Férfiak és feminizmus

Közismert magyar férfiak véleményét kérdeztük a feminizmusról

Dr. Virág György klinikai szakpszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese, az ESZTER alapítvány (Alapítvány az Erőszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitációjára) ambulanciájának vezetője:

„Számomra a feminizmus azt jelenti, hogy a nőknek azonos jogai és lehetőségei legyenek az életben, és megfelelő védelmet kapjanak. 1991-ben, mielőtt létrehoztuk az alapítványt, elmentünk Londonba körülnézni, ott hogyan működnek az ilyen szervezetek. Egy radikális feministák vezette, hasonló ellátóközpontban azonban engem nem voltak hajlandók fogadni. Az ott dolgozó hölgyek egyike megkérdezte, miért én vagyok ott, miért nem a feleségem, és felszólított, gondoljam végig a saját motivációmat, miért akarok én ezzel a témával foglalkozni. Ezt egyébként meg is tettem, és rájöttem, a kiszolgáltatottság és annak a fájdalmassága az, ami megérint. A szexuális erőszak áldozatainál fokozottan jelentkezik ez az eszköztelenség, védtelenség, megsebzettség, ezért éreztem úgy, hogy nem maradhatunk tétlenek tovább."

Juronics Tamás táncművész, koreográfus, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője

"Nem csak, hogy azonos jogokat, hanem bizonyos területeken több jogot adnék a nőknek, mint a férfiaknak. Az egyik ilyen terület az egyedülálló anyáké. A kor jelensége - ha tetszik, ha nem -, hogy egyre több nő neveli társ nélkül a gyermekét. Szerintem őket minden eszközzel segíteni kellene – a fő állású anyaságot, mint lehetőséget én nagyon is támogatnám ilyen esetekben. A másik terület, ahol mindenképpen nagyobb női befolyás lenne kívánatos, a politika. Amikor néhány férfi összeül tanácskozni és döntést hozni, az egészen másképpen zajlik, és más eredményt hoz, mintha néhány nő tenné ugyanezt. A férfiaknak más a viszonyulásuk a hatalomhoz, a pénzhez, szeretik legyőzni egymást, ez számukra férfias játék. Nem helyes, ha szinte csak rajtuk múlik az ország sorsa. Magyarország még mindig macsó ország. Nem nyert akkora teret a feminizmus, mint mondjuk a skandináv világban. Ennek véleményem szerint van néhány pozitív hozadéka, például az, hogy a férfi-női kapcsolatokban, az udvarlásban megmaradtak a lovagiasság nyomai. Azonban nem mindenki lovag. A balettművész-nők például rendszeresen számolnak be a velük szemben megvalósuló negatív előítéletekről. „Táncosnőnek" és könnyű erkölcsűnek bélyegzik őket. Általában is elmondható nálunk, hogy a csinos nők helyből rosszabb megítélés alá esnek. Ezen mihamarabb változtatni kell."

Radnai Péter az AMC Networks Central Europe produkciós igazgatója, korábban hét évig a Playboy főszerkesztője

„Amikor az ember hét évet lehúz a Playboy főszerkesztői székében, azért némileg változik a véleménye, hiszen más megvilágításban is szembesül a feminizmus kérdésével. Ami nekem nagyon feltűnt, hogy azok a nők, akik a személyiségükből kizárólag vagy javarészt a nőiségüket hangsúlyozták, végtelenül boldogak voltak, hogy erre sokan kíváncsiak. Sokukat egyáltalán nem izgatta az egyenjogúsággal kapcsolatos bármilyen álláspont, hanem örültek, ha jó képek készültek róluk. Valószínűleg a társadalom véleményformáló értelmiségi rétege mélyen megveti ezt az attitűdöt, csakhogy a társadalom nem véleményformáló rétegét - és az a helyzet, hogy ők vannak többen, - ez, mondhatni, egyáltalán nem érdekli. Az is feltűnt, hogy a plasztikai műtétekkel megsegített hölgyeknek semmi bajuk nem volt a műmelleikkel – mint ahogy az olvasóknak sem. Ahányszor azt hangsúlyoztuk a címlapon, hogy „természetes, szilikonmentes" playmate került az újságba, némileg meg is csappant a példányszám. „Big tits, big sales" („Nagy cicik, nagy eladás") – mondta erre egykori, Írországból származó főnököm. Aki történetesen nő volt."

Till Attila tévés műsorvezető, filmrendező

"Nem vagyok szakértője a témának, ennek ellenére több olyan kampányban is szerepet vállaltam, amely érintette a feminizmus témakörét. Ilyen volt például, amikor Heller Ágnes filozófussal szerepeltem egy plakáton, amelynek az volt az üzenete, hogy kerüljön minél több nő a döntéshozatalba. Szerintem az alapvető feminista célkitűzések minden normális férfi számára elfogadhatók, mi több, támogatandók. Hiszen a feminizmus nem egyéb, mint egy küzdelem azért, hogy a nők semmiben se legyenek hátrányos helyzetűek, csak azért, mert nőnek születtek. Magyarország azonban az egyenlő jogok terén sajnos egy helyben totyorog. Az egyik ok, hogy a politikában túl sok a Döbrögi, aki alapjaiban nem fognak fel ebből a problémából sem semmit. Mert mit gondolnak sokan a feminizmusról? Hogy mindenféle nők erőszakoskodnak olyan célokért, amiket nem is nagyon értünk. Holott dúl a nők elleni erőszak, pedig nem kéne senkit agyonütni odahaza, és nem kéne, hogy a nők kettes számú állampolgárok legyenek ebben az országban. Személy szerint annyit tudok tenni, hogy beleállok az effajta kampányokba, és életben tartom ezeket a témákat. Nagyon fontos, hogy beszéljünk róla, nemcsak otthon, de az iskolákban is. Hogy támogassuk azokat a civil szervezeteket, amelyek kiállnak a nők jogaiért. És hogy példát mutassunk. Ne úgy, mint az egyszeri Balogh képviselő, aki agyba-főbe verte Terikét, aztán Terike meg visszavonta a feljelentést, hogy hát, nem is volt semmi. Mit szűr le ebből sok ember? Azt, hogy "Terike biztos kiprovokálta, és meg is érdemelte." Így viszont nem fogunk egyről a kettőre jutni."

Dragomán György író

„Hardkór feministának vallom magam, mélységesen hiszek az egyenlőségben. Meggyőződésem, hogy egyformán képesek vagyunk mindenre, nők és férfiak, férfiak és nők, és pusztán nemi alapon nem lehetnek köztünk társadalmi különbségek. Nem gyakorolhatunk egymás fölött nemi alapon hatalmat. Minden erőnkkel meg kell próbálnunk egyenlőként viselkedni egymással, még akkor is, ha ez sokszor nem egyszerű. Mindezzel nem mondom azt, hogy egyformák vagyunk. A legutóbbi regényemben női karakter bőrébe bújtam - megláttam a főszereplőm kezét, és a mozdulatából és a figyelméből rögtön tudtam, hogy egy lányról írok. Ez azt jelentette, hogy egy kicsit lánnyá, vagyis kamaszlánnyá kellett válnom, az ő szemén keresztül kellett látnom éveken át. Izgalmas volt és fájdalmas és nagyon szép, a végletekig el kellett képzelnem egy másfajta testet, egy másfajta gondolkodást, egy másik embert a maga teljes valójában. Az irodalomban pont ez a legjobb, hogy bebújhatunk egy másik ember bőrébe és amennyire csak lehet, egyé válhatunk vele. Férfiak is nőkkel és nők is férfiakkal. Ha lennének másik életeink, biztosan nő is lennék legalább egyszer - a szülést meg az anyaság érzését mindenképpen kipróbálnám."

A folytatásban megszólal még Kötter Tamás író, Litkai Gergely, a Dumaszínház főszerkesztője, Árvai Péter, a Prezi vezérigazgatója, és Kelemen Barnabás hegedűművész. A cikket az ELLE aktuális, márciusi számában olvashatják!