Hogyan tervezi megünnepelni Shira Haas, az Unortodox - A másik út főszereplője az első Emmy-díját

„Azt gondolom, hogy a történet jelentése sokkal lényegesebb most, mint eddig bármikor.”

Az elmúlt hónapok emlékei elég ködösek, beömlő hírek melyet megszakít az otthoni munka és a főzési kísérletek. De tisztán emlékszem egy kérdésre, amit minden barátomnak feltettem, akivel beszéltem: „Láttad már az Unortodox - A másik út sorozatot?”

A négy részes Netflix minisorozat rögtön behúz Esther "Esty" Shapiro (Shira Haas) világába. A fiatal nő a szatmári haszid ultra-ortodox közösségben nőtt fel, Williamsburgben, Brooklynban, ahol a szigorú szabályok szerint éltek és a világi kultúra tilos volt. (A szatmári közösséget egy Holokauszt túlélő alapította, aki úgy hitte, hogy a Holokauszt, büntetés volt az asszimilációért.) Shapiro megszökik a közösségből és Berlinbe utazik. A történet Deborah Feldman: Unortodox - A másik út - Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek című 2012-es könyve alapján készült.

Júliusban a sorozatot nyolc Emmy-díjra jelölték, többek között a legjobb minisorozat díjra és a színésznőt pedig a legjobb női főszereplő minisorozatban vagy tévéfilmben díjára jelölték. Természetesen ez nem egy tipikus Emmy év; a díjátadó szeptember 20-án virtuális formában lesz és a résztvevők távolról kapcsolódnak be, ami azt jelenti, hogy Haas az otthonából, Izraelből. De ebben a járvány helyzetben ott keressük az örömöt, ahol tudjuk. Az interjúban Haas elmeséli terveit a díjátadóra és beszél arról a videóról, amikor megtudja, hogy jelölték a díjra.

Van egy másik videó az egyéni jelölésemről. Annyira megdöbbentem. Amit Rahav (ő is szerepel a sorozatban) kiabált és ölelgetett, nagyon aranyos volt. Annyira ledöbbentem és boldog voltam egyszerre. Én meg mondtam, hogy „Nagy esélye van, hogy a sorozatot is jelölik” A másik videón az van, amikor a sorozatot is jelölik. Ahogy látod, szó szerint leesem az ágyról. Nem csak megkaptuk azt a két jelölést, de más fontos kategóriákban is jelölték a sorozatot. Nem vártam, hogy ez lesz. Csak álmodoztam róla. nagyon, nagyon, nagyon, boldogok voltunk. Még mindig azok vagyunk.

View this post on Instagram

#Unorthodox just got 8 nominations for the Emmys including Best limited series! So proud of all of the people who took part in this amazing project. Couldn’t be happier!!!!!!!! ️

A post shared by Amit Rahav (@amitrahav8) on Jul 28, 2020 at 9:36am PDT

Képes voltam látni magam a karakterben és megérteni őt, még akkor is, ha nekem nagyon más a hátterem, a nyelv, amit beszélek és a körülményeim. Reméltem, hogy amikor az emberek megnézik a sorozatot, megértik a helyzetét, még akkor is, ha nem zsidók vagy nem beszélnek jiddisül.

Aztán megtörtént. Annyi hozzászólást kaptunk a világ minden tájáról, Argentínából, az USA-ból, Angliából és az arab országokból is. Vallásos és nem vallásos emberektől és minden korosztályból. Annyi különböző embert megérintett az egész világon.

Azt gondolom, hogy a történet jelentése sokkal lényegesebb most, mint eddig bármikor. A szabadság jelentése az utóbbi hónapokban nagyon nagy téma volt - mit jelent a szabadság, milyen hatalmas, amikor megtaláljuk magunkban.

A nagyszüleim Holokauszt túlélők. A nagyapám, aki már nem él, auschwitzi túlélő, a nagymamám, ő még él és imádom, ő Magyarországról jött. Sosem jártam még Németországban ezelőtt. Mielőtt Berlinbe jöttem elmondtam a nagymamának a tervet, meséltem a szerepről és hogy mennyire izgatott vagyok. Mondtam neki, hogy Berlinben forgatjuk és megkérdeztem, hogy mit gondol? Nagyon boldog volt miattam. Látva a reakcióját és hogy mennyire érzelmes lett, annak ellenére, amin keresztül ment és a trauma, amit átélt és senki nem értheti meg, nagyon támogatott és szinte könnyes volt a szeme annyira örült nekem.

Azt mondta sok szerencsét és odaadta az egyik gyűrűjét. Nagyon érzelmes pillanat volt. Hatalmas erőt adott, hogy látom, hogy annak ellenére, amin keresztülment, itt van a jelenben és örül nekem. Emlékszem, amikor megérkeztem Berlinbe, és azt a pillanatot megőriztem magamban és mindig emlékeztem rá, amikor ott voltam.

View this post on Instagram

Today is the Holocaust Remembrance Day. My grandmother, the love of my life and a 86 years old Holocaust survivor is in quarantine, without any family member. Today we did a zoom call together because even in Corona times and especially on this day - We will never leave her alone. Never forget. Always remember.

A post shared by Shira Haas (@shirahaas) on Apr 20, 2020 at 1:11pm PDT

Nagyon sok nő volt jelen. Deborah Feldman története alapján készült a sorozat. Női rendezőnk és női producereink voltak. Emlékszem, amikor Menedék című filmet forgattuk, Niki Caro rendezővel, akkor is sok nő volt jelen, és egy interjúban egy férfi riporter azt kérdezte tőle, hogy „Milyen volt ennyi nővel együtt dolgozni?” Niki ránézett és azt mondta: „Nem azért vannak itt, mert nők, hanem mert ők a legjobbak.” Egyet értettem vele. Ezen a forgatáson hihetetlen tehetséges emberekkel dolgoztam együtt, nőkkel és férfiakkal egyaránt. Teljesen természetes volt, ennek így kellene lennie egy forgatáson.

Különösen az Unortodox készítésénél, mely egy nő szemszögéből mondja el a történetet és női tapasztalatokról beszél. Az hogy nő volt a rendező, Maria Schrader, és nők voltak az írók sokat jelentett és nagyon kényelmesen éreztem magam, ha beszélnem kellett egy-egy jelenetről. Úgy éreztem, hogy igazán megértenek engem.

Nos, először csinálok ilyesmit. Amennyire tudom, innen fogom nézni Tel-Avivból. Szeretném, persze megfelelő távolságból, ha itt lennének velem a szüleim és a barátaim, az ügynököm, ha itt van éppen Izraelben. Még mindig úgy érzem, hogy most dolgozom fel. Minden most történik, a járvány kellős közepén, és minden online lesz. Az biztos, hogy valami szépet veszek fel, és hogy a szeretteim vesznek majd körül. Ezt a kettőt biztosra tudom.

A Shtisel harmadik évadát forgatom. Az elején kicsit furcsa volt. Mindenki maszkot visel, és megpróbálsz távolságot tartani, amennyire csak tudsz. Nyitva vannak az ablakok, nincs ölelés és érintés. De egy pár forgatási nap után hozzá lehet szokni. Mindenki megpróbál a lehető legnagyobb biztonságban lenni, amennyire csak lehet. Jól vagyunk, kopogjuk le.