Nyilvános életek – a családi blogok világa

Gyerekek és szüleik a reflektorfényben

A kis Peterrel ma ovis kirándulásra mentünk az állatkertbe, ahol nagyon nyitottan viselkedett, szerencsére a többi gyerek is kedveli. Amy pedig úgy bánt a játék babájával, mintha csak igazi lenne, olyan édes volt, csak tolta maga előtt a babakocsit, és mindenkinek mondogatta: Ő az én kislányom, én meg a mamié vagyok. Amikor pedig megérkeztünk az akváriumhoz, Peter azt mondta a halakra, hogy olyanok, mint én, mert folyton tátogatják a szájukat. Mindez persze csak fikció, de nagyon hasonló történeteket találhatunk azokon a – főként amerikai – családi blogokon, amik pusztán a gyerekek hétköznapjait mutatják be, rengeteg képpel fűszerezve. Nem biztos azonban, hogy jó a kicsiknek, ha az életük már a kezdetektől közkinccsé válik, és az is kérdéses, hogy felnőve örülnének-e annak, hogy már újszülöttként, ádámkosztümben a weben virítottak. Ugyan igaz, hogy könnyű az interneten megosztani az emlékeket, de fel kell tennünk a kérdést: hol marad a magánélet?

A családi blogok ilyen formái egyébként kevésbé károsak. Léteznek ugyanis olyan oldalak, ahol a gyerekekről szóló posztok mellett hirdetés-ízű bejegyzések, és nyereményjáték-felhívások szerepelnek, azt sugallva, hogy vegyünk meg mindent, mert így jobb lesz a piciknek. Mindezt pedig szigorúan azért teszik, hogy ellenszolgáltatásként számos újdonságot megkapjanak. Természetesen a családi élet nem könnyű menet, ami az anyagiakat illeti, de nem biztos, hogy az a legjobb, ha a virtuális világ színpadán állva egy család az otthoni titkait használja arra, hogy jobban menjen a sora. Végtére is fényűzés nélkül is fel lehet nevelni egy gyereket, és nem kell tudatni az egész világgal, hogy a kis Johnny ma már kétszer büfizett, pusztán azért, hogy a szülők támogatást kapjanak különböző termékek formájában. Mindettől függetlenül azonban megeshet, hogy pár év múlva már minden újszülött reflektorfényben fog élni, hiszen a kereslet egyre csak nő az ilyen blogok iránt – van, amelyik már ma is több ezres rajongótáborral rendelkezik.

Habár a családi blogoknak ez a formája inkább etikátlan és káros, léteznek olyanok is, ahol az anyukák a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalataikat osztják meg, és tanácsokat adnak, amik hasznosak lehetnek a többi szülő számára. Ezekkel az oldalakkal nincs is semmi probléma, hiszen segítenek, de az öncélú és reklámszagú blogok kapcsán továbbra is csak a kérdőjel lebeg a fejünk felett. Mert nem biztos, hogy egy gyerek attól lesz boldogabb, hogy mindent megkap a bűbájos fotóiért. És egyébként is: vajon milyen lesz később az önbecsülése, ha már kicsi korától kezdve haszonszerzés céljára használjuk? Nem éri meg megszerezni a legdizájnosabb babakocsikat vagy cumikat a nyilvános életért cserébe, ha felnőve a gyerekeink értéktelen embereknek fogják érezni önmagukat.