Hogyan vesztettük el a kapcsolatot az egyik legtermészetesebb folyamattal?
"Azt hiszem, mindig is biztos voltam benne, hogy szülés közben meg fogok halni." - mondja Zsófi.
"Terhesen még el tudom képzelni magamat, de a konkrét vajúdást már képtelen vagyok. Ez a pillanat mindig is egy homályos folt volt a fejemben – az agyam sohasem engedte, hogy elképzeljem, vagy, hogy egyáltalán gondoljak rá."
A szüléstől való súlyos félelem nagyon is valóságos, még tudományos neve is van: tokofóbia.
Ez a jelenség nem egyenlő a félelemérzettel, abban az értelemben, hogy a fóbia általában legyengíti és kimeríti az embert. A többségünk alapból fél az új, ismeretlen élményektől, legtöbben kazonban ülső segítség nélkül túlesünk az ijesztő helyzeteken, míg egy fóbiás személy az akadályt meg sem próbálja leküzdeni, azonnal menekül a helyzet elől.
Arachnofóbia esetében (pókoktól való félelem) a menekülés talán egy reális opciónak tűnik. Terhesség esetén nem tudsz csak úgy megszabadulni, vagy elrohanni a magzat elől, és hiába szeretnéd, hogy eltűnjön a testedből, nem fog, illetve annak eléggé katasztrofális következményei lennének.
Egy brit tudományos lap szerint a terhességgel kapcsolatos, túlzott szorongások a nők 17%-át érintik, ami főleg az első orvosi vizsgálat után alakul ki. A tokofóbia pedig ebben a 17%-ban bújik meg.
ERLON SILVA-TRI DIGITAL/GETTY IMAGES
Ez azért nem festi le a teljes képet. Valószínűleg a legtöbb modern nő szörnyen fél a szüléstől. Annak ellenére, hogy a többségük nem szenved ebben a fóbiás betegségben, a félelem skáláján rengeteg szinten mozoghat a szorongás és az aggodalom, amit éreznek. Teljesen normális, hogy iszonyatosan ijesztő a tudat, hogy egy babának kell életet adni. Ezzel együtt viszont problémát jelent, hogy ennyi nő retteg tőle, ennek az oka pedig az az általános tudás, hogy ez egy rettenetesen fájdalmas, traumatikus élmény.
Hogy jutottunk idáig?A szülés egy természetes folyamat és a nő teste arra lett tervezve, hogy túlélje. Szóval, hogyan lehetséges, hogy mégis ennyien rettegünk a puszta ténytől, hogy egy idő után félelmünk már fóbiává alakul át?
Nők több generációja élte meg a szülést traumatikus, erejüktől megfosztott élményként, ami erőszakkal és rengeteg vérrel, fájdalommal jár. Ezek a nők a lányuknak sem adtak át mást, mint a félelem és a negativitás érzetét. Ezen felül, vannak a tv-ben látható szülés témájú sorozatok, amik azért érdekesek, mert megörökítik ezt a problémát. A szülést egy olyan eseményként ábrázolják, ahol a nők leginkább passzívak, és gyógyszerek hatása alatt vannak. Szinte soha nem mutatják meg azokat a lehetőségeket, amik közül a nők még választhatnak (dúla, otthonszülés, vízben szülés..), emiatt pedig a műsorokban a szülés olyan látszatot kelt, mintha magát a vajúdást nem a nő végezné, hanem csak elszenvedné a folyamatot anélkül, hogy beleszólása lenne.
STANISLAW PYTEL/GETTY IMAGES
Zsófi számára, aki éppen 33 éves és ikrekkel esett teherbe, miután beültetést hajtottak végre nála, ez a két faktor hozta felszínre a tokofóbiát.
"Van egy emlékem saját magamról. Nagyjából 14 éves lehettem és éppen egy terhességről szóló sorozatot néztünk. Emlékszem, odafordultam anyukámhoz, és megkérdeztem: "Ez tényleg ennyire rossz?" Mire ő válaszolt: "Sokkal rosszabb". Ránéztem, és azt mondtam neki, hogy inkább meghalok, mint hogy gyereket szüljek."
"Néhány évvel később - folytatja – a nővérem első szülése csak súlyosbította a félelmemet. A vajúdás közben szó szerint elveszítettük, a gyógyszer, amit beadtak neki, megállította a szívét. Az orvosok majdnem feladták a küzdelmet, és csak a babára kezdtek el koncentrálni, de szerencsére a férje elkezdett kiabálni az orvossal, hogy azonnal mentse meg a nővéremet. Egy ilyen élmény után a szülésről alkotott véleményem egy szóval annyi, hogy: veszélyes. Kialakult egy olyan mélyen gyökerező félelem bennem, hogy a szülés halált is okozhat."
STANISLAW PYTEL/GETTY IMAGES
Mi a teendő ilyenkor?
Zsófi esetében a szorongás már gyerekként extrém mértékben alakult ki, az egyetlen mód, hogy legyőzze a félelmét, a terápia. Akkor is érdemes meglátogatni egy szakembert, ha nem félünk olyan mértékben a szüléstől, mint Zsófi. A kognitív viselkedésterápia hihetetlenül hatásos, a megfelelő eszköztárat biztosítja arra a célra, hogy kezelni tudják a kismamák a rajtuk elarulkodó érzelmeket.
Rengeteg sikersztori van, Zsófi esete is ilyen, aki a megfelelő terápiával megértette, hogy a szülés egy természetes dolog, és akkor sem szabad pánikba esni, ha a vajúdás során a dolgok nem a tervek szerint haladnak.
ERI TASHIRO/GETTY IMAGES
Nem csak a média, kormány vagy a társadalmi/generációs szakadék a bűnös, hanem részben mi is. Ha egy kicsit kevesebb ijesztő történetet mesélünk leendő anyukáknak (természetesen minden nő élménye egyformán számít, és az ijesztőek is ugyanannyira fontosak, de lehet, hogy arra jobban kéne figyelnünk, hogy kinek, és mikor mondjuk el őket?), és ahelyett, hogy kiokosítanánk a kismamákat vagy a kislányokat a szülés borzalmairól, egymást támogatnánk, könnyebbé tehetnénk a várakozástm tudván, hogy több millió nő éli át nap mint nap ezt az élményt.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!