Ki akar itt abortuszturista lenni?

Magyar nők osztrák klinikákon

Ahogy a Westbahnhofnál jobbra fordulok a Mariahilfergürtelre, olyan vadul dobog a szívem, mintha valóban terhességmegszakítás előtt állnék. Körülöttem áramlik az errefelé mindig élénk bécsi forgalom, az európai városlakók egyenruhájának számító farmer-tornacipő-bőrdzseki összeállításomban feltűnés nélkül simulok bele az U-Bahn irányából érkező tömegbe, mégis úgy érzem, mindenki engem néz, és azt gondolja: aha, az a nő ott az abortuszklinikára megy! Pedig ha tudnák, hová igyekszem, az sem zavarna senkit. A bécsi buszmegállókban nem riogatják az utasokat kétségbeesetten az életükért könyörgő magzatok, a metróperonon a nem kívánt terhességre megoldást kínáló klinika óriásplakátja ugyanolyan természetes látvány, mint egy nyelviskola vagy bank hirdetése.

Az írek hajóra szállnak

A megvetően csak abortuszturizmus néven emlegetett jelenség azóta létezik, amióta az egyes országok eltérő módon szabályozzák a művi vetélés feltételeit. A bajba került francia nők például évekig Svájcba jártak át, így vált a francia nyelvben a „Svájcba utazott" kifejezés a terhességmegszakítás szinonimájává. Hasonló jelentésben használják az írek az „áthajózott Angliába" fordulatot, az abortusz ugyanis mind az Ír Köztársaságban, mind Észak-Írországban illegális, aki ilyesmiben segédkezik, az akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat érte. A tilalom azonban nem azt eredményezi, hogy az ír nők szülnek ész nélkül (bár a termékenységi mutatóik még mindig az európai élvonalba tartoznak), hanem azt, hogy a becslések szerint hetente 200 nő rándul át az Egyesült Királyságba és fizet ki átlagosan ezer fontot az otthon nem engedélyezett műtétért. A lengyel nők a környező országok, főként Ukrajna, Litvánia, Oroszország kórházait keresik fel, míg a tehetősebbek német vagy osztrák klinikákon végeztetik el a beavatkozást. A politikusok tehát már régóta rájöhettek volna, hogy az abortusz betiltásától gyerekből nem lesz több, csak a nőknek jutó szenvedésből.

Az abortuszturizmus nálunk sokáig ismeretlen volt, hiszen Magyarországon utoljára a rossz emlékű Ratkó-korszakban számított illegálisnak a műtét. Sőt, a 60-70-es években, a szigorú osztrák szabályozás idején Ausztriából a budapesti kórházakba jártak át a nők megszakíttatni a terhességüket. A gyakorlatot az osztrák állam 1974-ben még megpróbálta megnehezíteni azzal, hogy az érintetteknek közeli magyar hozzátartozókat kellett igazolniuk, 1975-ben azonban a bécsi kormányzat is legalizálta a művi vetélést, és ezzel az egész hercehurca fölöslegessé vált. Az utóbbi időben aztán az osztrák nőgyógyászok legnagyobb megdöbbenésére az abortuszturizmus iránya megfordult: amióta itthon két alkalommal is tanácsadásra kell menni a beavatkozás előtt, a vetélést gyógyszeres úton előidéző tablettákhoz pedig nem lehet hivatalosan hozzájutni, a Lajtán túli klinikákon megszaporodtak a magyar páciensek.

A betiltott tabletta