Megölik, mert más

A menekültek közt is a legvédtelenebbek

M. a szerelme mellett ébredt, amikor rátörte otthona ajtaját a titkosrendőrség. Valaki feljelentette. Elhurcolták, majd a hatályos jogszabályok adta lehetőségeket kihasználva színjátéknak beillő eljárásban elítélték, aztán két évre bebörtönözték. Mindenki pontosan ismerte az állam által ráosztott szerepet: a kommandósoknak és a bíróságnak ki kellett iktatni őt, és a többi embertől el kellett különíteni. Ez a hétköznapi eset azon országok egyikében történt, amelyeknek a jogszabályai súlyosan büntetik a homoszexualitást Ugandától Szaúd-Arábiáig, Marokkótól Iránig. M. védelmében nem áruljuk el a pontos helyet, és a teljes neve is az ő érdekében marad titokban. A börtönévek alatt párszor megkínozták a fogva tartói, és szinte mindennap megalázták a rabtársai, ezért fogcsikorgatva elhatározta: elmenekül a hazájából. A szabadulása után szinte mindent eladott azért az ötezer euróért, amiért az emberkereskedők megígérték neki Európát, a szabad élet földjét.

Képünk illusztráció. (Europress - Getty)

A nyomor elöl, de szintén menekülő unokatestvérének a család szedte össze a hatalmas pénzt, M. távozását senki nem segítette, szégyellte, aki tudott a másságáról, csak az édesanyja siratta meg. Az unokatestvére hajóval indult Olaszország felé, M. csapatát szárazföldön hurcolta több ezer kilométeren át a maffia, de ő legalább túlélte. A vele hónapra azonos életkorú unokatestvére a Földközi-tengerbe veszett több tucatnyi társával együtt, amikor elsüllyedt az ócska ladikjuk. Pontos számot nyilván nem ismer az Europol, de becslése szerint, míg öt éve minden ötvenedik menekült halhatott meg a kontinensünk felé tartó keserves úton, ma olyan minden huszonharmadik veszhet oda. M. túlélte, az emberkereskedők sem adták el prostituáltnak, rabszolgának, vagy szervkereskedőknek, ezekre is van példa bőven. A szerb határ átlépése után magyar egyenruhások fogták meg egy hűvös hajnalon a bokrok között kucorogó fiatal férfit, majd a négy befogadó-állomás egyikébe vitték (Debrecen, Nagyfa, Bicske, Vámosszabadi). Így került kapcsolatba a Magyar Helsinki Bizottsággal (HB), ahonnan hamarosan jogi segítséget kért.

Műszerrel mérték a véráramlást pornó nézetése közben

Aki azt hiszi, hogy ezek után egy közép-európai menekülttábor tojáslevessel és melegvizes zuhanyzóval megváltás, az sajnos téved. Miután ujjlenyomatot vettek M.-től, és egyeztették az adatait, vele azonos nemzetiségű menekültek közé rakta a hatóság egy túlzsúfolt szobába. „Az LMBTI-s (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális) menekülteknél komoly probléma az elhelyezés, hiszen nem garantálja a személyes biztonságukat. Gyakran éppen azok közé a homofóbok közé rakja őket a hatóság, akik elöl nagyrészt menekültek. Az ügyfeleink egy része gúnyolódásra és bántalmazásra is panaszkodott már, és volt, akit azzal fenyegettek a menekülttársai, hogy megölik, csak mert más, mint ők" – mondja Iván Júlia, a HB jogvédője. Társaival együtt évente több mint ezer különféle menedékkérőnek (politikai, háborús, LMBTI-s stb.) nyújt segítséget a tájékoztatástól a bírósági érdekérvényesítésig. Több év alatt összegyűlt tapasztalatairól beszél általánosságban, talán jobb is, hogy nem árulja el, mikor mesél ügyfeléről, M.-ről, és mikor a vele azonos helyzetben lévő társairól. Miért nem védik meg a rendőrök vagy a táborok biztonsági őrei a veszélybe kerülteket? – adja magát a kérdés. Júlia nyíltan fogalmaz, szerinte nagyon eltérő a rendőrök hozzáállása az ő magyarországi valóságuktól rendkívül eltérő kultúrából érkezettekhez. Van, aki például kineveti az énekelve imádkozó muzulmán férfit, míg más tisztelettel áll a vallásgyakorló, másik ember felé.

Talán még nehezebb a helyzetük a leszbikus menedékkérőknek, igaz, ő kevesebben is vannak. Akármit éreznek legbelül, többnyire már tizenévesen férjhez adják őket az akaratuk, esetleges másságuk ellenére a hazájukban, hiszen ez az évszázados szokás arrafelé. Ha valahogyan el is tudnak szökni otthonról, fizikailag sem biztos, hogy képesek a sok ezer kilométeres útra férfi kísérő nélkül, ráadásul így védelmük sincs útközben. Az embercsempészek gyakran megerőszakolják az egyedülálló nőket, vagy eladják prostituáltnak. Ha mégis eljutnak egy európai táborba, ott gyakran velük is kikezdenek a férfiak, a hatóságok pedig nehezen hiszik, hogy a szexuális orientációjuk miatt kellett menekülniük. Hogyan lehetsz leszbikus, hiszen volt férjed odahaza? – hangzik az egyik jellemző kérdés.

Európa-szerte az egyik legsúlyosabb probléma az LMBTI-s menedékkérők ügyének elbírálásakor a veszélyeztetettségük elismerése. Konkrétan az, hogy a hatóság aktuális ügyintézője egyáltalán „elhiszi-e", hogy a vele szemben ülő nő vagy férfi tényleg leszbikus vagy meleg.

A cikk folytatását az ELLE aktuális, augusztusi számában olvashatják!