A minimalizmus és a high-fashion frigyének boldog gyermekei

A 2013 tavasz-nyári Louis Vuitton kollekciót elnézve elgondolkodtunk azon, hogy valóban újszerű-e Marc Jacobs és ihletett csapatának minimalista megoldása.

---

Amerikában az 1960-70-es évek folyamán vált modern stílusfogalommá minimalizmus, amelynek legfőbb ismérveit Piet Mondrian és Kazimir Malevics festményei jelenítik meg a leghűségesebben. A festmények sugallta egyszerűség, tisztaság, visszafogottság és átgondoltság láttán világossá válik, hogy a vezető divatházak miért folyamodnak inspirációként egyre gyakrabban a minimalista alkotók életművéhez. Még számomra is meglepő volt, miután a cikk alapötlete megfordult a fejemben, hogy csupán az elmúlt évek eseményeit áttekintve hány példát találtam az elsőre csupán érdekesnek tűnő párhuzam bebizonyítására.

Kezdve a Louis Vuitton háza táján, kihagyhatatlan a 2011-ben tető alá hozott Yayoi Kusamával közös ready-to-wear kollekció. A történet 2006-ban kezdődött, amikor Marc Jacobs Japánban meglátogatta műtermében az 1929-ben született, de mind a mai napig az elegáns extravaganciát képviselő művésznőt. A Kusama által ihletett pöttyös minták a 70-es évek avantgarde-jának szelét hozzák magukkal, ahogyan ezt az alkalom tiszteletére berendezett Louis Vuitton kirakatok is tolmácsolták: a divatház többek között a New York-i üzlet pöttyös kirakatába készített, életnagyságú Kusama-szoborral tisztelgett az alkotó előtt.

Az októberben a Louvre-ban megrendezett, 2013 tavaszi-nyári kollekció bemutatójának díszletéhez Marc Jacobs számára az absztrakt minimalistaként is számon tartott francia konceptualista alkotó, Daniel Buren volt az ihlet forrása. Buren munkássága során gyakran megfigyelhető a nagy méretben megvalósított különböző egyszerű geometriai elemek és a környezet kontrasztjára helyezett hangsúly. Erre tökéletes példa az 1986-ban a Palais Royal történelmi közegét kihasználó alkotása. A művész számára nem volt újdonság, hogy a divatszakma érdeklődik művei és ötletei iránt, hiszen korábban dolgozott már együtt az Hermés divatházzal is.

A többek között kifinomult ízléssel készült sáljairól híres divatházat szoros kapcsolat fűzi a minimalista alkotók életművéhez, és bizonyos esetben hagyatékához is, ahogy ezt a carré d’artiste (a négyzet művésze) címszó alatt megvalósított sálkollekciók sugallják. Az első 2008-ban Hommage to the Square (Hódolat a négyzetnek) név alatt látott napvilágot. Ihletője nem más, mint a hasonló elnevezésű festményeiről és nyomatairól elhíresült, 1888-ban született Josef Albers.

2010-ben a divatház művészeti vezetője, Pierre-Alexis Dumas Daniel Burent hívta segítségül az ikonikus, négyzet alakú sálak mintájának megtervezéséhez. Az együttműködés gyermekei kivételesen különlegesre sikeredtek. Buren az 1950-es évektől kezdve több mint 400.000, maga által fotó-szuvenírként emlegetett képet készített utazásai és mindennapjai során. A Photos-souvenirs au carré (Fotó-szuvenírek elvitelre) szellemes címet viselő kollekció Buren 22 fotó-szuvenírjéből készült 365 sálat foglal magában. Minden egyes fotó a művész védjegyének számító, különböző színekben pompázó csíkos alapháttéren szerepel. Az együttműködés során Buren kifejezetten szimpatikus véleményt formált a kész termékről mondván, hogy a sálak szépsége mellett fontos tulajdonságuk az, hogy a nők szépségét kiemeljék. És ha ehhez arra van szükség, hogy néhol meggyűrődjenek, akkor töltik be igazán a szerepüket.

A csupán röptében kiemelt példák tudatában tehát gondoljuk meg: ha egy galériába lépve semmit sem érzünk magunktól távolabbinak, mint az ott kiállított minimalista (vagy a kortárs bármelyik kategóriájába sorolt) műveket, ne feledjük el, hogy az alkotások mesterei ugyanúgy beszélik a szívünkhöz közelebb álló divat nyelvét is!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!