Részegek és fotósok

Az éjszakai élet valódi arca

Sötétedés után

Bár sokan felháborodnak a képeken – személyiségi jogokra vagy a fotókon szereplő britek lejáratására hivatkozva –, Dakowicz fotói a legtöbbek szerint mégis inkább rendkívüli érzékenységgel megragadott, reális portrék Nagy-Britannia éjszakai életéről, a posztmodern dokumentarista és szociofotó kiemelkedő gyöngyszemei. „2004-ben költöztem Cardiffba, és ekkor jártam először az Egyesült Királyságban. A sötétedés utáni város egészen új élmény volt számomra: sosem találkoztam még ennyire élénk és dinamikus éjszakai nyüzsgéssel azelőtt. Annyi minden történt ilyenkor az utcákon, hogy hamar el is kezdtem dokumentálni az eseményeket. Nem projektnek indult, csak szórakozásból kezdtem el képeket készíteni, kerestem a vicces pillanatokat, érdekes jeleneteket. Később már sokkal komolyabban foglalkoztam a témával" – válaszolja lapunk kérdésére a lengyel fotós, aki 2011-ben hagyta el a walesi fővárost, és jelenleg Indiában tartózkodik. Szerinte egyébként a briteknek nagyszerű humoruk van, ami egy átdolgozott hét és néhány elfogyasztott ital után, hétvégenként jön csak elő igazán.

„Azt gondolom, hogy a képeim sikere a bennük rejlő humornak és szürreális pillanatoknak köszönhető, mivel a vicces és szürreális képek lettek a legnépszerűbbek a sorozatból. Ugyanakkor tudatosan soha nem a részeg embereket, hanem az izgalmas helyzeteket kerestem. Azt, hogy milyenek az emberek, amikor hétvégén elmennek szórakozni" – árulja el Dakowicz, amikor a képei sikeréről kérdezem.

Ott leszek, ahol részeg emberek vannak!

A 19 éves László Lorent, a Mais Monsieur blog fotósát, a részeg emberek és a budapesti éjszaka vakuzós angyalát is kíméletlen és valósághű képei tették ismertté, de legalább annyian vannak, akik kimagaslónak, mint ahányan mélypontnak tartják a fotóit. Loren nem profi fotós, képeit mégis hamisítatlan stílusjegyek és mondanivaló jellemzik. Sajátos hangulatú fotóin olyan láthatjuk a budapesti éjszakákat, amilyenek valójában: féktelen tombolással, mértéktelen ivással, szomorú vagy vicces látványt nyújtó részegekkel.

„Az egyik szokásosnak mondható szombat estén, miközben a hullámzó és erőszakos, izzadt tömeget bámultam, figyelmes lettem 4-5 partifotósra, ahogy épp a falat támasztották egy cigiszünet erejéig. Olyan jól néztek ki, hogy ezerszer többet ért volna az az egy kép, mint az összes többi, amelyik a gépük memóriakártyájára került az este végére. Elhatároztam, hogy ettől kezdve magammal viszem a fényképezőgépem és megpróbálom megörökíteni azokat a momentumokat, amiket mások eddig itthon nem. Így született meg a maismonsieur.tumblr.com. Ez a blog nem beállított képekről, aranymetszésről és harmadolásról szól, vagy egy ember életéről, nem reklámoz semmit, céltalan és független. László Loren voltam, ott leszek, ahol részeg emberek vannak!" – írja Magyarország legismertebb antipartifotósa, aki vállaltan koncepció, szerkesztés és állítgatás nélkül fotóz: vakuz, és már megy is tovább. A beállított képeket így igyekszik elkerülni, és semmiképp sem fotóz le olyat, aki erre megkéri. Nagyon szeretne még egy hányó embert is lencsevégre kapni, addig is legfőképpen a női mellekre vadászik, amelyek – legalábbis Loren képeinek tanúsága szerint – meglepően nagy mennyiségben és fedetlenül vannak jelen a budapesti éjszakában.

A Loren által itthon meghonosított, leginkább a tumblr-ön publikált, nyers bulifotóknak a tengerentúlon már évek óta nagy hagyományuk van, de Loren egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, több mint két éve működő oldala bizonyítja, hogy irántuk itthon is nagy igény és érdeklődés mutatkozik.

Maradj hű a valósághoz!

Ha nem is kifejezetten és kizárólag részegeket, mindenképpen sajátos, életteli szituációkat örökít meg Tóth Barnabás Barnie is, akit – László Lorennel ellentétben – komolyan megtervezett és megszerkesztett, mégis rendkívül élénk fotói tettek ismertté. Oldalán, az Iambarnie.com-on sajátos hangulatú divat- és szociofotói mellett a felszabadult hétvégék képei is megjelennek.

„Én nem az éjszakai életet fotózom, hanem dokumentálok mindent, ami körülvesz. Az már mellékes, hogy sokat megfordulok az éjszakában és hogy szeretek bandázni a haverokkal. Emellett kiállításra szánt anyagom is készül, illetve alkalmazott fotográfusként dolgozom a reklám-, esetenként a divatszakmában. A legfontosabb számomra az egyéni stílus kialakítása, hogy a divathullámot követő fotósoktól első látásra is megkülönböztethető képeket készítsek" – mondja Tóth Barnabás.

Bár látszólag három teljesen különböző fotós karakterről és stratégiáról van szó, a lengyel Maciej Dakowicz, de akár László Loren képeit is össze lehetne foglalni Tóth Barnabás arc poeticájával: stay true, azaz maradj hű a valósághoz! Hiszen a képeikről szóló végeláthatatlan vitákat leginkább az válthatta ki, hogy megmozgatták az állóvizet, mert olyan helyzeteket és arcokat mutatnak meg, amelyeket mindannyian ismerünk egy-egy átmulatott éjszakából, magunktól mégsem tennénk őket közszemlére. Aki pedig kiteregeti egy generáció szennyesét, az kétségtelenül nagy érdeklődésre tarthat számot, és legalább annyi ellendrukkert, mint ahány rajongót szerezhet magának. Mindez azonban őket láthatóan a legkevésbé sem érdekli: csak a valóságot akarják úgy és olyannak megmutatni, amilyennek igazában látják.