissé félrecsúszik. A maximalizmus itt nem túlzás, hanem érzelmi gazdagság.

A konyha mint narratív tér

A faház szíve egyértelműen a konyha, amelyet Shamshiri teljesen újragondolt. Nem pusztán funkcionális helyiség, hanem valódi közösségi tér.

Tapétázott reggeli sarok, alpesi hangulatú főzőrész, puha zöld szekrények, fenyő burkolatok és nyitott polcok határozzák meg az összképet. A nyitott polc – a maximalizmus egyik alapeleme – itt nem rendetlenséget jelent, hanem tudatos önkifejezést. Ez a konyha nem elrejti az életet, hanem megmutatja.

A New York-i pied-à-terre – minimalista menedék a város felett

A másik véglet Anne Upper West Side-i lakása, amely egy 1900-as évek elején épült georgiánus kúria tetején helyezkedik el. A két hálószobás penthouse-t a színésznő a Gramercy Design butikstúdióval közösen alakította át, teljesen más szemlélettel, mint a kaliforniai házat.

Itt a tér felszabadítása volt a cél. Nyitott alaprajz, tetőablakok, francia ajtók, sok természetes fény és levegő. A történelmi részletek finoman simulnak bele a kortárs, visszafogott esztétikába.

A láthatatlan konyha, mint városi luxus

A New York-i lakás egyik legizgalmasabb eleme a konyha, ami szinte eltűnik a térben. Fogantyú nélküli, beépített szekrények, egységes felületek, semleges tónusok – használaton kívül a konyha háttérbe húzódik.

Ez a láthatatlan konyha koncepció tökéletesen illik a minimalista városi élethez. Nem uralja a teret, hanem kiszolgálja, galériaszerű nyugalmat teremtve, ahol a figyelem a fényre, az arányokra és a csendre irányul.

Két otthon, egy szemlélet

Első pillantásra nehéz elhinni, hogy a kaliforniai faház és a New York-i penthouse ugyanahhoz az emberhez tartozik. A közös nevező azonban egyértelmű: a tudatosság.

Mindkét tér világos választ ad arra, mire van szükség egy adott élethelyzetben. Nem trendeket követnek, hanem érzelmi és funkcionális igényeket. Anne Hathaway otthonai azt üzenik: a stílus nem identitásbörtön.

Mit tud a jó design?

Talán azt, hogy nem kell egyetlen esztétikai zászló alá felsorakoznod. Lehetsz maximalista ott, ahol az emlékek és a történetek számítanak, és minimalista ott, ahol csendre és fókuszra vágysz. A jó design nem szabályokról szól, hanem önismeretről.

Anne Hathaway példája felszabadító: nem kell választanod a kevesebb és a több között. Ha tudatosan csinálod, valóban lehetséges mindkettő.

Via