"Nagyon motivál, ha a körülöttem lévő emberek nyitottak a változásokra és a tudásra" - interjú Vály Judittal, az Euroleasing Zrt. vezérigazgatójával

Mindig is kíváncsi volt a körülötte lévő világra, hisz benne, hogy az akadémiai tudás jó táptalaj és, hogy a világot leginkább a párbeszéd viszi előre.

Ki az, aki a legnagyobb hatással volt a személyiségedre és a munkamorálodra?

A legelső munkahelyemen Sergio Ermotti volt mentorom, aki nagyon meghatározó személyiség szakmailag, mindig jövőbe mutató gondolatokat ad és végtelenül karizmatikus. Hazai viszonylatban pedig a Gránit Bank vezetőjét, Hegedűs Évát tartom nagyon inspirálónak, többek között azért, mert nagyon sokat foglalkozik az edukációval. 

Mi ad energiát és lendületet?

A biztos, kiegyensúlyozott családi háttér és baráti kapcsolatok számomra a legfontosabbak. Nagyon sokat dolgozom, nem mindegy, hogy ezt milyen közegben teszem. A magánéletben és a munkában egyaránt meghatározó, hogy milyen a környezetem, az Euroleasing pedig szinte családként működik. Nagyon motivál, ha a körülöttem lévő emberek nyitottak a változásokra és a tudásra. 

Mi inspirál, hogy a legjobbra törekedj a munkádban? 

Szeretek emberekkel foglalkozni és szeretek különböző nézőpontokat értékelni. A munkahelyemen jelen van a szakmai párbeszéd, ahol meghallgatnak és persze én is meghallgatok másokat és integráljuk a munkánkba az elhangzottakat. Így közösen élhetjük meg a sikert, ami tényleg felemelő érzés.

Szerinted hova tart a fogyasztói társadalom? 

Két területen is látszik a változás előszele. Az egyik a gazdasági körülmények miatt kialakult egzisztenciális kérdéseket érinti, ez magas fokú tudatosságot hoz magával, egyre többen meggondolják, hogy mit vásárolnak. Erre reagálva az Euroleasingnél is sokat teszünk azért, hogy edukáljuk a kollégáinkat és ügyfeleinket, hogy hiteles információkkal segítsük őket a döntéseikben. A másik a fenntarthatóság, mint korunk nagy ügye. Kevesebbet utazunk már egy-egy megbeszélés miatt, inkább a technológiát hívjuk segítségül, amivel nem csak költségtudatos döntést hozunk, de a környezetünket is kevésbé terheljük. A rugalmasabb,  fiatalabb generációnál ez még jobban jelen van, a fiamon is látom, hogy az autó birtoklása helyett a mobilitást tartja fontosnak.

Melyek a szektorod legnagyobb kihívásai?

Tapasztalatom szerint a leginnovatívabb üzleti modellváltások az autógyártás területéről érkeznek. Az autók forgalmazásában megfigyelhető, hogy a fókusz áttevődik az online elérhetőségre - ezt alkalmazza a Tesla is. Mindenki próbálja rövidíteni az ügyfélutat, hogy a végfelhasználó minél hatékonyabban jusson el a kívánt termékig. Ez a trendváltás akarva, akaratlanul, de Magyarországot is el fogja érni. Azt, hogy ennek pontosan mi lesz a végkimenetele, nehéz megjósolni, de a folyamatok már elindultak. A lízingpiacot is ez határozza meg: a legnagyobb kihívás, hogy miként tudunk megfelelni az ügyfél kényelmi elvárásainak. Mi is egyre több fejlesztést vezetünk be, aminek köszönhetően az ügyfél online tudja kiválasztani és megvásárolni az autóinkat, megspóroljuk azt a lépést, hogy el kelljen mennie a szalonba. 

A példamutatásban hiszek, a gyermekemet is így nevelem, így élek. Ez egyfajta felelősségvállalás, küldetéstudat.

A piaci szereplők vagy a társadalom formálja jobban a portfóliótokat? 

Évről évre annyira gyorsan változnak a portfólió igények, hogy globálisan folyamatosan hatást gyakorolnak a szektorra. Mivel kis ország vagyunk, alkalmazkodnunk kell a nemzetközi trendekhez. Nagyobb országokban a társadalmi igények felől érkező változások sokkal intenzívebben és gyorsabban zajlanak le, jelenleg nálunk ez még lassabb, de hiszem, hogy idővel ez is változni fog. Nagyon sok hazai szakember dolgozik nemzetközi környezetben, így a külföldön tapasztalt igényeket behozzák a mi látóterünkbe is, amelyekre nekünk reagálnunk kell.

Meg tudsz osztani egy olyan szakmai kudarcot, amiből végül sokkal többet tanultál és profitáltál, mint akkor vesztettél?

A pályám kezdetén egy olyan gazdasági helyzet alakult ki, aminek hatására teljesen lezártak a határok és a fejlődésnek az a lehetősége, amivel a szakma kecsegtetett, hirtelen megszűnt. Ez akkor nemcsak engem, de másokat is nagyon megviselt. Új, idegen érzés volt a szakmán belül, ami rányomta a bélyegét a mindennapi munkára is. Az elmúlt években hasonló nehézségeket élhettünk meg és azt vettem észre, hogy a korábbi tapasztalataim miatt már sokkal könnyebben és tisztább fejjel tudtam venni ezeket az akadályokat. Nem azt mondom, hogy mindenkinek kötelezően meg kell egy ilyet élnie, de ha mégis így alakul, akkor az a későbbiekben csak erősebbé, tudatosabbá tudja majd tenni.

Hogyan tudod átadni a szakmai tapasztalatod a fiatalabb generációnak? 

Nagyon fontosnak tartom a párbeszédeket, hogy olyan környezetet teremtsünk, amiben ennek köszönhetően megszűnik a távolság a pozíciók között és az alá-fölé rendeltség helyett a tudásáramlás kap teret. A tanulásnak egy elementáris része az, hogy hogyan nézel szembe a kritikával, ez pedig jól alkalmazható a generációs szakadékok esetében is, mert nem csak fiatalként kell tudni tanulni az idősebbtől, de fordítva is. Ennek a kölcsönhatásában hiszek én is. Átadom a tudásom a fiataloknak, de nyitott vagyok arra, hogy az újabb generációtól tanuljak, mert ebben a gyorsan változó világban csak így tudjuk tartani a lépést és fenntartani a fejlődést.